Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-11-01 / 11. szám

6 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. NOVEMBER Erős vár, pusztuló falakkal (2.) A tiszaföldvári evangélikus templom állapotáról évekkel ezelőtt megindult a csendes szó­beszéd, de a téma sokadrendű, hamar félbehagyott maradt, még a róla szót ejtők szemében is. Egyfajta sajnálkozó "kívülál­lás", beletörődés-hangulat kí­sérte a rideg tényt: a templom romlása évről évre nagyobb, gyorsabb. Kevesen tudták, hogy azért történt egy és más templo­mügyben, ha nehezen lehet is a történteket eredménynek tekin­teni. Kíséreljük meg az esemé­nyek követését, amelyekről szó­beli közlés, vagy írásos doku­mentumok alapján tudomást szereztünk. A templom állapotának erős pusztulását a megyei hatóságok is elismerték, amikor 1988-ban százezer forintot biztosítottak a templom renoválására. Ez az összeg már akkor is töredéke volt a minimálisan szükséges­nek. Az egyház az összegből a torony és a tornyot övező tetőzet felújítását próbálta megoldani, hallomásunk szerint a kivitele­zést kísérő vitáktól és nézetel­térésektől sem mentesen. 1989-ben, egyházi és községi megkeresésre az Országos Mű­emléki Felügyelőség (OMF) 150 ezer forintot utalt át a temp­lom állagának megóvására, az­zal a kikötéssel, hogy az összeg felhasználását a nagyközségi ta­nácsnak kell műszakilag fel­ügyelnie. Az összeg jelen idő­pontban is az evangélikus egy­ház számláján elkülönítve "be­tétként kamatozik".(?) 1990. augusztus hó elején az evangélikus lelkésznő, Bon­­csémé Pecsenye Anna (további­akban: B.P.A.) beadványa a templomüggyel való foglalko­zás felgyorsulását eredményez­te, és ebben a vonatkozásban egyértelműen hasznosnak bizo­nyult. Ennek a beadványnak a kísérő mellékletében (Kovács János műszaki csoportvezető­nek címezve) fordul elő az álta­lunk ismert írásos dokumentu­mok között először BPA és a gyülekezet presbitériumának j a­­vaslata "...hogy a belterületi templomot is érdemes lenne le­bontani és az anyagából a "Ba­logh" melletti egyházi területen egy új gyülekezeti komplexu­mot építeni." Ugyancsak ez a levél állapítja meg helyesen: "Amennyiben a templom sorsa megpecsételődik, akkor a me­gyei és OMF-segélyek sorsa is megpecsételődik." Az írásos anyag következő darabja Kovács János (további­akban: KJ.) - akinek munkáját az egyház hangsúlyozottan nagyra értékeli - 1990. augusz­tus 23-án kelt válasza, amely egy részletezés nélküli, 5 pontos műszaki tájékoztató feljegyzés a felmérés nyomán megállapí­tott helyreállítási költségekről, azok fokozatairól és a kivitele­zés módozatairól. 1990. szeptember 7-én a Ti­szaföldvári Hírlap egy többol­dalas hivatalos levél tájékoz­tatási célú másolatát kapta meg, amely levél B.P.A.-tói szárma­zik, és címzettje minden, az ügyben illetékesnek vélhető hi­vatali szerv. Ezt a levelet - már­­csak azért is, mert megtiszteltek bennünket a számunkra történt elküldésével - részletesen is­mertetjük. A levél sok hivatko­zással él a KJ. által készített, ötpontos feljegyzésre, így ezt a feljegyzést is ennek a levélnek a párhuzamában szeretnénk meg­ismertetni, hozzáfűzve egy-egy olvasói véleményt, olykor pedig a cikkíró véleményét is. B.P.A. amikor megköszöni KJ. "lelkiismeretes és önzetlen munkálkodását”(xx), rögtön le­szögezi, hogy a műszaki fel­jegyzés 5 pontjából alig egy-két mondatot fogad el. Mit tartal­maz tehát KJ. feljegyzése, és mit utasít el B.P.A. levele? A feljegyzés első (1) pontjá­nak lényege: "A...teljes bekerü­lési költség (a torony nélkül, sa­ját anyag beszámítása nélkül) áfával együtt 1.122.235 Ft.”(x) Ez egy reális és mértéktartó - mára már valószínűleg túlhala­dott - tényszám. Előteremtésére, sajnos, a kilátások nem biztató­ak, de mindenképp éveket igé­nyelnek. B.P.A. ezt a tételt is (a 2., 4. és 3. ponttal együtt) "in­kább súlypontosan koncepciós jellegű, mint szükségszerűen szakszerű"-(xx)nek tartja. Szá­momra nem világos, mi lehet ebben a "koncepciózus", a szak­szerűtlen. B.P.A. így folytatja: "...a Lelkészi Hivatal nem a te­tőszerkezet helyreállítására kéri a segítséget..., hanem a teljes helyreállításhoz..."(xx) KJ. fel­­j egyzésének (szintén elutasított) 2. pontja egy olyan megoldást jelöl, amely gyors beavatkozás esetén az épület további romlá­sát megállíthatná: "a helyreállí­tandó tetőszerkezet bekerülési költsége saját anyag beszámítá­sával áfával együtt - bádogos munkák nélkül, a torony nélkül, palázás nélkül fólia takarással 650.000 Ft."(x) A számomra lo­gikus alternatívára B.P.A. - mi­után ezt a pontot sem fogadta el - ezt írja: "...Az ilyen jellegű helyreállításokat, állagmegóvá­sokat felülről kell kezdeni!... Ezért... ha egy hivatalos szerv a templom helyreállításához a to­rony, ill. a toronyvakolat helyre­­állítása nélkül akar hozzákezde­ni, az egyszerűen SZABO­­TÁL.”(xx) (A kifejezés a cikkí­rót rosszemlékű borzongással tölti el.) A levélíró - a lelkész, ill. hivatala - ugyanakkor jelzi, hogy figyelembe veszi a "tájé­koztató intézését" (xx) és a fa­lak, aboltozat beomlásnak meg­akadályozására a szükséges lé­péseket megteszi. A dramaturgia szabályai sze­rint a 4. pont elutasításában csú­csosodik az ellentét. A feljegy­zés 4. pontja egy egyszerű bőví­tett mondat: "Kivitelező kapaci­tás a TiszapartiMgTsz építőipa­ri részlegénél rendelkezésre áll."(x) B.P.A. válasza: "...hogy úgy a helyi Tiszaparti MgTsz­­nek, mint a helyi nagyközségi tanácsnak rendezetlen anyagi viszonylatai (pl. föld, iskola, épület és nagy kiterjedésű köz­ponti fekvésó belterületi telek) vannak a gyülekezetünkkel szemben. A rendezetlenség fel­fokozásának elkerülése végett a

Next

/
Thumbnails
Contents