Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-01-01 / 1. szám
1990. JANUÁR TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 7 Farsangi népszokások Farsangig keresztkor? ső kényszert érezve; kemény hangon hirdeti a közelgő Isten Országát, és buzdítja hallgatóit megtérésre. Valójában úgy kell lelkileg megújulni, hogy külső magatartásunk is teljes átalakuláson menjen át. Lukács evangéliumában János konkrét példákat említ: akinek több ruhája van, ossza meg azzal, akinek egyáltat víznél ttunk. Szentelt vízben für: már- deni - szinte hihetetlen. Légi- Pedig így igaz. Ezt a vilin is zet egyszer s minden-Cipőt, korra megszentelte Jészárat zus. Ezért keresik fel a éhány világ legkülönbözőbb a víz- tájairól keresztények us állt milliói évente. Meghaát ad- tottan veszem azóta is hogy kezembe az üveget, ég va- amit Jordán-vízzel töljutot- töttem meg ott és akkor, ethet- Óvatosan öntök belőle nerül- 1 -2 decit a tiszaföldváriam a ba, hogy aztán ezzel ke-Ezt a Teszteljem meg azokat, méter akik a 20. század végén száz itt, Tiszaföldváron akar-i fo- nak Jézus tanítványai lenni. lán nincsen - ne éljen senki vissza hivatásából adódó hatalmával, akkor sem, ha ez egy időszakban szinte magától értetődő is... János tehát a határkő a két szövetség fordulópontján. Egyénisége lenyűgöző: megalkuvást nem ismer akkor sem, ha - ahogy ez be is következett - a fejével kell megfizetnie. Az Isztambulba kirándulók a Top kapi szeráj kincstárában találkozhatnak karereklyéjével. Jézus megkeresztelkedése csodálatos élmény lehetett a jelenlévőknek. A bűn nélküli Isten Fia, aláveti magát a bűnbánat keresztségének, ilyen módon is sorsközösséget vállalva velünk, emberekkel. Amikor pedig feljött a vízből, a Szentháromságos egy Isten mutatkozik be a világnak. A mindent átalakító, átlényegítő "keresztségre" az embereket a vízzel való megkeresztelés készíti elő. Az emberek a vízzel való megjelölés - alámerülés - által mutathatják ki a megtérésre való készségüket. De ez a keresztség csupán felkészítő, jelképes cselekedet, és nem jelenti az Isten Országába való beiktatást, mint a krisztusi keresztség, amelyben mi részesültünk, amikor megkereszteltek bennünket. Tamási József Az új farsang beköszöntött, Kiszabták a farsang hosszát, Vígan lakjuk a Vízöntőt, Hamvazóra látod rosszát. Dalra, táncra, maskarára, Mulassunk hát húshagyóig, Legyél készen hamarjába. Míg farsangunk ki nem űzik! Ä régi rigmus a farsang beköszöntője. De mit is jelent, honnan ered ez a közismert szó? Németbajor származású, egyik változat szerint a "faseln" szóból, jelentése pajkoskodni, tréfásan játszani. A másik magyarázat szerint a "Fastnacht" -böjt-elő: február régi neve kifejezésből alakult ki a mi farsangunk. Az egész európai kultúrkörben elterjedt szokásrendszer ősrégi, és mivel az egyház megtiltani, megszüntetni nem tudta, a századok folyamán hasznosan beépítette saját vallásos ünneprendszerébe, így ma a farsang kereteit a vízkereszt és a hamvazószerda egyházi ünnepei adják. A könyvtárakat betöltő farsangi népszokásokból egy szerény válogatással kívánunk a Kedves Olvasó hangulatán javítani ezen a nem mindig derűs, gondokat halmozó évelőn. XXX Mi jellemző legjobban a farsangra a mi korunkban is? Vitán felül, a bálozás, a farsangi bálok. Elterjedése a 18. századtól annak köszönhető, hogy a lakodalmi vigalmak időszaka is a farsang, lévén népszerűsége nagy, hiszen az adventben és a nagyböjtben a házasodás tilalma majd fél évig tartott. Legtöbb magyar vidéken a farsang "farka", utolsó hete volt az éjjel-nappali vigadozás ideje. Utolsó szombatján megválasztották faluhelyen a "farsangbírót" - székelyeknél a "gazdát, algazdát" -, berendezték, feldíszítették a táncházat (kocsmát, gazdakört). Este a legények kiásták a kocsma földjéből az aratáskor elásott borosflaskát, ez volt a jel a kedd éjféli, "böjtfogóig" tartó mulatozás megkezdésére. XXX Csíkban már vasárnap délelőtt, a mise végeztével megkezdték a fiatalok a táncot, ebéd után folytatták szerdáig. Még a felcicomázott lovat is "bévitték" a táncházba a tréfa kedvéért. A zártkörű bálok nemcsak a nemesség - Csokonai Dorottyája - köreiben divatoztak, a köznép is tartott "bátyus bálokat". A tánctól elválaszthatatlan volt az "alakoskodás", a "maskarádé" és ezzel együtt a szerepjátékok végtelen sok változata. Többnyire az állatalakoskodás volt a szokásos, ló, medve, kecske, gólya volt a kedvenc, de gyakori a cigány, ördög, mátkapár, pólyásbaba maszk is. Erdélyben kedden este, majd mindenhol "színdarabos bállal" indult a vigalom, de az alakoskodás már napok óta tartott. "Egy láncon meg vót kötve egy akkora fabutykó (fadézsa), mint égy szék, s aztot ahová bémentek, vitték ( a legények), egy hosszú rúdra kötöttek egy zacskót, ami tele volt hamuval. A gyerekek csúíolódva szaladtak mögöttük: - Hamubutykás, tökös Mátyás! - Az vót a nagy szégyen, ha ellopták a butykót, sokba került.” A "hosszú gerendára csínyéit kerék", a rája "épített" maskarás bábokkal forgolódott a vontató lovak mögött a falu főutcáján, ugyancsak gyerekhadtól kísérve. Mellette alakos legények táncoltatták lovaikat. XXX Jellegzetes maskarás játék volt Cibere-vajda és Konc-király viadala, ahol a böjt (cibereleves) lassan legyőzte a lakomát (konc = csont, hús), azaz a farsangot. A rönk- vagy tuskóhúzás Dunántúlon volt szokás, ha a farsangban nem volt a faluban lakodalom. A rabvágás felvidéki játék, amelyben a "rabokat" büntetik a "hévérek" (hóhérok), képletesen ki is végzik őket, az elmúlt évben a faluban történt valamennyi kár, lopás, baleset megtorlásaként. A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott: a párokat ekkor boronáiták össze a közösség színe előtt is, ezért büntette a farsangbíró azt a legényt, aki nem udvarolt lánynak (hanem menyecskének, mint Ivánkán - Erdélyben -, ahol a kocsma mestergerendájára kötött láncot a "láncmester" mindannyiszor megrázta, amint egy legény menyecskével táncolt). Az új párok családjai vasárnap "tebefát", dióval, almával díszített botot küldtek egymásnak a frigy megpecsételésére. A farsang végén, a pártában maradt (vén)lányokat kicsúfolták, de ugyanakkor varázslat alá is vetették őket, a férjhezmenés céljából. -vega-
