Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
14 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP AZ ÖRÖMBE ÜRÖM VEGYÜLT.... mégpedig rendkívül gyorsan. Az egész úgy kezdődött, hogy miután az épülő martfűi Szent Tamás templom kolumbáriumában már nem lehet el nem évülő urnafülkét váltani, s temetkezni, éreztem, itt is lenne rá igény. Előbb úgy gondoltam, a templom belső kerítésével párhuzamosan építhetnénk egy falat, melyben elhelyezhetők a fülkék. Ez azonban túl rideg s profán lett volna. így született meg az az elképzelés, hogy legyen egy omega alakú alaprajz, erre épüljenek a falak a fülkékkel. így egyrészt kifejezésre jut az épület formájával tagadhatatlan tény: utolsó állomásához ért testünk, amikor hamvai urnába kerülnek. Másrészt ilyen módon beléphet falai közé a gyászoló, ezzel kicsit kilépve a rohanó világból, hogy találkozzon elhunyt szerettével és Istennel. Teteje nem lévén a kis "kápolnának" felemelheti ugyanis szemét s lelkét az égre. S persze, hogy véletlenül se gondoljunk materialista módon a halálra, valahol, végül is az épület homlokzatán meg kellett jelennie az alfa betűnek is. Hisz az utolsó állomásból fakad majd az igazi első a feltámadáskor. Az épület elkészült, mindenki közmegelégedésével. Egy, két és három személyes fülkéket képeztünk ki az immár kolumbárium-kápolnának becézett, ízléses szép temetkezési helyen, összesen 246 fülke, mintegy 480 férőhellyel. Hosszú évtizedekig temetkezhetnek ide olyanok, akik jobbnak látják egy templom udvarában kerülni végső nyughelyre, mint város széli, sok-sok gonddal küzdő temetőben. Temetkezhet itt persze nem csak katolikus, református és evangélikus is, a maga lelkipásztorának szertartásával. Az első kilenc fülkét már meg is váltották, ezzel segítve az építkezést. A felszentelés október 30-án, délelőtt 10 órakor kezdődő szentmisét követően meg is történt. Két testvérünk urnáját hamvaikkal el is helyeztük nyughelyükre. A felszentelést követő hirdetésben megjegyeztem, hogy biztosítani fogjuk az épületet. Az első kár azonban előbb következett be mint ahogy a biztosítás megtörténhetett. Fél 12 körül hagytuk magára a templom udvart, s a frissen felszentelt, átadott kolumbárium-kápolnát, s déli 13 óra körül már megrongálták. Felmásztak a falára, hogy a vörösréz védőlemezből fölszakítsanak egy darabot. A rendőrség ismeretlen tettes ellen vizsgálatot indított. A szerencsétlen tettes kegyeletsértő módon /hisz már működő temetőről volt szó/, néhány száz forintért képes volt arra, hogy fényes nappal, vasárnap, az épület átadása után 1 órával riéhány ezer forintos kárt okozzon. S persze a káron felül szomorúságot, bosszúságot, félelmet. Az esti misén már imádkoztunk a szerencsétlenért. Hisz valóban ő igazán a szerencsétlen, aki olyan lelkivilággal s olyan anyagi helyzetben él, hogy ezt megtette. Szívem szerint kiírnám egy táblácslára ott a helyszínen, a kolumbárium-kápolna mellett: "Ne rongáld! Ha anyagi gondjaid vannak keress fel a plébánián!" De talánolvassa ezt az írást, s titkon megbánja amit tett, sőt talán cimboráit is lebeszéli a további rongálástól. Vagy nagyon naív vagyok? Tamási József plébános
