Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7. szám
1991. JÚLIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 Hogyan tovább, TISE? 1991 .július 4-én tartotta küldöttgyűlését a Tiszaföldvári Sportegyesület a sportpálya klubtermében. Németh Géza, az SE ügyvezető elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd beszámolt az elnöksége óta eltelt időszak eredményeiről. A kézilabda-szakosztály elmúlt kétéves munkájával kezdte, melyben volt egy rájátszásos időszak, ahol a csapat kiharcolta a bentmaradást. Az idei őszi-tavaszi szezon végén elért hetedik helyezést az elnökség elfogadhatónak tartotta, bár megjegyezte, elérhető lett volna a táblázat első fele is. Szólt az elmúlt évi játékvezető elleni tettlegességről is, mely az erkölcsi káron túl anyagi veszteséget is jelentett, és a szurkolók is "elestek" az őszi mérkőzésektől. Közbevetette, hogy valamilyen védett feljárót kellene építeni a bírói öltözőhöz. (Szerintem van olcsóbb megoldás is, ugye, tisztelt szurkolók? - a szerk.) Ezután a labdarúgószakosztályt vette górcső alá. A megyei I-ben szereplő csapat tavaly az osztályozó sikeres megvívásával nyert jogot a további szereplésre ebben az osztályban. Az idei bajnoki évadról nem sok jót tudott elmondani. Köztudott, a csapat kiesett az első osztályból, ami véglegesnek tűnik, hiszen a rivális Szászberek ellen benyújtott óvást már a Magyar Labdarúgó Szövetség is elutasította. A vezetőség az edző munkáját sem tudta felmérni a gyér edzéslátogatottság miatt, öt-hat emberrel ugyanis nem lehet foglalkozást vezetni. Sőt, mérkőzésre is gyakran kellett kézilabdásokat beállítani, hogy némi esély legyen a pontszerzésre. A TISE II. körzeti bajnokságban szereplő csapat megfelelően szerepelt, noha nem szólt bele a dobogós helyezésekbe. A megyeiben játszó serdülők dicséretet érdemelnek az elért harmadik helyért. Itt érdemes megszakítani a beszámolót pár gondolat erejéig. Nem véletlen ez az előkelő helyezés. Ezek a srácok - van közöttük egészen aprócska is - még (vagy már?) edzenek, és nem öten, legalább tizenöten. Ebben nem kis része van Kávási Béla edzőnek, aki örülhet lelkes palántáinak. Most jön a motoszkáló kis ördög, hogy miért vesznek el sorra a hasonlóan szép reményekre jogosító fiatalok, de ez már más téma. Az értékelések után a jelenleg legsúlyosabb téma került napirendre, a tiszaföldvári sportot is elérő nehéz gazdasági helyzet. Az egyesület költségvetésének döntő hányadát ez idáig a tsz állta, melyre ezután nem lehet számítani. Ami pénz jelenleg rendelkezésre áll, az sok mindenre nem elég, így nagy szükség lesz az önkormányzat ígért további támogatására, az áfész segítségére, a bérleti díjakra, a tagsági díjak - melyet havi 100 forintban gondolnak - befizetésére. És egyre nagyobb jelentőségűvé válik a szponzorok hozzájárulása, ami a kézilabdásoknál már működik is a baráti kör megalakulásával. Németh Géza felvetette, hogy a szakosztályok a továbbiakban önállóan gazdálkodhatnak, mely már a korábbiakban igényként jelentkezett is. Meg kell oldani a közeljövőben az elnökségnek a létesítmények ügyét, tisztázni a tulajdonjogot A továbbiakban az elnök néhány bejelentést tett. Az elnökség tudomásul vette és elfogadta dr. Császár Szilveszter társadalmi elnöki posztról való lemondását. A TISE II néven szereplő homoki labdarúgók kiválási szándékról tájékoztatták a vezetőséget. Ezek után átadta a szót a hallgatóságnak. Lipka András kért mondandóját a homokiak kilépési szándékának - szerinte - negatív hatásával kezdte. Úgy vélte, ezáltal az anyagi terhek nagyobbak lesznek és az erők is jobban szétforgácsolódnak. Javasolta, hogy válasszanak egy teljesen új vezetőséget, amiben a homokiak is nagyobb szerepet kapnának. A lavina elindult, egymás után, olykor egymás szavába vágva kértek szót a küldöttek. Tóth Sándor, a labdarúgók (akkor még) szakosztályvezetője emelkedett szólásra. Először értékelte a csapat munkáját. Igen kritikusan és objektiven, a játékosokat s magát sem kímélve számolt be arról, hogy az idei teljesítmény elégtelen volt. Nyíltan véleményt fonnál! az úgynevezett sztárokról, akik morálisan tették tönkre a csapatot. Nem véletlen, hogy a Tiszaföldvárból állították ki, és főleg közülük a legtöbb játékost. Sajnos ezzel jártak élen. Véleménye szerint még jó is, hogy kiesett a csapat, így egy teljesen újat lehet építeni. О is az egység mellett szállt síkra. A vehemens felszólalás után jóval csendesebb.de szintén határozott felszólaló következett Turai János személyében, aki a homokiakat képviselte. Szólt a már vele készült és közölt riportban elhangzottakról, majd megerősítette az önállósodási szándékot. Makó Mihály felszólalásában azon nézetének adott hangot, hogy ilyen körülmények között minőségi szintűlabdarúgásra nincs lehetőség. Az utánpótlás nevelésének kérdésében úgy látja, hogy a testnevelőket kellene érdekeltté tenni. Hiányolta az edzéseken alapvető segédeszközöket és határozottan kiállt az aktív sportolók havi 100 Ft-os tagsági díja ellen (?!). Ez utóbbi kérdésben többen felszólaltak pró és kontra. Triz Ferenc azt a kérdést intézte az ügyvezető elnökhöz, ha egy játékos megsérül - aki nem is a sportból él -, megkapja-e a kereset és a táppénz közötti különbséget a biztosítótól. Majd ismét Tóth Sándor szólalt fel, és arra az elhatározásra jutott, hogy lemond szakosztályvezetői tisztségéről, mivel nem látja a kiutat az eredményes munkához. A továbbiakban, amennyi benigénylik segítségét, a homokiakat támogatja. B. Nagy Károly, mint idősebb, sokat látott szurkoló a rendet, fegyelmet hiányolta, ami régen mérkőzéseken alapvető volt. Kifogásolta, hogy sok néző ingyen vesz részt a meccseken, ami jelentősen csökkenti a bevételt Több résztvevő az eddig említett témákban szólt hozzá. Végezetül Németh Géza reflektált a felszólalásokra Tudomásul vette Homok kiválását; a tagsági díjat továbbra is fontosnak ítélte, egyrészt ez némi bevételi forrás, másrészt a sportoló ezzel is kifejezi hovatartozását. Hogy inennyire szükség van erre a kis bevételre is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idén a biztosítási díjat sem tudta állni az egyesület. (Sérülésmentes évet, sportolók! - a szerk.) .Felajánlotta lemondását, mert néhány felszólalásból úgy érezte, hogy személye nem kívánatos. Jelentkező és jelölt hiányában azonban ez csak javaslat maradt, tehát az elnök is maradt. Lezajlott tehát az az esemény, melytől a jelenlévők többsége községünk (él)sportjánakkáoszból való kivezetését remélte. Amint az a fentiekből kitűnik, szó esett sok, valóban élő gondról, de ezek nagyrészt bejelentés szinten maradtak. Azzal az érzéssel állhattunk fel, hogy még a kivezető út kapuját sem találtuk meg. Jó lenne minél hamarabb rátalálnunk, mert az utat ellepi a gaz, és még nehezebb lesz a kilábalás. Nemes Tibor Szívvel és lélekkel! 1958-59. kézilabdaévadban Gyevnár Feri bácsi edzőm lakásán kaptam kézhez a Magyar Kézilabda Híradó-t, melyből olvashattam - méltán büszkeséggel -, hogy 1937-ben az NB I-ben a Tiszaföldvári Hunyadi férfi kézilabdacsapat a vidék legjobbja volt. Óriási lendítőerő volt számomra és kézilabdás társaim számára e tudat, hogy a szűkös egyesületi keretek között szívvel-lélekkel tudjunk újrakezdeni. Ma délután aggódóan figyeltem a sok tehetséget, vajon lesz-e alkalmuk ebben a községben kibontakozni? Mi történt? 1991. július 13-án (szombaton délután) 30-34 fokos hőségben sor került a Tiszaföldvári Belterületi Általános Iskola által szervezett mérkőzésekre az ausztriai Feldkirch ellen. Két korosztályban bonyolódtak le a meccsek. Először a 13- 14 évesek, majd a 15-16 évesek játszottak. Remekbeszabott barátságos edzőmérkőzés volt. A gyerekek szívvel-lélekkel hajtottak fej-fej melletti eredménnyel. Szántó Bálint, Balogh Karcsi, Nagy Attila, Németh Roland, Kiss Szilárd, Varga Csaba, Sinka Péter, Horváth Tamás, Kiss Jóska, Kiss Sanyi, Oravecz Pali, Dömsödi Sanyi, Szécsi Laci, Mányai Attila, Pálinkás Szabolcs, Marton Imre, Bíró István fáradtságot nem ismerve küzdöttek. Szeretném a figyelmet ráirányítani ezekre a fiúkra, és bizonyítani, hogy van utánpótlása az NB Il-es felnőtt csapatnak. Ám ezek a fiúk csak úgy kerülhetnek a felnőtt csapatba, ha előtte néhány évben biztosított a megyei ifjúsági bajnokságban való részvételük. Ahogyan felelősségtudat alapján megtörtént az általános iskolában a tehetségek előkészítése, úgy felelősséget vállalhatna a helyi középiskola az ifjúsági korosztály további felkészítéséért. Ez nem lenne új dolog, hiszen volt példa korábban arra, hogy ez a középiskola megyei ifjúsági bajnokságban veretlenül élen járt. Jó lenne a község érdekében a sportegyesületi szakosztály utódnevelési gondjának ilyen irányú segítése! A sportoló korosztályok testedzése elképzelhetetlen az edzők és testnevelő tanárok együttműködése nélkül. A céltudatos kapcsolatok kialakításához viszont kell a vezetők támogatása, s a képviselő-testület finanszírozással egybehangolt ellenőrző tevékenysége. N. Kovács Ferenc ig.h.
