Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

1991. DECEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 13 Intézet Homokon A Homoki Intézetnek otthont adóősi barokk kastély az 1850-es évek közepe táján épült. Homok-Puszta birtokosa a Beniczky család volt. Ennek utolsó férfi tagja 1908-ban Sin­gapur mellett ifjú hitvesével hajótörés követ­keztében a tengerbe veszett. A család a kas­télyt 30 holdnyi területtel alapítványi célra ajánlotta fel. Az 1910-es évek elején a Fehér Kereszt kapott megbízást a hasznosításra. Gyermek­szanatórium létesült, de ennek megnyitására az első világháború miatt nem kerülhetett sor. 1919-ben a Szeretet Szövetség által elme­betegek számára alapított menház ápoltjait költöztették Homokra. A ’20-as évek elején az alapítvány az Országos Gyermekvédő Liga kezelésébe került. Végül 1923-ban a Sopron megyei Lorettomból menekülő Magyar Iskola­­testvérek Szerzetesrend tagjai telepedtek itt le a Katolikus Patronázs jóvoltából, s nyitot­tak iskolát árva, hadiárva és menhelyi fiú­gyermekek számára. A kastélyhoz 1937-ben diákotthon épült. A tanulók elemi, ipari és polgári iskolai képzés keretében a lakatos, bádogos, kovács, asztalos, cipész, nyomdász vagy könyvkötőszakmák valamelyikét is elsa­játíthatták. A háború idején hadikórház létesült az intézet területén, de 1945-ben a visszatérő szerzetesrend tovább folytatta munkáját. 1950. december 1-jén a Kongregáció Scholarum Cristianum homoki szerzetét feloszlatták, s helyén Állami Gyógype­dagógiai Intézet elnevezéssel új iskolát szerveztek. Az 1950-ben idekerülő, túlnyomó többségében állami gondozott 95 fiúgyer­mek között ép értelmű, debilis, imbecillis és képezhetetlen, valamint kriminál-pedagógiai alany egyaránt jelen volt. A tanulók létszáma 1966-ig fokozatosan 200 főre emelkedett, s azóta is e körül mozog. A létszám fele állami gondozott. A kezdetben 5 fős tantestület 1975-re 15 tagú (köztük 13 gyógypedagógus), 1990-ben pedig 28 iskolai, 12 diákotthoni tanárból álló (33 fő gyógypedagógus). Az intézet 150 000 m2 alapterületéből 9 hold gyakorlókért, 3,5 hold szőlő és gyümölcsöst hold konyhakert, 2 hold park, 6 hold erdő. A személyi és tárgyi feltételek 1950-60 közötti mélypontját 1966 után fokozatos fellendülés követi, amely szinte azóta is folyamatosan érzékelhető. Ennyit akár az átutazó, akár az intézetben tevékenykedő megtudhat vázlatosan a múlt­ról, a mintegy két évtizede folyó kutatás eredményeként. A következőkét kérdés, amire válaszolni kell: a jelen?, a jövő? A jelen: Korunkban nem szokatlan jelen­ség a névváltozás. Az új név - Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon -tartalmi bővítést is sejtet. Az eddig működő két iskolatípuson kívül az 1991/92-es tanévben egy mezőgazdasági szakiskola kezdte meg működését. 14 elsős tanulója a kertészet, a szántóföldi növénytermesztés, az állattartás területéről szerez ismereteket. Az iskola elsődleges célja az, hogy a gyerekek meg­szokják a mezőgazdasági munkákban elvárható rendszerességet. Szert tegyenek olyan tudásra, hogy később akár a háztáji gazdaságokban, akár a most alakuló kisgaz­daságokban el tudják látni az állatgondozó, vagy paraszti munkát. Megismerkednek a jelenleg használatos kerti kis gépek kezelésével, karbantartásával, s az állatte­nyésztés használatos gépparkjával is. Községünkben, de országszerte is nagyon sok az olyan fiatal,aki elvégezte általános iskolai tanulmányait, de nem nyert felvételt a következő iskolafokba. Sok esetben nem is kíván komoly elméleti terhe lést jelentő, vagy 4-6-8 évet igénybe vevő lekötöttséget. Ezek a fiatalok 16 éves korukig nem kapnak munkakönyvét (s ha kapnának, vajon munkát kapnának-e?), nem dolgozhatnak ’ ’. .Lógnak’ a levegőben, növelik a család egyébként sem kís számú gondját. Reményeink szerint a speciális szakiskola beindítása, későbbiek­ben bővítése segít megoldani az ide beis­kolázható fiatalok pályakezdési gondjait. Névváltozásunkon nem érzékelhető, de jelentős problémán szeretnénk segíteni egy autista gyermekeket nevelő csoport beindításával. Az autizmusról nagyon keve­set tud a nem szakmabeli. Az Esőember című nagysikerű filmben láthattuk Dustin Hoff­­mant, aki nagyszerűen formálta meg az autis­ta ember jellemző vonásait. Az a sokszor feltörhetetlen burok, ami körülveszi saját belső világukat, nehezen hozzáférhetővé te­szi a többi ember számára. A kapcsolat­­teremtés a legtöbb esetben sikertelen, ezért hétköznapi értelemben nem is tudnak vele mit kezdeni. A család általában tehetetlen velük, ezek a gyerekek a legnagyobb szeretet mellett is súlyos teherré nőnek a szülőnek. A csoport beindításához szükséges anyagi fe­dezetet nem kaptuk meg, a magas köve­telmények miatt önerőből nem tudjuk működtetni. (Igény lenne rá! Négy ilyen gyer­mek jelentkezett ebben a tanévben.) Pedagó­gusaink egy csoportja szakmai szempontból készül a feladatra. A jövő: A közoktatás jelenlegi helyzete nem hagyta érintetlenül a gyógypedagógia területét sem. Menedzser típusú igazgatókat, vállalkozó intézményeket álmodtak meg. In­tézményünk nevelőtestülete gyógypedagó­gusi hittel vallja, hogy a nevelő-oktatómun­ka középpontja a gyerek. Ahol a gazdasági problémák, kishitű viták elterelik a figyel­met a fő kérdésről -a gyerekről -, ott a felnövekvő nemzedéknek okozhatunk többé nem pótolható károkat. Ezt az alapclvet szem előtt tartva szeretnénk a jövő tanévben egy újabb osztályt beindítani a speciális szakis­kolában. Terveink közé tartozik a szakis­kolások diákotthonának bővítése, kiépítése. Az oktatási törvény tervezete megerősíti ezen törekvéseink helyességét. Közelebbi feladat a Speciális Olimpia területi versenyeinek megrendezése. In­tézetünk tagja az S.O. Egyesületnek. Ez a sportmozgalom a világ sok-sok országában élő fogyatékos emberek részvételével zajlik. Nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy több Homokon nevelkedett fiatal aGlasgow-iés a Minneapolis-i Játékokon is a dobogó leg­felső fokára állhatott. 1992 tavaszán szeret­nénk a Jász-Nagykun-Szolnok megye területen élő (családban -intézményekben egyaránt) fogyatékos fiatalok számára meg­rendezni ezt a versenyt. Közvetlenül érzékeljük - tanulóink iskola utáni sorsát figyelve -a munkanélküliség problémáját. Foglalkoztató iskolát végzett tanulóink számára kevés, minőségében nem mindig kielégítő a lehetőség a szocializációs rehabilitáció társadalmi fokára. Ennek se­gítésére jött létre a GONDOSKODÁS Alapítvány. Tőkéje az itt dolgozó pedagógu­sok adománya. Célja a végzett fiatalok számára munkalehetőségek teremtése, a munkába állás, életkezdés támogatása. Nem titkolt vágyunk tanulóink emberi stá­tusának megteremtése. Igen sokat beszélünk Európáról, felemelkedésről, személyiség­­jogokról. Ez sajnos sok esetben az én jogai­mat jelenti, s a másikét figyelmen kívül hagy­ja. Földhözragadt módon ítéljük meg az át­lagtól eltérő embertársainkat. Gyakran el­hangzik a „menhelyi”, „beniczkis” kife­jezés. Úgy gondolom, akkor érkezünk meg igazán Európába, akkor fogunk felemlkedni, s akkor lesz teljes a személyi szabadság, ha mindenkit az értékei után ítélünk meg, s nem ahibái lesznek a mértékadók. Ezen a területen egy életre szóló útravalót kaptam 1975-ben, mint kezdő nevelő. Megkérdeztem igazgató úrtól: mondjon nekem valamit az intézetről, milyenek ezek a gyerekek? Ma már értem a választ: olyan, mint a többi... Balogh József igazgató-helyettes

Next

/
Thumbnails
Contents