Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
1991. MÁRCIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 Most akkor kell nekünk ez a középiskola? Hölgyeim és Uraim! Kedves tiszaföldvári polgártársaim! Mit válaszolhat erre a kérdésre a polgármester? Megkérem Önöket, gondolkozzanak velem! Sok-sok évvel ezelőtt elhangzott az a kérdés: kell nekünk, hogy Tiszaföldvár határa 22-25 ezer hold legyen? Nem kellett. És Martfű máris nem tartozott hozzánk. Nem, a sok jó földdel, Közép-Európa legnagyobb cipőgyári ígéretével, a növényolajgyár, sörgyár, a várossá fejlődés lehetőségeivel. Könnyebb volt lemondani, nem vállalni a harcot, a nehézségeket! A kérdés sokszor fel volt téve. Lemondtunk mi még sokmindenről. Lemondtunk a járási székhelyünkről. Hát csak nem fogunk mi vezetni egy járást, bíráskodni egy járás felett? A szomszédaink 5-6 ezer fővel, a másik 10 ezer fővel, nálunk lényegesen hátrányosabb helyzetből várossá alakultak - ugye nem kell kihangsúlyoznom, hogy nem a lakosaik szorgalmán, községük szeretetén múlott, hanem a vezetésük ügyességén. Mi meg maradtunk 13 ezer fővel tunya, mindenbe belenyugvó, más érdekeket képviselő vezetésünkkel egy nagy poros alföldi falunak! Ügyeinket, bajainkat, egészségünket Szolnok, állami lakásainkat, rendőrségünket Martfű, még a kéményeinket sem magunk tisztítjuk, gondozzuk, hanem Mezőtúr intézi. És ezt még sorolhatnám sokáig. Ha rajtunk múlott volna, még a gimnázium fenntartása sem tartozna hozzánk, hiszen a Minisztertanács határozata kellett hozzá, hogy 3 évvel ezelőtt ide, haza kerüljön! Az én álláspontom - mindenkit nagyon kérek, fogadja el - Tiszaföldvár területén valamennyi önkormányzati tulajdonban lévő intézménnyel kapcsolatos - törvénybiztosította jogunkról - nem mondunk le. Milyen jogok ezek? Például: tulajdonjog, rendelkezésjog, fenntartási jog, stb. Nincs elég időm, nincs elég információm, hogy most mindről beszéljek. Meg fogom teremteni a lehetőségét, de most csak a gimnáziumról essék szó! Az önkormányzati törvény szerint jogunk van vállalni a középiskola fenntartását, ebbe senki bele nem szólhat, ezt törvény biztosítja. De ugyancsak a törvény biztosítja, hogy a fenntartás nehézsége, felelőssége alól ki is bújhatunk, és a megyei önkormányzat fenntartásába utaljuk. De miért tennénk? Nem akarjuk fenntartani? De igen, akarjuk! A gimnáziumot a tiszaföldvári emberek teremtették, tulajdonukat képezi, büszkék rá, önbecsülésüket növeli! Nem tudjuk fenntartani? De igen, tudjuk. Megteremteni tudtuk, fenntartani miért ne tudnánk? Az állam normatív támogatást biztosít. Az önkormányzatnak van pénze, ha akarja, és akarja kiegészíteni! Polgárainknak van elszántsága szükség esetén segíteni! Tehát akarjuk is, tudjuk is. De hát mi akkor a probléma? Nyilván az, hogy van, aki nem akarja. Lehet ilyen? Igen, lehet. Nézzük az okait. Mi motiválhatja az elképzelésüket? Anyagiak? Anyagiak is! Az állam megszabja egy gimnazista vagy egy szakközépiskolás gyerek állami normatív támogatását. Az persze vitatható, hogy a statisztikai alapon megszabott norma helyes vagy sem. De az nem, hogy az iskola azt a normát kapja az idén minden gyerek után teljesen függetlenül, hogy a megyei vagy a helyi önkormányzat a fenntartó! Reménykedni persze lehet, de az nem bizonyított, és majdnem biztos, hogy nem is igaz, hogy a megye könnyebben tudna forrást biztosítani a többletkiadáshoz. A jelenlegi gazdálkodási helyzet nagyon reménytelen. Ébből kiindulva egyetlen igazi ok a segítésre a tulajdonosi kötődés és az ehhez kapcsolódó érdek. Ezt az iskolát a nagyközség teremtette, soha nem kizárólag a helyi gyerekek számára, ilyen sehol nem is létezik, minden terhe ellenére kötelessége is és vállalja is a fenntartását! Motiválhatja még az ellenzők véleményét egzisztenciális kérdés is. Erről is őszintén kell beszélni. Az óvónőtúlképzés miatt változtatni kellett. Méghozzá gyorsan és csaknem teljesen. Egy humán beállítású tanári karnak kellett felmondás helyett, nagy szellemi erőfeszítéssel új célt, új formát kitalálni, megtervezni, bevezetni és mindezt ráadásul gyerekcentrikusan. Minden tiszteletem, minden elismerésem az alkotóké. De kötelességem megmondani, minden jóhiszeműségük, minden igyekezetük ellenére a siker nincs garantálva. Már részbeni eredménytelenség esetén is ebben az országban senkire nem számíthatnak, csak a helyi önkormányzatra, a helyi lakosokra. Motiválhatja még az ellenzést presztízskérdés! Sokan mondják. Én nem hiszek benne! És még valami! Kedvenc érv, hogy ott legyen az anyagi feltétel is, ahol a szakmai irányítás van. Ehhez csak az új oktatási törvénytervezetet kell elolvasni, világosan sugallja, most már valóban a társadalom határozza meg, milyen iskolát, milyen iskolatípust lát jónak. Nem beszélhetünk szakmai irányításról, a tervezet mondja: megerősítjük az intézmények autonómiáját. A helyi programok, helyi tantervek, iskolaélet, munkakörülményeinek szabályozása, minden az iskolát illeti meg. Központi hatáskörben az alapkövetelmények meghatározása és a vizsgarendszer kidolgozása marad. Azok az intézmények számíthatnak állami támogatásra, amelyek elfogadják az alapkövetelmények körét és a vizsgarendszert, függetlenül attól, hogy önkormányzat a fenntartója vagy akár magániskola. Tehát szó sincs szakmai irányításról, illetve csak saját hatáskörben van. A törvénytervezet a szakirányítás teljes körű jogait megszüntette. Kimondja a törvénytervezet, garantálni kell az állami támogatást egyrészt, másrészt szükség van a helyi fenntartó önkormányzatok támogatására és ez alku tárgya. Semmi elvtelen ígérgetésre nem vagyok hajlandó, de minden igazságos, jogos alkura igen. Az intézmény önállóságát a szándékaink szerint a legteljesebb mértékben biztosítani akarjuk, de ez most sem, a jövőben sem mehet az önkormányzat jogának és főleg nem a felelősségének a rovására. Mindenkit nagyon kérek, a mostani, vagy a várható gazdasági nehézségeket ne a pillanatnyi helyzetből kiindulva értékelje. Vidék, város szerepe nem számít. Annak a szerencsétlen iraki embernek teljesen mindegy volt: a sivatagban vagy a fővárosban találja el a golyó. Vagy annak a szovjet embernek teljesen mindegy, hol áll sorban hiába, vidéken vagy Moszkvában. Nekünk nem csak az életösztönünk, hanem a politikánk érzékelteti, hogy a gazdaság - vele az anyagi lehetőségeink - kimozdul a holtpontról. Gyorsan fog javulni. Pár év múlva nevetséges lesz visszagondolni, hogy mi most min vitatkoztunk. És most a nehéz körülményekre hivatkozva, vagy csak a képzeletben lévő bizonyítékokra, jobb lehetőség reményében mondjunk le a középiskolánkról? Előbb csak a fenntartásáról. Azt követi majd a tulajdonjog átadása is - teljesen logikusan. Nem a levegőbe beszélek, utánanéztem. Én erre csak nemmel tudok szavazni. Még az egyik képviselőtársam mondására is szeretnék kitérni. Előre kijelentem, teljesen igaza van. A lényege: bárhol, bármilyen ügyben eljárva, tiszaföldvári háttérrel, azaz krs vidéki háttérrel, nekünk is, általunk képviselt ügynek is, kérésnek, akár pályázat is lehet, az csak enyhe kifejezéssel is hátrányos, hátrányosabb mint megyei háttérrel. Ismétlem, ez igaz. De biztos vagyok benne, lassan, nyugat felé tartó utunkon ez is megváltozik. A megyében tudomásom szerint 38 középfokú intézmény van. Mind helyi fenntartásban működik. Közülük 5 kérte a megyei fenntartást. Ez is határozottan mutatja, hogy csak egészen kivételes esetekben, kivételes okok miatt kerül intézmény megyei önkormányzathoz vissza. Tudom, rengeteg jó és okos érvet lehet felsorakoztatni, hogy mondjunk le, adjuk át a megyének. Tudom, lehet a lakosok hangulatát manipulálni a fölösleges áldozatvállalás hangoztatásával. Lehet a gondolkozást megzavarni a 10-20 millió eltúlzott többletigény bejelentésével. Lehet kioktatni az önkormányzati testületet, hogy a gimnázium helyett mivel foglalkozzon, mivel törődjön. Elődeink is sokan és sokszor megtették. De hála Istennek, nem csak lemondok voltak, hanem alkotók is. Nem csak a nehézség alóli kibúvók, áthárítok voltak, hanem áldozatvállalók is. A társadalmat nem a könnyű útkeresők vitték előbbre, hanem a járatlan útban gondolkodók sora. Tiszaföldváron is vannak sokan! Szeretném, ha segítenének! U Marosfalvi Ernő polgármester ! t-----1
