Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
10 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1991. FEBRUAR SÓDERPARTI Rejtvény Rocktörténeti napló a ’80-as évek elejéről. Szerzőkért üvöltenek a sorok. Keresd meg és küld be őket! "Buta lány vagy Elisabeth, de szép a hajad, a nyakamról majd ledörzsölöm a rúzsodat." "Tíz éve már, vagy több is talán, hogy nap-nap után, minden nap délután eljött a dédapám..." "De filléres emlékeim oly drágák nekem..." "Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen, nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem..." "Jöttem had lássalak, ismerj meg engem, eddig ember voltam, s immár szél lettem..." "Melletted minden reggel vidáman ébredek fel, s könnyűnek érzem mindenem..." "Szólj rám, ha hangosan énekelek..." "Nagy magányomban álmodoztam rólad, hogy egy napon visszajössz hozzám..." "Minden sarkon álltam már, minden lépcsőn ültem már, és ha elrúgtam egy követ, amerre gurult, arra mentem tovább." "Sosem vagy egymagad, csak túl kicsike vagy, várj még felkel majd a nap." A megoldásokat a szerkesztőség címére, a Hajnóczy József Gimnáziumba (Tiszaföldvár, Kossuth út 100-104.). A nyertes jutalma egy nagy hamburger. Drága Nagymama! Elöljáróban meg szeretném kérdezni, hogy jól érzed-e magad? Mert én szörnyű rosszul. Ennek több oka is van, de menjünk szép sorjában: szombaton disznót vágtunk. Ez még nem ok a rosszullétre, de olvass bátran tovább, és rájössz mindenre. Az elmúlt évek tradícióit továbbvéve az idén is a szomszéd kapta a szórási feladatokat. A bökő kézbe vétele előtt a pálinkás butykossal került közelebbi kapcsolatba. Olyannyira, hogy végül hárman is nehezen fejtettük le a törkölytömlöcról. Ennek tudatában érthető, hogy a szokásosnál is jobban remegett a keze, ám nála jobb szakembert keresve sem találtunk volna a közelben. Időközben átcsoszogott a felesége, hogy segítsen a bélmosásban, de amikor észrevette, hogy még le sincs szúrva a poca, kiment az udvarra dolgát végezni. Az ura meg utána. Gondoltuk, jól felmelegítik egymást. Mikor már a második sikolyt hallottuk, kiszaladtunk mi is. Hát az a hülye szomszéd nem az asszonyt akarta levágni?! Bár termetre még hasonlított is a disznóra a Marcsa néni, mégis nehéz volt összetéveszteni, mert 6 szőrösebbmeg zsírosabb is, minta -hál’Istennek - néhai röffentyű. Végülminden tisztázódott és vacsorára töltött káposztát faltunk. Igaz, kicsit fiira volt az íze, mert só helyett fehérborsot tettek bele a nők. Mi is csatlakoztunk a tejlocsolási demonstrációhoz. Én meg a tesóm. Estefelé megfejtük a Riskát, aztán hasra estünk az istálló küszöbében. A köcsög széttört, a tej kifolyt. Amikor apa a harmadik fülest adta, kis híján a szemem is. A szalagavatóra is visszatérek pár mondattal. Sajnáltam, hogy nem tudtál eljönni. Nyertek a tangósok ellenében a keringósök, de a zene minősége miatt Strauss ár hangosan forgott a sírjában. Volt szépségkirálynő választás is. A fater azt mondta, hogy még te is felvehetted volna a versenyt az indulókkal. Szerintem csak azért mondta ezt, mert otthon felejtette a szemüvegét (Ez csak vicc, ne vedd komolyan!) Holnap megyünk fényképezkedni, hogy az érettségi tabló idejében elkészüljön. Kinyaljuk magunkat, mint kisnyugdíjas a lábast. Képzeld! Két hete borostás vagyok, de most meg lettt egy bazi nagy pattanás az államon, ezért úgy fogok kinézni a fotókon, mint Sandokán, mertígy nem merek megborotválkozni. Lehet, hogy az anyuci szőrtelenítő krémjéhez folyamodok. N a, hogy tetszik a Dallas? A Klinika? A Szomszédok? A legújabb áremelések? Az Antal Imre új fogsora? Az Antall József zsírpárnái? Várom válaszod, ölel szerelő unokád: ALEXYS. Ui.: Azt még csak elmesélem, hogy jártam a múltkor. Elhajtottak a boltba vattáért, beleraktam a kosárba, fizettem, aztán levontam a konzekvenciát: az a szerencse, hogy ilyen ár mellett én egyáltalán nem, a hölgyek meg csak bizonyos cilusban használják ezt az árucikket. Ja, még valami. Az utóbbi időben kosarazgatok. Ez a földvári teremlehetőségek miatt majdnem olyan, mint jégkorong kupadöntőt játszani a Szahara kellős közepén. Hátha majd az önkormányzat... Na, pá, Mamuci... Metallica Nem kell megijedni, nálunk még nem kapható az új ’tallica- LP, sót, szerintem még külföldön sem nagyon. Október óta stúdióban vannak, és ha - a hírek szerint legalábbis - élőben veszik fel a lemezt, akkor nem értem, mit kell tökölődniük anynyit... Ezúttal egy ’88-as bootlegsről van szó. Tudniillik, hogy Larsék nem adtak ki hivatalosan koncertfelvételeket, hanem található két, "live in stúdió" dal a Whiplash ill. ugyanezek a Jump in The Fire maxin, és a Welcome Home a One maxin. Ennyi az összes élő felvételük - hivatalosan. Nem hivatalosan tucatnyi kalózlemez létezik, mint amilyen például a Maximus Metallus, a Big Bang (ez utóbbi a Justice-tuméról, kétségbeejtő minőségű felvétel formájában, ami annak köszönhető, hogy a diktafonban, amivel vették a zenét, kimerülőfélben az elem, s az eredmény: elcseszett NY ÁÁÁÁÁÁVOOOÓÓÓGÁS!), az Acting Like A Maniac (a cím eredetileg a Whiplash c. szám refrénjének részlete volt!) fedőnevű, ’85-ös donningtoni felvétel, még élvezhető minőségben és végül a szóban forgó bootlegs, a ’88-as Teutonicus Furor, amely igazi csemege, márcsak a kiváló hangzása miatt is. Lássuk először is a borítót. Négy fénykép a zenekar tagjairól: Lars tátott szájjal, a háttérben a Justice-tumén használt Justicia szobor ehmmm...keblei, amiből (mármint a szoborból magából) rögtön lehet tudni, hogy a lemez és a fénykép nem egy időben készült, mivel a korongon csak a Kill’em All és a Ride... LP-kről vannak számok (és a fene se érti, de a Masterszámok is hiányoznak). James, mint egy igazi teuton harcos, Kirk jóságos babaarccal és a negyedik: a zenetörténet talán legcsúnyább basszusgitárosa, Jason (nem Donovan!! NEWSTEEDÜ). A belső borítón lelkendező tudósítást olvashatunk angolul ar* ról, hogy a lemez több, mint 45 perc játékidejű, de ha belegondolok abba, hogy ’88-ban a Metallica főcsapatként már nem töven perceket játszott, szívok egyet a fogamon, hogy ugyan mi is maradt le a lemezről. Van valami német szöveg is arról, hogy a Heckler und Koch fegyvergyár Arminius-Records-ja (micsoda blabla!) volt a producer... Höhöhö! Amúgy semmi gond, a Metallica koncertek hangzásához képest csúcs a sound, csak éppen James gitárját keverték alul egy picinykét. A the Four Horsemen-nel kezdődik a korong, aztán egy gyönyörű basszusszóló következik, a Pulling teath (vagy theath, vagy theat? Mittudomén?!), amely előtt James a szokásától eltérően jólnevelten viselkedik, tehát nem röpködnek a fuckin’ok a levegőben, mint az Actingstb-n, ahol fél percet monologizál Hetfield s mindent fuckin’-nak titulál, a közönséget és a bandát egyaránt... És itt meg csak egy kósza "motherfucker"t (juszt se fordítom le!) ereszt meg. A szóló kitűnő, Jason méltó utódj a a ’ 86-ban elhunyt Cliff Burton-nek, aki még trapézgatyában játszotta a thrash-t... Aztán a szólóból kibontakozik a For Whom The Bell Tolls (a borítón persze From Whom the Bells Tollsw-nak elírva) bevezetője, s Hemingway máris forog a sírjában. A No Remorse - a leghirhedtebb ’tallica dal - iszonyúan jól szól, főleg amikor a végefelé bejön a gyorsítás és az üvöltés, hogy: ATTACK!! Az A oldalt Kirk szólója zárja, ahogy James mondja: Massacre Hammett All Right!! All right... A В oldalt a Seek and Destroy nyitja. Valaha a Kill’em All legunalmasabb számának tartottam, de így élőben jó, gyorsabb és fenyegetőbb. Whiplash, Creeping Death (Cie, die, by my hand) és egy zseniális húzás a végére, a rendkívül intenzív Metal Militia, benne betétként a Metal Up Your Ass, amolyan búcsúnóta, amelyben dicsérik a közönséget, a road-okat, a keverőket. A szöveg alatt dob és Jason basszusfiitamai, amelyek hallhatóan improvizatív jellegűek, de fantasztikusan illeszkednek a nótához. Ez jó (hosszú) cikk volt, nem is maradt más hátra, mint egy jókívánság a számotokra: METAL UP YOUR FUCKIN’ ASS! (És aki tudja, hogy mit jelent ez a mondat, keressen meg. a gimiben, kap tőlem egy Metallica jelvényt.) Szőke Zoltán
