Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
1991. JÚNIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 9 Mára tavasz lehelete érződött a levegőben, amikor egy este Gubuczné Éviké odaát It a férje elé. - Szivecském, azt hiszem, itt az ideje, hogy megszabaduljunk a télen felszedett fölösleges kilóinktól. Elhatároztam, hogy a fogyás legegészségesebb módját, az intenzív mozgást választom. Például futni fogunk. Nézd csak, miiven cuki kis melegítőt vettem! Isteni, mi! Nem pénz érte az a kilencszáz. Gubucz hümmögött valamit, hisz tíz évi házasság után már túl volt azon, hogy fölöslegesen nagy hangot adjon véleményének. Egyébként is, mint szerető férjnek, a lelke mélyén még hízelgett is neki, hogy a felesége, magát nem kímélve vigyáz a vonalaira. Miért mondana hát nemet a futásra, ami ugye egészséges és üdítő, serkenti a vérkeringést, az emésztést és így tovább, minden újság ezt írja. Szóval megkezdődtek az esti futások. Sötétben természetesen, mert az ilyet jobb titkolni a szomszédok előtt, vélekedett Gubucz. Egyedül csak a szomszédban lakó elvált fiatalasszony , Klárika tudott a dologról, akire olykor a két csemetéjüket hagyták. Az első alkalommal Gubucz is hűségesen ügetett élete párja mellett, a közeli folyócska töltésén. Nem éppen sportember módján, hanem kissé nehézkesen, sípoló tüdővel tartott lépést fürge kis asszonyával. Évike sem gyakorolta különösebben a testmozgásnak eme módját, de ő határozottan nő lévén tudta, mit akar, óráját sűrűn nézegetve diktálta a tempót: vezényelt futást vagy csendes sétát. Az első edzés másfél órán át tartott, a második majdnem kettőt igényelt. A harmadik este Gubucz beteget jelentett, a negyediken lábadozott, az ötödik napon pedig kerek-perec kijelentette, hogy ő nem futóbolond, Évike fusson, ha neki úgy tetszik. 0 - mármint Gubucz - tökéletesen elégedett a saját alakjával, és inkább akváriumban úszkáló törpe guppikkal foglalkozik. Éva asszony szemében e bejelentésre meleg, megértő tüzek gyulladtak.-Napersze - mondta. pisze orrát kissé felhúzva -tudtam én, mennyire számíthatok rád... Azzal magára rántva tűzpiros, finoman simuló melegítőjét, leviharzott a lépcsőn. A szokott másfél óra múlva tért vissza, kipirulva, kissé csapzottan, félig nyílt cseresznyeajkai között szippantva a levegőt. Ragyogó arca egy tömegsportplakátra kívánkozott volna, hirdetve, hogy a sport élet, erő, egészség, a hosszú élet titka, sportoljon mindenki,amíg csak bír. És ahogy kezdődött, úgy ment jó ideig. Gubucz esténként a függöny mögül követte tekintetével ruganyos mozgású nőjét, egészen addig, amíg a szomszédos ház mögött el nem tűnt futó kis árnya. Azt már nem láthatta, hogy a szomszédos ház mögött Éva asszony néhány lépés után sétára váltott, mélyeket lélegzett, s mire a lift a hetedikre ért vele, már ki is fújta magát. S mikor diszkrét kopogtatására kinyílt egy ajtó, már úgy állt ott .feszülő piros melegítőjében, üdén, mint egy nyíló rózsa, amely csak arra vár, hogy leszakítsák... Az esti futások idilljc sokáig töretlen volt, mígnem egy napon Éva asszony maga vetett véget a karcsúsító testedzésnek. Egyik este - miért, miért nem - a diszkrét kopogtatásra nem érkezett válasz. Néhány hangosabb ismétlés után reményt vesztve szállt vissza a liftbe. A ház elől a gát felé indult, hogy a hát relé vőmásfél órát jobb híján futással töltse. Néhány száz méter után azonban egyre hangosabban szedte a levegőt, az oldala nyilai ni kezdett, s egy rossz lépés után kis híján kificamította a bokáját. Jobbnak látta, ha visszafordul. A csengetésre otthon a nagyobbik gyerek nyitott ajtót - Géza - szállt végig törődött hangja a lakáson -, vizes borogatást! A bokám... Gubucz megértő baritonja azonban nem felelt sem a szobából, sem a fürdőszobából.- Apu a Kláji néninél van - állt elébe a kisebbik lurkó. - Mejt amikoj tefutói, az apu mindig azt mondja, hogy nincs itthon só és mindig átmegy a Kláji nénihez sóéjt...- itala -Esti futás
