Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-12-01 / 12. szám
4 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. DECEMBER ( Folytatás a 3. oldalról) "Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, mindenféle szélnek haragosa volnék, akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, nem lennék játéka semmiféle szélnek." Az ének után a következő lelkipászor, Hajdú Lajos református lelkész szolgálata következett. Igehirdetésében kihangsúlyozta, ez az emlékmű hirdesse a következő évszázadoknak, a harmadik évezrednek, hogy értelmetlen a háború, bűn Isten és embertársaink ellen, vétek a szeretet kettős parancsa: Szeresd Uradat, Istenedet, szeresd felebarátodat - ellen. Isten elé kell állnunk, aki hitünket akarja látni. Ezért valljuk meg most mindannyian a Szentháromság egy Istenbe vetett hitünket. Ekkor felcsendült az ősi hitvallás, a Hiszek egy Istenben... kezdetű ima. Ezután az igaz Istent állította a hallgatók elé a református gyülekezet vezetője, idézve az írást: csak a Te igazságodról emlékezem. Végül a legszentebb imát mondták el a hívő keresztények Hajdú Lajos vezetésével: Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Újra hittanos gyerekek éneke következett, ahogy azt Csongrádi Katalin kazettájáról hallották. A refrén így szólt: "Áldj meg engem, áldj meg bennem minden tiszta szót, áldj meg engem, áldj meg minden hozzám tartozót. " Az istentisztelet befejezéseként a katolikus plébános mondotta: Már a Krisztus előtt élő hívő emberek is tisztességes temetésben részesítették a csaták áldozatait. Akikre most emlékezünk, nem részesültek emberhez méltó temetésben. Azt sem tudjuk, hol nyugszanak holttesteik. Lélekben most menjünk a távoli harcmezőkre, álljunk a közös sírok, vagy éppen Auschwitz krematóriumai mellé, s miközben ezt az emlékművet hintem meg szenteltvízzel, imádkozzunk értük. A felszentelő pillanatokban újra a vegyes énekkar hangja csendült fel: Forr a világ... Közben minden jelenlévő kezében lángra lobbantak a kis gyertyák, s miközben dr. Anderkó László felolvasta a 235 áldozat nevét, ki-ki elhelyezte virágait, koszorúit, gyertyáit az emlékmű tövéhez. Végül a Szózattal fejező"...A földet és az életet szeretni kell!” TiszafÖldvár körül 40-50 évvel ezelőtt még számos tanya, önálló paraszti gazdaság volt Ma erről már csak az idősebbek mesélnek, a tanyák eltűntek. Utolsó emlékként áll az Öcsödi út mellett - a falutól három kilométerre - Kiss Elek tanyája. Az udvaron szorgos, dolgos kezek munkája látszik, kazlak, istállók, állatok és az évente frissen meszelt falak jelzik az érkezőknek: ez a tanya még él!- tisztiké néni mióta gazdálkodik itt a család?- Ezen a tanyán 1947 óta élünk. Féijemmel és két fiammal mindig önállóan műveltük a földet, de 14. éve már csak egyedül maradtam itt.- Miért nem léptek be a tsz-be?- Agitáltak minket is, de az én jó uram kitartott elképzelései mellett, így maradtunk a tanyán. Sok tanya volt itt, valamennyit szorgalmas, rendes emberek lakták. Aztán a ’70- es évek elején elfogytak a tanyák, beköltöztek a faluba, helyükön szántóföld lett. Négy tsz vett minket körül, a Petőfi, a Szabad Nép, a Lenin és az Aranykalász, de békességgel éltünk egymás mellett. Tettük a dolgunkat és éltünk, ahogyan tudtunk. Vittük hajnalonként a tejet a beadásba, a vállunkon, ennél sokkal rosszabb időben és utakon.- Hogyan tudtákteljeslteni a beadásokat?- Nagyon súlyos teher volt, de tisztességgel eleget tettünk annak, amit kiszabtak ránk. Vittük a tejet, a tojást, a hízott libát, de a búzát, a hízót, a vágómarhát, meg a csuda tudja már, mit és mennyit kellett még beadni.- A család itt gazdálkodott a tanya körül, itt volt a föld?- Akkor még igen, de aztán jött a tsz és csak a tanyaudvart hagyták, a többit betagosították. Mezóhéken túl adták ki a földünket De nem volt mit tenni, igazítottuk az új helyzethez az életünket. Önellátóak voltunk, megtermeltük azt, amire szükségünk volt és többre nem is nagyon futotta.- Az évek múlásával ez egyre nehezebb volt, és a tanyasi parasztok élete a jövőben sem lesz könnyű, úgy gondolom.- Ez egy valóban nehéz élet volt, 19 éves koromtól gazdálkodók, de könnyen soha nem jutottam semmihez. A földön gazdálkodni, a földön megmaradni nem volt leányálom, ezért aztán sokan itt is hagyták. Azon a néhány holdon érteni kellett a gazdálkodást, és a munkát mindig tisztességgel el kellett végezni. Az igazi parasztember egy percig sem állhatott meg, azt csak a nagyobb gazdák tehették esetleg. Mi erre születtünk, húztuk az igát, ma is húzom magányosan, s teszem ezt, amíg erőm bírja. Apám és anyám két és fél holdon nevelt minket, ahogy nőttünk, minden gyerek hasznosítva volt, de cselédnek nem adtak oda soha bennünket. Nekem véremben van a paraszti élet.- Arra ma is lenne lehetőség, hogy beköltözzön a faluba!- Nem megyek. Ezt szoktam meg, sorsom elől nem akarok és nem is tudok elmenekülni. Én egyszerű emberként éltem és élek, de Istenbe vetett hittel. Akkor is kitartottam hitem mellett, amikor az emberek az Istent letaposták. Ahányszor bezárom az ajtót este, mindig felfohászkodok Istenhez és érzem, ez ad erőt a másnaphoz. Mert egyre nehezebb már a munka a földön és az állatok körül is.- Mit jelent egy parasztembernek a föld?- Az egész életet annak, aki szívből szereti a földet. De a földet szeretni kell, azzal együtt kell élni! A földdel csak az foglalkozzon, aki hűséges tud lenni hozzá, aki tudja becsülni, gondozni és vele tud élni. Ha újra kéne kezdeni, én csak ezt a paraszti, tanyasi életet választanám.- Milyen a kapcsolata az emberekkel Esztike néni?- Azt tudom mondani, hogy jó akapcsolatom az emberekkel. Hetente kétszer rendszeresen bemegyek a faluba, viszem az árut a házaimhoz, tejfölt, túrót, tojást. Tudja tanító úr, én úgy gondolom, van jó és rossz ember is, de minden embert egy köpönyeg alá nem vehetünk. Én egyenes és becsületes emberként élek, ezt gondolom másokról is, én bízok az emberekben.- A tanyasi élet állandó küzdelem, megannyi nehézség és megpróbáltatás. Egyedül, szinte támasz nélkül mi ad új erőt a másnapokhoz?- Szerettem élni. A sok küzdelem, a munka, a lelki konfliktusok és még mimindenek ellenére csak azt tudom mondani, szeretek élni. Ebben az esztendőben már nagyon nehéz volt, de elfogadom a mindennapokat ahogyan kapom. A magam nyomorát magamnak kell elszenvedni. Én szeretek szembenézni az élettel, és ezt addig teszem, amig erőm bírja. Talán azt mondhatom, hogy az élet az egyik legszebb dolog. Egy életünk van, becsüljük meg, szeressük és éljünk benne emberhez méltóan.- Egyszerű, de mély és őszinte emberi vallomás ez az életről. Azt gondolom, hogy az idő és a munka az ember testi erejét elhasználhatja, de a hit és a lélek töretlen maradhat. Kísérje békesség, egészség és erő Esztike néni minden napját. Boldog karácsonyt és nyugodt új esztendőt kívánok. Petraskó Tamás Arcok - sorsok - emlékek A rcok - sorsok - emlékek : ' ; y: : < V : ; ^
