Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
1991.SZEPTEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 5 Nem matematikai fejtörő és nem is tréfás feladvány ez, hanem a valóság. A szocialista mezőgazdaság szervezése során egymás mellett négy tsz tevékenykedett a községünket övező földeken. Aztán a politikai akarat „demokratikus” döntésekkel - és természetesen mindig a dolgozó paraszt érdeket szerint - kettőt-kettőt összeolvasztott, és így maradt két tsz. Röviddel e sikeres mutatvány után a Szabad Népből - biztosan nem szabad elhatározásából - is Lenin lett és így elkészült a nagy mű, a kettőből egy tsz lett. Legutóbb a név változott meg, és a vezetés lett részben új, de ez még nem jelentett eredményesebb szakaszt, a Tiszaparti Termelőszövetkezetnek is tovább nőtt az adóssága. Ez a múlt, de most több mint ezer ember a kérdőjelre figyel, ugyanis a jelen és a jövő meghatározása a feladat. A válságkezelő program nem igazán váltja be a hozzá fűzött reményeket.- Te mit remélsz ebben a helyzetben? - kérdezem Tóth László energetikust.- A jelenlegi szervezettséggel nagyon költségesen termelünk. A tsz alkalmatlan a vállalkozói szemlélet, a piacgazdaság átvételére. El kell adni azt, amit lehet, és így csökkenteni a tartozás miatti szorítást. De már 2-3 év késésben vagyunk, és a döntés halogatása csak göngyölíti a bajokat. Kisebb egységekkel gazdaságosabb lehetne a termelés, hamarabb szűnhetne meg ez a válságos helyzet.- Ez valóban súlyos helyzet, de nem volt ez másképpen a „Lenin’-korszakban sem. Szabó Béla akkor elnöke volt a termelőszövetkezetnek.- Adósságunk akkor is volt, de talán csak harmada a mostaninak. A mai helyzet kialakulásához a világpolitikai és világgazdasági változások is hozzájárultak. A ránk kényszerített bérszínvonal-gazdálkodással és politikai nyomásra látszat munkaköröket kellett létrehozni, ami felbontotta a termelési fegyelmet és a munkamorált. De az utóbbi években elnapolt fontos helyi döntések csak tetézték a bajt. Sajnos, a piac még igazán nem irányít, az ehhez szükséges információs hálózat nem működik.- Mit lehetne tenni ma?- Tényleges tulajdonossá kell tenni a tagokat, és ha letisztázódik, mi kerül új tulajdonba és mi marad, akkor lehet elindulni. Ma már korlátlan hatalommal nem lehet vezetni, a kisebb egységek hatékonyabbak lehetnek. A lényeg, hogy ne legyen nagy közös, mert az már nem járható út.- Ha szétforgácsolódik a közös tulajdon, könnyen egy-egy „tehetős” ember kezébe kerülhet jóval áron alul! Ez jogilag kivitelezhető, de jelenthet-e ez biztosabb jövőt a tagságnak?- Valóban felvásárolhatják a vagyonjegyeket áron alul is, akár termelőszövetkezetek, vehet meg magánszemély, és akkor a tagságból bérmunkások lennének. Sajnos, a vagyonjegyeiket a tagok árulják, sokan jöttek hozzám is, vegyem meg, csak nekem adja el, de köszönöm, nekem nem kell. Én mindenkit arról igyekszem meggyőzni, ne kótyavetyélje el tulajdonát!- Ezek szerint Ön ismét aktív a szakmájában?- A szakmámban igen, de más területen vállalkozom tovább. Tsz-tag vagyok, és így nem közömbös annak sorsa, jövője számomra. de ide az átalakulás után sem kívánok aktívan visszatérni.- A nyugdíjas tagok közül többekkel is beszélgettem, ők nem kívánnak név szerint megszólalni, de véleményük nekik is van. (Talán érthető is, hiszen ők egyszer már voltak tulajdonosok, ami az akkori „demokratikus" rendszer szemében bűn volt. Idős korukra újabb megpróbáltatás veszélyének nem akarják kitenni magukat, mert az elszámoltatás hangoztatása ismét divat lett.) Nehéz a létfeltételek biztosítása, sokan még kemény fizikai munkát végeznek ma is, hiszen a nyugdíjból nem képesek megélni. De a rendszeres, nehéz mezőgazdasági munkát már nem vállalják, így a földre nincs is szükségük. Van, aki csupán érzelmi okokból ragaszkodik volt tulajdonához, de sem eszköze, sem ereje nem lenne azt tisztességgel megművelni, így ez sem jelenthet megoldást. Aki mégis belevágna, az szívesebben látná ismét legalább kettőben a termelőszövetkezetet. Igaz, majdnem ugyanennyien a jelenlegi formában együtt képzelik a jövőt, de lényegesen szervezettebben, fegyelmezettebben működtetve. Megoszlanak a vélemények a vagyonjegyről is. A tulajdonosi gondolkodást a régi reflexek és a jelen bizonytalansága zavarja. A többség részére a vagyonjegy csak papíros, amitől ő még elveszítheti állását, fizetését.- Élni viszont kell! Szétosztva sem fog menni, ha együtt nem megy - mondja nem kis indulattal Veres István gépkocsivezető.- Ti otthon is gazdálkodtok.- Csak próbálnánk gazdálkodni, de a jelenlegi körülmények között teljesen tönkre fogunk menni. A háztáji állományát megfojtják a drága tápokkal, de a minőségi húsállatot bagóért veszik csak át. Közben külföldről hozzák be a disznót. Hány bőrt lehet még lehúzni a parasztokról?! Külön még védtelenebbek leszünk, mint együtt.- Az indulat nem jó tanácsadó, de ki képes nyugodt maradni, amikor körülöttünk duzzad a munkanélküliség. Téglagyári dolgozók munkahely nélkül maradnak, a cipőgyár jelentős részlegei leállnak, és most a helyi legnagyobb munkaadó helyzete is labilis. Sirka Gyula gépszerelővel nehezen indul a beszélgetés.- Mi mindennap elvégezzük a munkánkat, mert szántani, vetni, aratni kell. De én mit tennék vele, ha lenne 100 hektár földem?- Talán vállalkozhatna.- Hogyan lehet akkor vállalkozni, amikor garancia semmire nincs. A szerződéseket az állam önkényesen és egyoldalúan felrúgja. Határozott döntésre van szükség a honatyák részéről, olyan törvényekre, amelyek meg védik a mi érdekeinket is. A megfelelő jogi szabályozás után kerülhet csak sor a helyi döntésekre.- Valóban érthetetlen ez a halogatás, hiszen teljes bizonytalanságban hagyja az embereket. Kovács Sándor, a keverőüzem vezetője készül az októberi közgyűlésre.- Szerintem ez egy hosszú közgyűlés lesz, itt meg kell szólalni mindenkinek, akit érdekel a tsz sorsa. Aki itt hallgat, annak utána nem lesz hol kopogtatni, ha nem ért egyet a döntéssel.- Nem jó előjel, hogy a kiküldött kérdőíveknek is csak egy része érkezett vissza.- Ez nem volt rendesen megszervezve, ezért nem is igazán tükrözi a közvéleményt. A keverő és a szárító dolgozóinak nagy többsége együtt szeretné folytatni. Én bízom a mostani helyi vezetésben. Kormányszinten kéne végre határozottabban lépni.- Nagyon sok függ a kormány lépéseitől, ezt belátom, de a közgyűlésen a tagság egy helyi előremutató, megvalósítható programra vár, aminek a lényege számára az, ,hogy ez a majdnem ezer család, aki a termelőszövetkezeti jövedelméből él, ne kerüljön teljes létbizonytalanságba. Csak puszta politikai erófitoGtatásból sem szétválni, sem együtt maradni nem érdemes. Az a komoly gazdasági program kapja meg a kellő szavazati arányt, amelyik komoly szakmai érvekkel alátámasztott, kellő piaci információkra alapozott. Én bízom benne, hogy nem a konjunktúra lovagjainak hatásos, olykor szívfacsaró előadásai formálják majd a közgyűlés véleményét, hanem a racionális, átgondolt, a jelen körülmények között kivitelezhető, tartalmas gondolatok. Petraskó Tamás 4-2-1?
