Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-01 / 8. szám
10 TISZAFÖLDVÁR1 HÍRLAP 1991. AUGUSZTUS Visegrádon jártunk -1991. Mogyoró-hegy Ha nyár, akkor szabadság és tanítási szünet, ha tanítási szünet, akkor tábor. így van ez hosszú évek óta, és így volt ez az idén is. Igaz, egyre nehezebb a jelentkezők többségénél megfelelő áron úgy megszervezni, változatos programokkal és ételajánlattal, egyéb apróságokkal lebonyolítani, hogy az maradandó élményt nyújtson. Akinek volt már része bármilyen minőségben is (szülő, gyermek, patronáló, pedagógus) részt venni ilyenben, az tudja, hogy nem minden a pénzen múlik. Sok „láthatatlan” erőforrás is szükségeltetik, ami nélkül nem lenne megvalósítható. Szerencsére az idén még sikerült elfogadható költségekkel 9 napot egy varázslatosan szép helyen tölteni. Tábori élményeit Kiss Dalma, 8. osztályos tanuló szedte csokorba. Az Ószőlői Általános Iskolából idén nyáron a Visegrád fölötti Mogyoró-hegyen nyaraltunk. A ki- és lelátás mindenhonnan csodálatos, a környék pedig varázslatos. A tábor lakói A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés 1991. június 21-én rendeletet alkotott a„Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért” Díj alapításáról és adományozásáról. Ä kitüntető díjat a megye társadalmi-gazdasági életében, a kultúra, a tudomány, a közoktatás terén és más szakmai területeken elért kimagasló teljesítményeket lehet elismerni. A „Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért” Díjat első alkalommal Szent István kirány ünnepén vette át megyénk öt kiemelkedő személyisége. Nagy örömünkre a kitüntetettek között volt dr. Varga Lajos nyugalmazott gimnáziumi tanár, nagyközségünk köztiszteletben álló polgára. Lajos bácsi a helyi gimnáziumban végzett kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért, Tiszazug kutatásáért és a Tiszazugi Földrajzi Múzeum létrehozásáért-egész életműve elismeréseként kapta meg a „Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért” Díjat. A díjakat Boros Lajos, a tnegyei közgyűlés elnöke adta át a megyeháza dísztermében. A kitüntetetteket Botos Katalin miniszter megindítóan szép beszéddel köszöntötte. Az ünnepség után a megyei közgyűlés elnöke fogadást adott a díjban részesülők és családtagjaik tiszteletére. Ferenczi György a kisiskolásoktól a „nagyokig” verbuválódtak. A környéken még két táborozó csapat volt, akikkel kellemes perceket töltöttünk. A táborépítő előhadnak - akik egy nappal korábban érkeztek - a természeti erőkkel is meg kellett küzdeni. A szélvihar kishíján semmibe vette a sok fáradozást. Csaknem korai táborbontásra került sor. De mindezt sikerült legyőznünk. Már csak a többiek hiányoztak. Nemsokára ők is megérkeztek és el is kezdődött a tábori élet. A sátrakban 7-en, 8-an, esetleg 9-en aludtunk. A takarodó 1/2 10-re volt kiírva, de a betartására őröket kellett kiállítani. Még ennek ellenére sem sikerült mindig elsőre elcsitítani a népet. A reggelek változatosak voltak. Hol ekkor keltünk fel, hol meg hamarabb, attól függött, hová és mikor mentünk. A lavóros fürdő helyett most először volt zuhanyzó a pici gyerekek és a lavórfürdőt nem kedvelők örömére. Bár így sem élvezhette mindenki a meleg víz simogatását, mert a 90 főre jutó 2 hl-es bojler előbb-utóbb kimerült, így a többiek jártak jól, mert ők mindig frissek voltak. Erre szükség is volt, mert nap mint nap több km-t gyalogoltunk. Minden e fajta kimerítő kirándulás után természetesen pótolnunk kellett a hiányzó energiát. A szakács nénik és az őket segítő bácsik mindent beleadtak, hogy a reggeli, ebéd és vacsora jó, elegendő és változatos legyen. Én azt hiszem, mindig sikerült betartaniuk e három feltételt (ez nem udvariasság, ez az igazság). Az érkezések után jöttek a kellemetlen mosogatások, ahol néha, de tényleg csak ritkán segített egy pár csemete. A sokszínű programot a tanárok állították össze. Volt, amit kihagyhattak volna, de így utólag visszagondolva: minden szép volt, amit láttunk. Hogy említsem a visegrádi várat és környékét, ahol Robin Hood-korabeli, azaz a „sötét középkor"-ban használatos fegyvereket és páncélokat láttunk a korhűjelenetekben. Vagy az esztergomi templomot, azaz a Bazilikát, amiben a hallgatag kriptákat és a sokmillió forintot érő kincseket vettük szemügyre. Esztergomban volt lehetőségünk arra is, hogy ajándékokat, emléktárgyakat vásároljunk. Eljutottunk a Magyarországon páratlan szépségű Rám-szakadékhoz. Az a kellemes hűsítő áradat, a patak csobogása, a 30 m magas falak egybeborulása biztosan megragadott volna bárkit, ugyanúgy mint minket. Bár volt, aki ezt a közel 20 km-es túrát fárasztónak tartotta, de azért megérte. A jó időt kihasználva strandoltunk is. Azért nem mindig csak kószáltunk, a táborhelyünkön is nagyon jókat szórakoztunk. Rendeztünk egy számháborút a közelben lévő fa játszótéren - amiben egész háborús dolgokat műveltünk. .Lövöldöztünk”, támadásokat indítottunk, sebesültet ápoltunk, győztünk. A visszavágóra sajnos nem került sor. Azon a napon egy jól sikerült vetélkedőt rendeztek nekünk a felnőttek. A jókedv határtalan volt. Sokat nevettünk, játszottunk és vitatkoztunk is. Az utolsó előtti napon fordított napot tartottunk. Ébreszteni csak a gyerekeket kellett. mert a .nagyok” többsége már talpon volt. A reggelinél átvettük a vezetést. A délelőtt folyamán egy vetélkedőre került sor, ahol a felnőttek két csapata versenyzett. A fordított nap következtében a versenynek nem volt vesztese. Mindkét gárda azonos jutalomban részesült. Délután tanár-diák foci volt. Az ifjú titánok elpáholták az aranylábú öreg arabokat. Lehet, hogy bunda volt? Estefelé mindenki készült a tábortűzre, vacsoránál pedig visszaadtuk a kormánykereket. A tábortűzi műsort az ebédlősátor alatt kellett megrendezni, mert beszorított minket az eső. A humoros műsorok után mégis meggyújtásra ítéltük az a farakást, ami már elő volt készítve. A hangulat meghitt volt. A végén mindenkinek „elhúztuk a nótáját”. Mindenki érezte, hogy vége, és jó volt, szép volt és elmúlt. E rövid élménybeszámolóból - mely természetesen nem tartalmaz mindent - is kiderül, hogy lehet hasznosan és mégis vidáman tölteni a szünidőt. Reméljük, az eljövendő nyár is tartogat sok iskolásnak hasonló élményeket. Epilógus egy hűtlen csomagról Te is úgy vártad az indulást, mint sok hasonló társad, hogy meglásd a szép fekvésó Mogyoró-hegyet. Megtöltötted feneketlen gyomrodat egy család cipőkészletével, ruhadarabjaival, hogy on gazdáid gondtalanul élvezhessék tartalmad szolgálatait. El is jött a nap. és nagy feszesen foglaltál helyet, és még aznap este önállósítottad magad. I-eugrottál községünk híres, volt malomjáról elnevezett utcájában. Ezt olyan ügyesen csináltad, hogy a sofőr bácsi mit sem sejtve robogott tovább: Azonban Te sem vagy (voltál) láthatatlan, így látták, amint egy Ladába beszálltál. Kicsit meg is tudlak érteni. Mennyivel kényelmesebb egy személykocsi a rázós teherautónál. Azt már azonban nem értem, miért nem jöttél rá, I; liogy az az autó nem Visegrádra vitt, hanem valamilyen ismeretlen helyre. Vagy még: sem akartad annyira ezt a kirándulást ? Akkor kérted volna meg a Ladást, ugyan vigyen már haza. Remélem, voltál olyan intelligens, és bemutatkoztál. Ha mégsem (ejnyc-ejnye!), akkor mutattad volna meg a névkártyádat, ami nálad volt. Vagy netán nem is akartál ennyire hűtlen lenni, csak kényszert alkalmaztak ellened ? Én azt hiszem, ez utóbbi az igaz. De tudod mit, kedves kis (nagy) csomag! Szolgálj új gazdáidnak őket megílletően! Ha fölveszik cipőidet, keléssel lábaikra akkora vérhólyagot, mint amilyen magas hegyen lakhattál volna. Ha felöltik ruháidat, ízzaszlasd le őket úgy, mint ahogy mi leizzadtunk néhány túra alkalmával. Az sem baj, ha jól meg is szorongatod őket! Emléked régi gazdáid örökre megőrzik.- neli -
