Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-01 / 8. szám
1991. AUGUSZTUS 3 TISZA FÖLD VÁRI HÍRLAP És októbertől kialszik a tűz... Már régóta tudom, hogy van ilyen, de mikor lementem a Téglagyárba, amelynek július 1- jén jelentették be a felszámolását, hallottam is. Mármint a csend hangjait. Leltet, hogy azért, mert direkt az elmúlásra figyeltem, de az is meglehet, hogy tényleg volt az egészben valami. Az a fajta létezés csendje volt ez, amelyben már benne van az elmúlás is. Templomokban érzünk ilyen áhítatot, vagy ott sem, mert a barokk óta a templom is erőlködik. Túldíszíti magát, aranyba burkolózik, mutogatja a kincseit, holott a méltóság az arányokban rejlik, az egyszerű formákban és nemes anyagokban. két kell felszámolni, mert most úgy fordult a világ, hogy nincs fizetőképes vásárlóerő, raktárra, udvarra termelni felesleges, azt a kevés meglévő keresletet ki tudják elégíteni a fennmaradó korszerű üzemek is, sajnos nincs ránk szükség. Ezek olyan tények, amelyeket el kell fogadni, bárhogy fájnak is.- Mikortól állnak le?-Július végén befejezzük a nyerstermelést, a félkész árut szeptember végén, október elején kiégetjük, és aztán kialszik a tűz...- És mi lesz a gépekkel ?- Megtisztítjuk, rendbehozzuk őket, olyan állapotban hagyjuk a gyárat, hogy bármikor újra be lehessen gyújtani a kemencét. Innen semmit nem visznek el, minden marad a helyén, amelyet a dolgozóinkból szervezett őrző-védő hálózat fog biztosítani.- Hány embert érint ez a leállás?- 56 fő munkájára nem lesz szükség. Higgye el, én nagyon szeretem ezt a gyárat, ezeket az embereket. Sokan itt élték le az életüket és most el kell innen menniük. Ez egy olyan kollektíva volt, ahonnan ’83 óta csak nyugdíjba ment el ember. A „téglások” a legbecsületesebb, legnagyszerűbb emberek, akiket ismerek. Talán 2-3 év múlva újra össze tudunk állni, hajavul valamit a kereslet. Elnézem ezt az embert és arra gondolok: vajon nem csodálatra méltóak-e a tudat bűvészmutatványai, melyekkel eléri, hogy egy emberi lény tovább bízzon és tevékenykedjek, szemben a jelennel, amely most maga a tökéletes, üvegliszla megsemmisülés és kilátástalanság. És most azokra az emberekre gondolok, akiknek októbertől nincs munkájuk, és arra, hogy még eljövök ide, amíg dolgoznak, és arra, hogy mindenkit el kéne hozni egyszer, hogy lássa a gyárat, vagy legalábbis hallja a csend hangjait. Demecs Katalin Megjegyzés: A jövő hónapban megismerhetjük a polgármesteri hivatal véleményét, valamint aTiszaföldvári Polgárok Társulatának álláspontját, amelynek elődje valamikor a gyárat alapította. Attól csendesedik meg önkéntelenül az ember. Lassan jár, visszafogott lélegzettel. Ilyen méltóságosnak tűnt ez az öreg téglagyár is, amelyről nem sokat hallottunk eddig, mert minden valószínűség szerint rendben mentek a dolgok, de most a helyi beszélgetések középpontjába került. Úgy hírlik, be kell zárni a gyár kapuit.- Ki határozott így ? - kérdezem Sike Károlyt, a gyár vezetőjét.- Az Alföldi Téglaipari Vállalat központja, Mezőtúr, amelynek irányítása alá 13 gyár tartozik. Ezek egyike Tiszaföldvár. A 13 egységből 6 véglegesen le lesz állítva, és ugye elsősorban azokat választották ki, ahol régiek, elavultak a gépek. Ez a gyár 90 éves, sajnos mi is ide tartozunk. Én olyan ember vagyok, hogy mindig beleélem magam a döntéshozó helyzetébe is - és bármilyen fájó is a felszámolás ténye -, igazat kell, hogy adjak a központ vezetőinek. Egy új, korszerű gyárat nem állíthatnak le, mert még adósság van a gépeken, még ki kell, hogy termeljék a bekerülési költségüket. És egy ilyen gyár sokkal több téglát képes termelni, mint mi. Ott már emberi kéz nem is érinti az anyagot, itt pedig az asszonyok sok-sok mázsát mozgatnak meg naponta. Szó sincs arról, hogy veszteségesek lennénk, de elsősorban a korszerűtlen üzeme-
