Tiszaföldvári Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1992-11-01 / 7. szám
1992. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 OLIMPIÁTÓL BARCELONÁIG Befejeződött az újkori olimpiák történetének XXV. nyári játéka Barcelonában. A csapból is ez folyt, mondják sokan. Elsősorban azok, akik nincsenek barátságban a kutúra eme válfajával. Igen, kultúrát írtam, és nem tévedésből. A sport ugyanis, annak része. Gondoljunk bele, mennyi irodalmi vagy képzőművészeti alkotás témája a sport. De önmagában is megállja a helyét a kultúrtörténetben, ami egészen az ókori olimpiákig visszavezethető. Az ókori görög olimpiai játékok eredete hitregék és mondák világába nyúlik vissza. A versenyek a Zeusz tiszteletére rendezett vallási ünnepségekkel álltak kapcsolatban. Ezeket a Peloponnészoszi-félszigeten lévő Olümpiában rendezték, itt építették fel a stadiont és a gyakorlóhelyeket. Az első ókori olimpia időszámítás előtt 776-ban volt. Ez a dátum nevezetes volt a görögök életében, hiszen ez az év volt a görög időszámítás alapja. Innentől fogva olimpiászokban (4 év) számoltak. Az olimpián hirdették meg az „isten-békét” (treuga dei) is, mely szerint a színhelyre nem volt szabad fegyverrel lépni és a játékok alatt meg kellett szüntetni minden háborúskodást, ellenségeskedést. (De jó volna ezt napjainkban is elérni!) Az akkori győztesek szülőföldjükön igen nagy megbecsülést élveztek. A fogadtatásuk győztes hadvezérekével vetekedett, magas pénzjutalmat kaptak, és életük végéig mentesek voltak a közteherviseléstől. Az ókori olimpiák a IV. század végén Theodosius császár által kiadott rendelettel szűntek meg. Másfél évezred múltával Pierre de Coubertin francia történész-irodalmár kezdeményezésének és munkájának köszönhetően 1894. június 23-án a párizsi Sorbonne egyetemen megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB). Ezen az alakuló értekezleten mondták ki a következőt: „A sport ápolása és fejlesztése, de különösen a népek közötti kapcsolatok erősítése érdekében az ókori görög olimpiai versenyek mintájára minden negyedik esztendőben más és más államban nagy sportversenyt kell tartani, amelyre meg kell hívni valamennyi kultúmemzetet.”A NOB első elnöke a görög Demetriosz Vikelasz, titkára Coubertin, magyar tagja pedig Kemény Ferenc volt. Az első újkori olimpia - természetesen - Görögországban 1896-ban volt. Ezen az olimpián a kis létszámú (8 fős) magyar csapat kettő bronz-, egy ezüst- és kettő aranyéremmel térhetett haza. Az utóbbiakat röpke két óra eltéréssel az egyetemista, későbbi építészmérnök Hajós Alfréd szerezte 100 és 120 m-es úszásban, a 10 fokos tengerben teljesítve a távokat. О volt tehát az első olimpiai bajnokunk, aki nemcsak a Zea-öbölben tette le névjegyét. Amint letelt a szabadsága, jelentkezett a Műegyetemen, ahol Ilosvay professzor végig sem engedte mondani jelentését. A szavába vágott: - Nem érdekelnek a legendái! Nem vagyok kíváncsi arra, hogy mennyit ugrott (!) a versenyen! De biztosíthatom, hogy annál kíváncsibb leszek arra, hogy vizsgáin mennyire felel meg a követelményeknek! - Két hónap múlva Ilosvayhoz került kémia vizsgára, ami kitűnőre sikerült. A professzor odalépett hozzá és a kezét nyújtotta: - Most pedig én is gratulálok olimpiai győzelméhez! Szívből kívánom, hogy hivatása terén is olyan sikereket könyveljen el, mint amilyenek az athéni győzelmei voltak! Athénnal tehát beindult az olimpiai nagyüzem, amely után négyévenként összejöttek egyre nagyobb számban a sportolók. Azaz, az első után 20 évvel máris megszakadt a sorozat. Az I. világháború nem volt tekintettel az ókori példára, az 1916-os berlini játék elmaradt. Sajnos a következő olimpiára is hatással volt, a vesztes országokat, így Magyarországot nem engedték indulni. Ekkor, 1920-ban tűnt fel a finn csodafutó, Nurmi, aki az első induláskor három arany- és egy ezüstérmet nyert. Ezt a teljesítményt a következő, ’24-es olimpián öt arannyal koronázta meg. Ugyancsak ekkor ismerhette meg a világ a gyorsúszóamerikai Weismüllert, akit később a népszerű Tarzan-filmekben csodáltunk. Az 1932-es, Los Angelesben zajló eseményre való utazás sok gondot okozott számos országnak a világgazdasági válság egyik jeleként. A következő, az 1936-os berlini (minő véletlen) újra a háborúról (is) nevezetes. Ekkor már egész Németország horogkeresztes zászlóval volt fellobogózva, és az olimpia elsődleges célja Hitleréknek a német felsőbbrendűség eszméjének a hirdetése volt. A ’40-es és ’44-es olimpiát aztán el is söpörték a náci népirtók. Miként az I. világháború utáni antwerpeni, úgy a II. utáni Londonban esedékes olimpián is erősen érződött a világégés nyoma. A legfájóbb a sportolóknak sem válogató halál, de a sokak számára elveszett 12 évet sem pótolhatta semmi. Londonban kezdte meg sikersorozatát (kell-e mondani, ökölvívásban) Papp László. S jött 1952 Helsinki, ahol igazából először rendezhették a béke jegyében a találkozót, és ahol ezidáig a legtöbb versenyző szerepelt. Ehhez fűződik a legnagyobb magyar siker is, 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérmet nyertek sportolóink. Sajnos az 1956-os olimpia ismét beárnyékolódott. A világ a szuezi válságra figyelt, itthon pedig... 1960-tól kezdve egészen 1980-ig ismét a békés vetélkedésévolt a főszerep, illetve az 1972-es müncheni olimpiát zavarta meg a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet, amikor több izraeli küldöttet megöltek, majd ’76-ban több afrikai ország visszalépése. 1960-tól Rómából közvetítenek rendszeresen televízión, ami óriási tömegeket állított a sport mellé. A ’64-es tokiói olimpia bizonyította eredményeivel, hogy a sportban is nélkülözhetetlen a tudományos megalapozottság. Az 1968-as olimpia volt az első, melyet igen magasan, a tengerszint felett 2240 m-rel rendeztek. Az 1980-as és 1984-es a két tábor kölcsönös - a sporttól távol álló, érthetetlen és felesleges - bojkottja jegyében zajlott. A legutóbbi fantasztikus olimpia újra „Hand in hand”, többek között szép magyar sikerekkel zárult. Hogy az idei milyen volt, azt már tudjuk. Egy biztos, az utóbbi időben bővült a NOB-tagországok száma. Jó lenne, ha mindenki ott lehetne a béke versenyén, úgy, ahogy Coubertin megálmodta Óda a Sporthoz című költeményének utolsó versszakában: A béke vagy te, Sport! a népeket egymáshoz fűző szép szalag: és testvérré lesznek mind általad, önuralomban, rendben és erőben. Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled, s más népek is éppúgy megértik s nagyra tartják, hogy te tanítod őket túlszárnyalni egymást: mert versenyed a béke versenye.- nemes -
