Tiszaföldvári Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1992-01-01 / 1. szám
8 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1992. JANUÁR C KŐn\vi:/i:ivi;in:ii:>i ) Gondolatok környezetünk védelméről (3.) A bolygó még „kék” ahol élünk, a neve még FÖLD -Autózás közben gyakortaelőfordul velem - gondolom mással is hogy városi forgalomban haladva, lámpától lámpáig araszolva szenvedek az orromat facsaró, szememet csípő, a fejemet fájdító kellemetlen gázoktól. A járműmotorok működése során keletkező égéstermékek ezek, melyek az ipar levegószennyezőanyagai mellett a legnagyobb légszennyezést okozzák. A motorizáció és ezzel együtt az automobilizmus feltartóztathatatlan folyamat az egész világon és a távolabbi jövőben sincs reális alternatívája. Nyilvánvaló előnyei mellett káros hatások is jelentkeznek, ezek nagyobb hányadát azonban fejlett járműiparral rendelkező országok kutató-fejlesztőtevékenysége és a szabadpiaci verseny az igények szerint rendezni tudta. A legnagyobb kihívást a környezetvédelem szigorodó követelményei jelentik, hiszen a környezetvédelem egyik neuralgikus pontja a közlekedés, ezen belül is a közúti közlekedés. Hazánkjárműállománya intenzív növekedést mutat, melyet az 1. sz. táblázat szemléltet. 1. sz. táblázat: Év személygépkocsi gépjármű összesenösszesen I960 31 268 319 171 1970 240 265 1 010 524 1980 1013 412 1 852 962 1990 2 000 000 2 800 000 2000 3 000 000 3 900 000 (várható) Az adatok jól bizonyítják,hogy járműállományunk az elmúlt 30 évben nagyjából a tízszeresére nőtt, azonban ennek ellenére jelentős az elmaradásuk a nyugat-európai ellátottsághoz képest. Míg Magyarországon 1000 lakosra nagyjából 170 db gépkocsi jut, addig Ausztriában 370 db, Németországban 470 db, az Egyesült Államokban 570 db. Eltérés persze nemcsak az előbbiekben említett száraz számadatokban van, jelentős az eltérés a járműpark műszaki színvonalában is. A környezetvédelem szempontjából véleményem szerint ennek nagyobb jelentősége van. A belsőégésű motorok jellegzetes égésfolyamata, a magas hőmérsékleten és nyomáson lejátszódó turbulens, diffúziós égés, ami kedvező reakció kinetikai feltétel a nitrogénoxid keletkezésében. De ne vágjunk a dolgok elébe, inkább ismerjünk meg néhány alapvető összefüggést, ami a közlekedésből eredő levegőszennyezést meghatározza.- Ha sikerülne elérni, biztosítani a belső égésű motorokban az üzemanyag tökéletes elégését, akkor a tüzelőanyagként bevitt szénhidrogénből a levegő oxigénjének hatására csakis széndioxid és víz keletkezne. Ezt azonban technikai korlátok miatt megvalósítani nem lehet, így a tökéletlen égés termékeivel kell számolnunk, melyek a következők:- elégetlen szénhidrogének: Cu Hm (parafinok, olefinek, aromás szénhidrogének)- részben elégett szénhidrogének: aldehidek, ketonok, karbonsavak, szénmonoxid (СО)- termikus krakktermékek: acetilén, etilén, hidrogén, korom, policiklikus szénhidrogének. Mindezek mellett az égés melléktermékeivel is számolni kell:- a levegő nitrogénjéből nitrogénmonoxid és nitrogénoxid (NO; N02)- az üzemanyag adalékaiból, ólomoxid, ólom halogenidok- az üzemanyag szenynyezóanyagaiból, széndioxid (S02) Ebbe a sorba tartoznak még a napsugárzás hatására létrejövő fotokémiai reakciók termékei, amásodlagos.harmadlagosoxidánsok, pl. a szerves peroxidok, az ózon peroxi-acilnitrátok. A nemzetközi szabályozás ma még háromszennyezóanyag komponens, а СО; CH; NO, de meddig valamint a korom emissiós éllékét határolják el külön kategóriákban. Az egyes szennyezők élettani hatásának megítélése bonyolult, sok kísérletet és vizsgálatot igénylő orvosi feladat. A legveszélyesebb szenynyezó anyagoknak az emberi szervezetre vetített hatását az 1. ábra mutatja: Szénmonoxid (CO) [ j Nitrogén-oxidok (NO.) I Szénhidrogén ICH) j Ólomszérmazékok (Pb) jj Korom-részecskék Szeretném bemutatni ezeknek a gázoknak alapvető tulajdonságait, károsító hatásait, a teljesség igénye nélkül:- Szénmonoxid (СО): gáz halmazállapot: színe, szaga nincs, azonban rendkívül toxikus. A vér hemoglobinjához kötődik, ezáltal nehezedik a vér és egyben a szervezet oxigénellátása. Affinitása (vegyülési hajlama) több százszor nagyobb a hemoglobinhoz mint az oxigéné. (Folytatjuk) Tisztelt szerkesztőség! Elmondhatom nagy sajnálattal, hogy a Kincsem szőlőből ellopták a rigófüttyöt, a madáréneket és még a verébcsiripelést is. Sajnálattal megállapítottuk, itt már hiába tesszük ki a cinkéknek az etetőt, mert még a veréb sem eszi meg. Nem is tudjuk, hol van az a természetvédelem. Kérem, adjanak tanácsot, mert e tájon semmi madarat - varnyúnál egyebet - nem látni. Pedig tavaly is vártuk, vártuk nyáron a rigófüttyöt, mikor máskor hajnal 3 -4 órakor már erről-arról is kiabáltak, fütyültek egymásnak. Július közepén az Árpád út felől egyet nagy soká meghallottam nagy örömömre, de alig másfél hónappal utána hozza a szomszédasszonyom lelőve a szép sárgarigót, aztán meg én találtam meg a fám alatt a búbosbankát,fél szeme kilőve. A körtefám alatt vadgalambot, a hasaalja meglőve. Kérem, nem a madarakat, hanem a légpuskákat kellene kiirtani, így is olyan betegek a fák, fakopogtató híre-hamva sincs, győződjön meg róla bárki. Tisztelettel kérem intézkedjenek. Én már 77 éves vagyok, nem tudok menni sehová. Tisztelettel Kecse Jánosné, Tiszaföldvár, Ókincsem I. út 56.