Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-08-01 / 8. szám

1990. AUGUSZTUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 5 A közösségért tevő emberek kellenek! Interjú Molnár István parlamenti képviselővel Az augusztus 18-i falunapon részt tudott viszont venni Mol­nár István képviselő úr. Ebből az alkalomból neki is tett fel kér­déseket a Hírlap. TFH: Hogyan képzeli el a kormányzat és az MDF az ön­­kormányzatok anyagi kompe­tenciájának garantálását? Molnár István (MI): Tulaj­donképpen az egész ország úgy áll, hogy hátrányos helyzetben van. Azzal, hogy fokozzuk még- hogy a Tiszazug és Tiszaföld­­vár is hátrányos helyzetbe került- nem sokat jelent lényegében, mert így is, úgy is hátrányos helyzetben van az ország. Itt egyedül a kölcsön tud segíteni rajiunk. A húszmilliárd dollár kamatát sem tudjuk törleszteni, illetve kevés az esély, hogy ezt ki tudjuk fizetni. Ahhoz, hogy a gazdasági élet beinduljon, ah­hoz magántőke kell, s az addig nem jön be, míg a reprivatizálás és a tulajdonjogosítások meg nem történnek. TFH: Ne értse félre, a lehető­ségek nem világosak! Az, hogy milyen feltételek mellett indul­nak el az önkormányzatok a vá­lasztás után? MI: Először az államháztar­tást, tehát az államkasszát kell rendbehozni, ott legyen először pénz, mert továbbra is az önkor­mányzatokat állami költségve­tésből kell ellátni. TFH: Ez az, ami nem biztos! A méhkaptárban is először a sej­teket kell megtölteni. MI: A kormány a politikai ga­ranciát akarja megteremteni ez­zel. Az állami fedezet mellett a külföldi tőkés nyugodtan ülhet le tárgyalni, üzletet kötni. TFH: Nincs ennek felülről­­vezérlés színe? MI: Nincs. TFH: Egy új kormány új gaz­dasági koncepciója - a jelen parlamenti szabály szerint - az önkormányzatok gazdasági helyzetét teszi ingoványossá, instabillá. MI: Azt, hogy az önkormány­zatok gazdasági helyzete javul­jon, nekik kell elsődlegesen biz­tosítani. A kormány, az állam nem tud segíteni. TFH: Nem az állam segítsé­gét kérik az önkormányzatok, hanem azt a biztos keretet, amin belül továbbhaladhatnak. MI: Itt mindenesetre az az el­képzelés, hogy ezeket a válasz­tásokat meg kell tenni. A köz­­igazgatási törvények megvan­nak, hogy ezen belül majd ho­gyan kell módosítani - ami a demokrácia velejárója - azt még nem tudni. Egyelőre az állam­nak kell segítenie az önkor­mányzatokat. TFH: Mint vállalkozóból lett képviselő, hogyan látja a priva­tizációt? MI: Ha ez a folyamat beindul, akkor például a földtulajdonos visszakapja a tulajdonjogát, ami egyben egy földértéket is jelent. Az újonnan alakuló bankoktól kaphat termelési hitelt, s csak 3-5 év múlva kell kezdenie a törlesztést. Az csak egy szocia­lista valami volt, amit az OTP kitalált, hogy a szerencsétlen vállalkozó megkapta a hitelt, de már törlesztenie is kellett. TFH: Lesz-e vajon a helyha­tósági választások során párt­harc a listás jelölések miatt Ti­­szaföldváron? MI: Itt azok az emberek ke­rüljenek oda - minden pártál­lástól függetlenül -, akikben tényleg van ambíció, és tényleg a közösségért akarnak és tudnak tenni. Itt nincs értelme az úgy­nevezett pártcsatározásoknak. Annakidején - a választások so­rán - én nem folytam bele, külö­nösképpen nem is érdekelt, s ezután sem fog. Nekem sze­mély szerint nem tetszik a listás választás. Az egyéni megméret­tetést tartom az igazinak. TFH: Vannak-e szakmai ta­nácsadói, hiszen ma már nyílt titok, hogy ezek nélkül nehéz a képviselői munka? MI: Vannak - jóbaráti kap­csolataim alapján - tanácsadók, akik segítenek. Most szervező­dik a Parlamentben, hogy le­gyen egy hivatalos hely, ahol dolgozhatunk. Én itt helyben kértem ezt kialakítani, nem pe­dig a volt MSZMP székházban Budapesten. TFH: Mennyire változott meg a magánélete azzal, hogy képviselő lett? MI: Nagyon. Egy új életfor­mát jelent. Ha nem lenne ilyen biztos a családi hátterem, értem ez alatt a feleségem hozzáállá­sát, a család összetartását, sze­­retetét - nem is mertem volna belevágni a dologba. Nem is na­gyon akartam tulajdonképpen ezt vállalni, csak nagyon sokan megkerestek. Szeretném csinál­ni addig, amíg úgy érzem, hogy meg tudok felelni ennek a pozí­ciónak. Én nem akartam soha sem ilyen politikai karriert csinálni, de az utóbbi években úgy ala­kultak a dolgok, hogy belekap­csolódtam... Azzal győztek meg, hogy ha van lehetőségem, hogy tényleg elmondjam a vé­leményem más helyen is, akkor ezt meg kell próbálni. Ezek után álltam rá erre a feladatra. A szeszfőzdét nem akarom felad­ni, mert a képviselőség nem egy nyugdíjas állás, s kell a biztos háttér. TFH: Végezetül azt kérjük, hogy közérdekű, közér­­deklődésü információit, véle­ményét mint országgyűlési kép­viselő, cikk formájában adja közre. Nem biztos, hogy ma ez­zel mindenki egyetért, de mint a képviselő véleményére, infor­mációjára, a lapunk helyet biz­tosít. Köszönjük a beszélgetést.

Next

/
Thumbnails
Contents