Tiszaföldvári Hírlap, 1993 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1993-10-01 / 5. szám
4 TISZAFÖLDVÄRI HÍRLAP TISZAFÖLDVÁRON IS LEHETŐSÉG Kábelozunk, aztán tévézünk A kábeltévé kifejezés egyike azoknak a szavaknak, amelyekkel a magyar nyelv használója nemigen tud mit kezdeni. A tévé - ronda kis betűszócska - önmagában is összetett, több jelentésű. Játsszunk egy kicsit. Én azt mondom, tévé, ön pedig, kedves olvasó elkezdi sorolni, mi minden jut róla eszébe. Volt egy barátom, Ó egészen a temetkezési vállalatig jutott. A televízió a maga komplex módján, mint a legnagyobb és az eddig használt leghatásosabb tömegtájékoztatási eszköz van jelen mindennapjainkban. (Ne essék ezúttal szó a televízió kulturális, művészeti, szórakoztató stb. funkcióiról a katasztrófálisan rossz hazai tévénézési szokásokról, amelyek végsősoron az emberi kapcsolatokat sorvasztják el. Ezekről egy másik alkalommal írunk.) Ma már eljutottunk oda, hogy bárki lehet tévésztár, operatőr, rendező, producer, rögzítésvezető és néző egy személyben. Célszerűnek látszik elővenni a föntebb már használt kábeltévé kifejezés első felét, azt, hogy kábel. Ez egy olyan eszköz, amely valamilyen típusú jelek továbbítására alkalmas. Esetünkben: televíziós jelek továbbítására. A rendszeres kábeltévézés hazánkban nem tekint vissza nagy múltra. Az első időszakban jószerével csak a műholdas adások vétele és továbbítása volt a cél. A mienkénél fejlettebb országokban ezt a lehetőséget más formában is kihasználják. Több milliós városok vannak "lekábelezve" úgy, hogy azon keresztül mennek a tévéadások - több helyi állomásé is -, a telefonvonalak, a riasztó rendszerek, az orvosi szolgálat információi és így tovább. Egy adott kábelrendszer kihasználtsága - sok egyéb mellett - fantázia kérdése is. Ha a kábelt összekapcsoljuk a jelfogásra alkalmas televízióval: kész a kábeltévé. Gondoljunk csák bele. Drótok eddig is voltak körülöttünk, tévénk eddig is volt. De olyan, ami csak a miénk, rólunk és nekünk szól, ilyen még nem. Helyi újság van Tiszaföldváron - s úgy hírlik előkészületben van egy itteni szerkesztésű, regionális terjesztésű hetilap is. Helyi tévé viszont nincs, de lehet. És most arra kérem a kedves olvasót, hogy felejtse el a műholdas kereskedelmi adásokat. Töprengjen el ehelyett inkább a helyi televízióról. Az első válasz könnyen adja magát: Minek ide televízió - kis város ez! Mondta nekem is egyszer egy Ítész tanácselnök: "Minek ide 16 oldalas újság, nem kellenek ide nagy dolgok, kis város ez." Majd hozzátette, nincs is rá igény. Aztán alig néhány hónap múlva, a korábban döglődő, helyi újságot, 16 oldallal, emelt áron több mint ezren rendszeresen megvásárolták. Fényes bizonyságául annak az immár Magyarországon is vitathatatlan ténynek, hogy a helyi információ iránt egyre nagyobb az érdeklődés. S, az igényeinket mi magunk alakítjuk, ennek megfelelően a településünket is. S ha megvan az igény és "oly szent akarat" - a többi csupán alapos végiggondolás dolga. Végiggondolni - mit is? Milyen paraméterekkel lehetne kialakítani a hálózatot? Természetesen meg kell szondázni a város közvéleményét, mi az, amit várnak a városi tévétől? Hogyan, s miből lehet a helyi stúdiót működtetni? És az első pillanatban ki kell dolgozni néhány változatot a szerkesztőség jogállását illetően úgy, hogy se a sajtószabadság ne sérüljön, de a működési feltételek hosszú távon biztosítva legyenek. Ezeken hosszan lehet vitázni és kell is, mert ahogyan egy helyi lap, úgy egy városi televízió sem lehet egyetlen párt, csoport, - ebben - abban lobbizó közösség diktatúrájának eszköze. A többi valóban csak a képzelet és a szerkesztői tisztesség dolga. (Lehet, hogy folytatása következik.) Nádudvari Sándor (Martfű) A tiszaföldvári halastó az elmúlt nyáron "jóléti" célokat is szolgált: horgászni, kajakozni, kenuzni, vizibiciglizni lehetett a kellemes tavacskán.
