Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
1991. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 7 Nézzük az utolsó 4. képet.- Fiatalos magabiztosság, eró, kitartás sugárzik róluk. A fennmaradáshoz mindig is ez kellett. Ismerjük őket? (Aki a képeken a legtöbb személyt felismeri, ajándékot kap. A megfejtéseket a szerkesztőségbe kérjük.) *** idején, pláne így, hogy rájátszik néhány felvásárló, a gazdaság még nagyobb gond.) Mint látjuk, a borhoz szóló kell, a szürethez bor. Valószínű, a két menyecske kannájából nem vizet önt. Kik ők?- Na. meg ott a lányok kezében a must, a szüret első terméke. Ismerjük e őket?- Nézzük az idős néniket! A szőlő, a fakanál megtörte őket. Látszik arcukon egy élet munkája, meg egy háború. Vajon emlékszik-e valaki rájuk?- Észre kell venniük, hogy a képen nincs középkorú férfi. Hová lettek?-A fiatalok szépek, vidámak. Ők még megismerhetik magukat a képről.-Nézzük a derék magyar parasztot, a fiatal szőlőmunkásokat. Tartásukból kicseng, mint a költő mondja: ,Nem tart nagyra senkii, nem ijeszti semmi Soha szolga nem Ion, mert nem is tud lenni. ’ ’ Ki a költő? 2. kép A szüret egybeesett a katonák leszerelésével. Ez a képünk egy szüreti ismerkedési bál alkalmával készült. Víg itt mindenki. A lányok, a legények, még Ferenc Jóska katonája is. Mikor készühetett a kép?-A nyakkendős úr jobb szélen a környék híres prímása volt Ki 6? 3. kép:- Aztán jött egy „jobb kor”, úgy önszántunkból „viháncoltunk” a főutcán szüretkor. Kik vannak a képen és mikor készült?- Egyre halkabbak lettek a szüreti nóták, de csináltuk, csináljuk, mert muszáj, akaratból, mert szeretjük a szőlőt, a jó bort. Mert mint a költő mondja: ,,Gondűző borocska mellett vígan illan életem. Gondűző bor mellett Sors, hatalmad nevetem. Másik költőnk a szürethez: ,,Ilt van a zúzás december, bor van-é? Bort igyon ma minden ember! Evőé! Soknak kárt tészen a bor szent igaz A tivornya semmi az, fél re most az etikával! Nincs itt a pap.” Ki a költő? Most is az lehet, Meggyőződésem, vagy érdektelenség, vagy túlzott nyereségvágy, vagy szándékosság vezérli a borforgalmazással foglalkozó vállalatokat, hogy padlóra küldjék a kistermelőket. Remélem, nem sokáig kell keserű szájízzel danolni szüretkor: Lesz még szőlő, lesz mégy lágy kenyér Leszünk mi még boldogok is Kenyeres pajtás. Kiss Imre És a bor vidám hevében füttyeinek rád zord világ. Még egy korty, s nevetve dűlök jégöledbe temető. Ki a költő? Letéve e régi képeket, térjünk vissza a jelenbe. Én bízom abban, illetve tudom, ez év keserű tapasztalatai ellenére megvan a szőlőtermelőkben a kitartás. Remélem, az idei szőlő- és borkereskedelem csak egy hibás lépés volt. Remélem, gazdasági vezetőink felismerik azt: hogy a bor a magyar gazdaságnak mindig, - már a török, a napóleoni, a monarchiái évek idején is egyik alappillére volt.
