Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-01 / 8. szám
6 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1991. AUGUSZTUS Találkoztunk 1991. augusztus 19., délután. A népstadion bejáratánál hatalmas tömeg. A biztonság érdekében mindenkit alaposan átvizsgálnak s ezért csak lassan juthatunk be. A nézőtér egyre jobban megtelik, mi is bekapcsolódunk a közös imába és éneklésbe. Közben egyre sűrűbben pillantunk a stadion órájára, Franci 5 percenként közli, mennyi idő van még a pápa érkezéséig. „Ennyit még senkire sem váriam”, jegyzi meg Pisti, mert hogy lassan telnek a percek. Végre a hatalmas monitoron már látjuk a pápamobilt, amint kint az utcán közeledik a stadionhoz. De vajon melyik kapun jön be? Milyen csendben tud lenni 80 ezer fiatal, ha vár VALAKIT! S most végre itt van! Mit csináljak? Tapsoljak? Fogjam a kezemben a kottás füzetet és énekeljem a kórussal a „Christus vincit”-et? Integessek? Vagy pedig kiáltsam a többiekkel, hogy „Éljen a pápa!"? „Kirázott a hideg az örömtől ebben a percben” mondta később Ildi. Amíg az autó az emelvényhez ér. vörösre tapsoljuk tenyerünket. S újra óriási csend, mert tudjuk, hogy most fog megszólalni, s ráadásul magyarul! „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” köszönt bennünket, magyar fiatalokat. Nem tudunk nem tapsolni! Aztán egy fiú és egy lány mindnyájunk nevében üdvözölte pár szóval, s megköszönte, hogy jelenlétével és támlásával meg akar erősíteni bennünket hitünkben. Ezután közösen megnéztük a Győri Balett Szent Margitról szóló játékát. Nagyon szép volt. A darab végén Margit imájára újraéled a tatároktól lerombolt ország. A táncosok, majd mi is mindnyájan, egymásba fonódó kezeinket magasba emelve kértük a Szentatyát, áldja meg a magyar jövőt. Áldása után hivatásunkról szólt hozzánk: „Jól ismerem a ti gondjaitokat. Tudom, hogy milyen nehéz most nektek, akiket az Ur a családalapítással bízott meg. s ehhez erkölcsi és anyagi hátteret kell teremtenetek, de bízva Isteben, ne annyira másra számítsatok, mint az ő és magatok erejére. Legyetek erősek! Ti pedig akiket az Úr papi vagy szerzetesi hivatással ajándékoz meg, szent élettel igyekezzetek újracvangelizálni hazátokat!” Beszédét többször szakítottuk meg hosszú tapssal, egyetértésünk jeléül. így igazi párbeszéd alakult ki köztünk. Közben besötétedett, s a bejáratnál kapott gyertyáinkat meggyújtottuk, s énekelni kezdtünk. Csodálatos hangulat volt. Mint megannyi szentjánosbogár világított a sok pici gyertya. Elérzékenyülve kis híján elsírtuk magunkat. Még néhány szót szólt hozzánk, s aztán elimádkoztuk a Miatyánkot. Végezetül pápai áldásban részesített bennünket s újra kitört a taps. Aranyos volt, amikor bocsánatot kért hibás magyar kiejtéséért. Megint csak tapssal tudtuk kifejezésre juttatni, hogy igen, megbocsájtunk, s hogy még szívesen hallgatnánk tovább, akár még órákig is. De kilenc óra lett, s elérkezett a sajnálatos búcsú. „Viszontlátásra!” - mondta végül, s beszállt autójába. A fiatal táncosok a kapuig szaladtak utána. Még több mint fél órát együtt énekeltünk, majd elhagytuk a stadiont, tanítását szívünkbe vésve. Istennek legyen hála, hogy találkozhattunk a pápával. Krisztus földi helytartójával! Egy autőbusznyi tiszaföldvári ifjúsági hittanos „Keresztény művészet” kiállítás Tiszaioldváron lassan megszókottá válnak a rendhagyó rendezvények. A közelmúltban Lehotka Gábor adott orgonahangversenyt, most egy kiállításon vehettünk részt. Augusztus 10-én nyitották meg a művelődési házban „Keresztény művészet régen és ma” címmel a helyi katolikus egyházközség rendezésében. A látogatót a terembe lépve halk egyházi zene fogadja. Kedves mosolyú, vallását gyakorló asszony invitál a tárlat
