Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-12-01 / 12. szám
1990. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 Karácsony előtti töprengések... Siv Widerberg: Sóderparti Az idén is közeledik a szeretet ünnepe, a karácsony. Mint minden évben, az emberek most is megajándékozzák a rokonokat, barátokat. Esetleg a vadidegenek is kedvesebben szólnak egymáshoz, mint máskor. Elképzelhető az is, hogy a postás egészben teszi az újságot a ládába, s talán a hentes is kevesebb mócsingot hagy a sertéscombon. Kis családunk már hetekkel ezelőtt elkezdte a vásárlást. A magas árak és alacsony bérek miatt lehetséges, hogy kevesebb cucc kerül a fa alá, de ez csak 24-én derül ki. Ettől függetlenül adnikapni nagyszerű, s néha az érzések többet jelentenek az értéknél... Az ágyneműtartó, a mosógép, a ruhásszekrény, a kínai porcelánváza igen jó rejtekhely, így az ajándékok titokban maradnak a nagy napig. Addig csak az okoz gondot, ha egy helyre többen is pakolnak. Ekkor következhet a szó-, majd pár perc múlva az ütésváltás. Utána meg mindenki átrakja amotyót egy új, nehezebben megtalálható zugba. Nálunk nincs szükség kutatásra, hisz az évek során különböző ajándékozási szokások alakultak ki. A húgom például esküszik a könyvekre. Anya ezért minden évben gazdagabb egy szerelmi történettel, apa vadnyugati sztorikat kap, és én... Én azt hiszem, hogy a tesóm haragszik rám. Mert ha ez nem így lenne, akkor nem mindig a Tüskevár lapulna a csomagomban. Mindegy... Nálam a szépítőszerek, desodorok és efféle dolgok a nyerők. A baj csak az, hogy becsomagolva ezek szörnyen hasonlítanak egymásra és kész a galiba. Tavaly is mi történt? Megjött a Jézuska, előkerülte a souvenirok és lettt nagy meglepetés. Anya borotvahabot talált, apa szórtelenító krémet, a húgom lett a nyertes a folyékony szappanéval. A bakik elkerülése végett hát vele szövetkeztem. Összedobtuk a tőkénket és elindultunk beszerző kőrútunkra. A "szprét" nálam rejtettük el, s a könnyebb felismerés végett mindenki részét különböző csomagolópapírba takartuk. De az, hogy kié a piros, kié a zöld, már csak a Szentestén derül ki... Mindegy! A lényeg az, hogy a szeretet ünnepe közeleg, s talán egy kicsit jobban figyelünk egymásra, mint máskor. Ajándékot adunk - kapunk és örülünk, örülünk annak, hogy tartozunk valakihez és van, aki gondol ránk, szeret bennünket. És ezt az örömet most több kedvességgel, némi figyelmességgel kinyilvánítjuk. És ez egy jó dolog! Szeressük egymást, gyerekek - mondja a sláger, így van! Szeressük egymást és kívánjunk boldog karácsonyt! Alexys Dániel, aki az osztályunkba jár, a vacsorát Sóderpartinak hívja"Sódert esztek vacsorára?" kérdeztem egyszer (mert szerintem ez a Sóderparti olyan lükén hangzik). "Frászt" mondta Dániel, "húst eszünk, és mindenki nyomhatja a sódert, és senki se mondja, hogy fogd be a szád, és mindig kipakolhatod, ami a szívedet nyomja" mondta Dániel és nevetett. Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti. De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen! Nálunk csak olyan közönséges Vacsora van. Hölgyeim, Uraim, meg különben is, Ti, Mindannyian! Ünnepre készülünk akkor, amikor megjelenik az újság. Karácsonyi ünnepre. Egy évvel ezelőtt, pont ilyenkor jelent meg a próbaszámunk. Bevallom, izgatottan vártam, hogy megjelenik-e az írásom a lapban, alatta a nevemmel. (Eddig is olvastam a nevem, de nyomtatásban látni mégis más!) Azt hiszem, hogy akiknek közük volt az első számhoz, ők is hasonló izgalmakkal várakoztak. A terjesztők nem izgultak! ők "csak" eladták a lapot! Tanáraik segítségével, leleményességük miatt, többnyire eljutott minden érdeklődőhöz a Hírlap. Köszönet érte, hiszen mindenki önzetlenül dolgozott. így hozhattuk létre a SÓDERPARTI oldalait is, hogy a "gimis" szerkesztőség lazán és könnyedén bedolgozik. Koszi, Fáni! A SÓDERPARTI oldalain keresztül kívánok minden társszerkesztőnek és terjesztőnek olyan békés, boldog, nyugodt ünnepeket, amelyeket magamnak is szeretnék! ölel komátok: Lajos, Álmos, Előd, Ond... Hapci, Tudor...meg a Morgó Gálik András szerkesztő: "Megbűnhődtük már a múltat” Másfél hónapja véget ért a kézilabdabajnokság őszi szezonja, így arra kértem a csapat edzőjét, Nemes Tibort, válaszoljon néhány, a közönséget is érdeklő kérdésre.- Az átszervezett NB Il-es bajnokság első fél fordulója után hogyan látod az erőviszonyokat?- Természetesen minden egyes bajnokság előtt a csapatok latolgatják esélyeiket, kitűzik az elérendő célt és az ellenfeleket is rangsorolják. Nos, én is végeztem a csapattal együtt valami hasonlót, próbáltam a "helyükre tenni" az újonnan felkerült s a régi, ismerős ellenlábasainkat. Ezek után úgy indultunk a bajnokságnak, hogy a színvonal előreláthatólag alacsonyabb lesz, néhány csapat várhatóan gyenge játékerőt képvisel. Ezek a feltevések igazolódtak is.- Hogyan ízlik a kispad, milyen a kapcsolat a csapattal?- A kérdés első felére nem tudok egyértelmű választ adni. Ha azt mondanám, jobb volt a kapuban, nem hazudnék, de ha azt mondom, jó ez az ülőalkalmatosság, akkor sem állítok valótlant. Közhely, de mindegyiknek megvannak a szépségei és az árnyoldalai. Szerencsére a csapat is segítségemre van a kispad szépségeinek felkutatásában, megismerésében, és azt hiszem, ez válasz a kérdés második részére is.- Összességében hogyan értékeled a csapat teljesítményét?- Ismét egy fogós kérdés. Mi ezen az őszön olyan nehéz helyzetben voltunk az eltiltással, melyet tőlünk jobb csapatok sem viselnének el könnyebben. Igazából hazai mérkőzésünk nem volt, ugyanúgy utaznunk kellett pályaválasztóként is, mintha idegenben szerepeltünk volna. Ez a szituáció már adott a csapatnak egy alaphangulatot, ami - érthetően - nem volt önbizalom-növelő. Szerencsére a Magyar Kézilabda Szövetség a büntetést ez év utolsó napjával letöltöttnek tekinti (persze felfüggesztve!), így elmondhatjuk, hogy megbűnhődtük már a múltat Szolnokon, s várjuk a szebb jövőt szeretett itthoni pályánkon. Ami a játékot illeti, sajnos nem elég meggyőző, hullámzóak a mutatott teljesítmények.- Ezek után mik az elkövetkező időszak tervei?- Terveink természetesen vannak, csak nem tudjuk, ezek megvalósulnak-e. Nap mint nap arról hallani, hogy a sportra (is) egyre kevesebb a pénz, lépnek vissza a támogatók. Sajnos, nagyon úgy néz ki, hogy egyesületünk is egyre nehezebben tudja - egyáltalán tudja-e - eltartani a két szakosztályt. Ha ez sikerül, mi ígérjük a lehető legjobb szereplést a "másodikfelvonásban". Egyúttal minden támogatónknak, szurkolónknak kívánunk békés, boldog karácsonyt és a lehető legeredményesebb új évet. Köszönöm a beszélgetést. Németh Géza
