Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1991-07-01 / 7. szám

1991. JÚLIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 7 Hálaadó ökumenikus istentisztelet igehirdetése 1991. jún. 30-án, a Tiszaföldvár ref. templomában Lectió: II Mózes: 16:1-8 Egyiptom földjén a húsosfazék mellett Textus: II Korinthus 3:17 Ahol az Úrnak Lelke, ott a Szabadság. Kodolányi János Égő csipkebokor című munkája Mózes és népének felszabadulástör­ténetét dolgozza fel. S míg a zsidó nép szabad­dá válásának történetét dolgozza fel, rámutat arra, hogy a szabadságnak vannak nem várt buktatói. Ezt fejezi ki a felolvasott ótestamen­­tomi Ige: hogy a szolgasággal járó rabkenyér és húsosfazék csábít. Az újtestamentumi Ige pedig arra mutat rá, hogy az emberi szabadság elsősorban egy belső állapot, egy lelki élmény. A Biblia két síkon fogadja el a szabadságot, az egyik a politikai szabadság, amikor Isten népe függetlenül élhet a politikai elnyomó ha­talomtól, véget ér az egyiptomi rabság, a babi­loni fogság, Rómarabigájas mindaz, ami ezek megismétlése volt a történelemben. A másik a lelki, szellemi szabadság, mely szabadságot jelent félelemtől, kishitűségtől, hamisságtól, önmarcangoló lelkiismeretfurdalástól, s az összes depresszáló érzésektől. E kettőt nem lehet egymással szembefordí­tani, egymás ellen kijátszani, de amikor hála­adásra azért gyűltünk egybe, hogy az elsőt ünnepeljük, ehhez, a politikai szabadsághoz szükséges a másodikra figyelni, mert anélkül nem jutunk előbbre a megkapott politikai sza­badságunk terén. Mózes második könyve arról beszél, hogy az elnyomott rabszolganép ölbe­hullott szabadságot kapott. Rég vártak arra, hogy magunknak s gyermekeinknek új életet teremtsenek. Sietve indulhat el ezen az úton, hátat fordítva a rabszolgaság házának, ahol 200 évet töltöttek el. A határtalan lelkesedés azonban lelohadt a szabadság hétköznapjában az első nehézségeknél. Amikor a gyomruk ko­rogni kezdett, elhatározták, hogy ebből elég. "Nem is volt olyan rossz a múlt." A rosszat már megszokták, az újabb idegen volt, s a vezetőt, Mózest vádolták. Ezt a sivatagba szorult zúgo­lódó népet meg lehet érteni, de gondolkodás­­módjukba nem lehet belenyugodni. A baj ott van, hogy megkapták a politikai szabadságot, de lelkileg, érzelmileg még rabszolgák marad­tak. Magukon viselték a szolgalelkűség min­den bélyegét: a gyávaságot, a rizikó vállalását, a maguk féltését, kétségbe estek, ki fog rájuk gondot viselni? Ugyanakkor messze volt és megszépült a múlt. Szörnyűség, hogy az eltor­zított emberi természet megszokja a rabszol­gaságot, a kiszolgáltatottságot, a durva bánás­módot. A lelki deformáció betegjei félnek dön­téseket hozni, képtelenek magukra gondot vi­selni és felelősséget vállalni. Nemrég fedezték fel, hogy egy ember, aki gyilkosságért 50 évet leült, ártatlan volt. Hiába ígértek neki kártérí­tést, azt kérte, maradhasson a cellában, félt kimenni, nem tudott mit kezdeni a szabad­ságával. De ettől eltérő példák is vannak, akik nem deformálódnak el, mert belső szabad­sággal rendelkeznek, s magukat és másokat is megmentenek. Az eltelt időszakban a zsarnok pártállam húsosfazekán felnőtt generációknak nagyon nehéz saját magukért felelősséget vállalni. Pe­tőfi: "Kutyák és farkasok dala” című versében mutat rá élesen az emberi viselkedés dilemmá­jára: légy szolgáló kutya tele gyomorral, akit rendszeresen rugdos a gazda. A sivatagban szabaddá lett, de még mindig a szolgaság kategóriájában gondolkodó nép visszafordult volna a biztosba, a mások által elkészített ételhez, biztonsághoz. A zsarno­kok, diktátorok ügyesen tudták kínálni: gyere, alkudj meg velem, s meríthetsz bőségesen, s volt aki nagykanállal merített azon az áron; ne írasd gyerekedet hittanra, ne járj a templomba, legyen életed alkalmain csak társadalmi szol­gáltatás. Ma a hitelen kapott szabadság hétköznapjai között szembe kell nézni a kenyér problémá­jával, az egyénnek magának kell állást keresni, megélhetésről gondoskodni, minden indok meg van arra, ha felrémlik a húsosfazék és megszépül a múlt. A lelki, belső átalakulás nélkül a politikai szabadulás félelmetes sokak számára. A szol­­galelkűségből csak a belső szabadság élménye gyógyíthat. Ahol Isten lelke, ott van a szabad­ság. Van belső biztonságérzet szembenézni azzal a jövővel, ami Isten kezében van. Hinni kell a gondviselő Istent, hogy vele lesz lelki erőm, hogy az elnyomóm húsosfazekát kibo-Minden túlzás nélkül felejthetetlen esténk volt július 14-én. Lehotka Gábor Liszt-díjas, érdemes művész, a francia művészetek rendjé­nek lovagja, egyetemi tanár adott hangver­senyt a református templomban,a Jász-Nagy­­kun-Szolnok Megyei Karvezetők Kamarakó­rusa részvételével.Az est során Lehotka Gá­bort nem csak kiváló orgonistaként, de zene­szerzőként is megismerhettük.Előbb az Ámor Sanctus című, Babits Mihály által fordított val­lásos ihletésű himnuszokat hallhattuk a mű­vész által megzenésítve, majd az 1988-ban komponált Jáki mise hét tétele hangzott el. A hangverseny keretéül Bach művei szolgáltak.- Művész Úr! Járt-e már Tiszaföldváron? rítsam. Ki kell merni önteni azt az ételt, ami belső szabadságunktól, önbecsülésünktől foszt meg. Az egyház. Isten hívő népe ebben feladatot kap: segítsük a belső szabadság ter­jesztését. Mi békességszervezők vagyunk. Mózes nagy munkája nem a szabadulás, ha­nem igazán a sivatagban kezdődött, amikor egy lelkileg leroncsolt népben Isten öntudatos népét kezdte kinevelni. A mi szolgálatunk ha­sonló ehhez: elvezetni a ránkbízottakat a belső lelki szabadságra. A mai szabad Magyarországban bátran kell hirdetnünk a félénk, tétova nép felé: van, aki gondunkat viseli, s ez nem a mindenható állam húsosfazéka, vagy a gazdag nyugat varázsos pénztárcája, hanem Isten Szabadító Szentlel­ke, aki erősítse meg az itt hálára összegyűlte­ket is. Elmondta: Hajdú Lajos ref. lelkész Ágoston Károlyné és Szőke Lajosné vers­mondással gazdagították az emlékezést. Július 27-én du. 5 órára szeretettel várjuk a fia­talokat ifjúsági találkozóra a református templom­nál lévő parkba, ahol teológus diákok szolgálnak énekkel, zenével. 28-án, vasárnap 9 órakor a Szőlői gyülekezet­ben, 10 órakor a belterületi istentiszteleteken, dél­után pedig a szórványgyülekezeteinkben is végez­nek szolgálatot. Ezekre mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Rendezők- Nem. Talán még átutazóban sem. Nem is gondoltam, hogy Jáki misémet Szolnok me­gyében először itt fogom bemutatni.- Hogy érezte magát közöttünk?- Az orgona apró hiányosságait feledtette velem az az igazi keresztény szeretet, amivel körülvettek a templomban és most a hangver­seny után itt a katolikus plébánián. Jó keresz­tények között lenni, ahogy ezt már gyermek­koromban megtapasztaltam, mint a váci feren­ces templom kis ministránsa.- Az új idők szelében hogyan látja Ön ha­zánk s esetleg azon belül a mi községünk kul­turális jövőjét?- Összefogással. Nagyon sok értékes ember él közöttünk, csak egyesíteni kell erőinket, ki-ki a maga talentumával gazdagítva az egész közösséget.- Hogyan értékeli megyénk karvezetőinek kórusát, s elképzelhető-e , hogy továbbra is együttműködnek?-Vajna Katalin és a többiek kimagasló tehet­ségű enberek, akik a maguk hétköznapi mun­kájuk mellett komoly erőfeszítéssel munkál­kodnak a kultúráért.. Minden valószínűség szerint fogunk még együtt szerepelni.- Köszönöm az estét a 253 felnőtt és a 38 gyerek nevében akik ott voltunk a hangver­senyen. A többiek csak sajnálhatják, hogy nem jöttek el. Tamási József Orgonahanvgerseny Tiszaföldváron

Next

/
Thumbnails
Contents