Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-12-01 / 12. szám

• •

TISZAFOLDVARI

HÍRLAP

TISZAFÖLDVÍR POLGÁRAINAK LAPJA II ÉVFOLYAM 12 .SZÁM 1990. DECEMBER

ÁRA: 13,50 FT.

Kellemes karácsonyi ünnepeket, és boldog új esztendőt kívánunk valamennyi olvasónknak!

Nagy László:

A

karácsonyfás

ember

Búbosodon a tej a tűzön, mikor bejött a virradati kékség. Míg apám szénát rakott a jászlakba, anyám pedig társalgón a kismalacokkal, megszöktem az ágyból. Meguntam a lovaglást a tarajos vánkos-csikón, elindultam a hóban mezítláb, egyszál ingben.

Talpam nyoma nem volt nagyobb a babérlevélnél. Nem fáztam. Lépegettem elszántan a falu iránt Rókák ugattak a dombon, a dögtemetőnél. És távol égtek még a Bakony zsiványszemei. És tele volt harangszóval a világ.

Jött szembe velem egy megviselt katonakőpeny a világháborúból. Sovány ember köhögött benne s hirtelenül tétova lett. Lehet, a Kisjézust vélte sétáim a havon, hiszen a világító templomban őérte zengtek éppen. Közelebb érve rámismert az ember, leguggolt elém, kitárta a karját: hová iparkodsz. Zászló? A kovácshoz, mondtam. Erre kigombolta köpenyét, engem pedig belülre gombolt, átlőtt, son vadásos tüdeje fölé, a kisbaltához, mert az volt a belsőzsebében. Hörgésben, fújtatásban, szívdobogásban így vitt hazáig, az ágyba. Később az ablakból láttam a ziháló embert, jött az erdőből, hóna alatt jókora borókafenyővel, mintha zöld lovon lovagolna a hóesésben.

Ma úgy látom a hóban, szájjal aggatja vére szalagjait örökzöld lovára, mert a halálba akkor indult. Én pedig igazán akkor születtem, mert akkor léptem először pajzs nélkül a télbe.