Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-02-01 / 2. szám
2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. FEBRUÁR Ki volt Poroszlai Sándor? Találkozás az unokával, Kiss Péterrel Kezdhettük volna a beszélgetést a Kossuth-szobor talapzatánál, ahonnan egy sikeres élet reményében, hittel telve, egykor elindult a Mester, hogy azután életének derekán, éppen Krisztusi korban lehajoljanak érte az angyalok, s magukkal vigyék a mennyei trónus faragásához. A Mester, glóriával vagy anélkül is egyszerűen csak Poroszlai Sándor. Kezdhettük volna e beszélgetést az 53 éves unokával, Kiss Péterrel együtt, a Kossuth-szobomál is, a január végi téli éjszakában. A bőr alá hatoló nyirkos levegő segítségével dideregve faggathattuk volna a múltat, mert dideregve könnyebb a halottainkra emlékezni. Betérhettünk volna ezután egy csendes melegedésre valamelyik étterembe - ha lennének ilyenek. Maradtunk hát a kézenfekvő megoldásnál. Egerben, kényelmes, meleg szobában próbáljuk egymás mellé illeszteni a szétszórt üvegcserepeket - míg odakint kabátjukba burkolózva élik egykedvűen sivár jelenüket az emberek. Bár a többórás régészeti munka ellenére is csak torzót tudunk letenni az olvasók elé, mégis hiszem, hogy Földvár büszke népe legjelesebb polgárainak sorába emeli Poroszlai Sándort. Kiss Péter lakásában Egri bikavért kortyolgatunk, s a homoki Kövidinkáról, Homokról beszélgetünk. Errefelé csak ritkán vezet a házigazdám útja.Túrkevén, ahol 1946-tól ’51-ig élt, gyakrabban megfordult. Nézem ezt a hallatlan egyszerű embert, aki országosan és nemzetközileg is elismert, kiváló matematikus. Keresem a kandidátusban a nagyapa művészeti örökségét, aztán egyszercsak megértem: ez az ember a legmagasabb fokra, a művészi tökélyre szeretné vinni a munkáját. Ezzel az akarással tarnt és kutat. Ez bizony örökölt sajátosság. Ezt nem lehet ellesni, begyakorolni. Az asztalon megsárgult fényképek, Szigeti Károly munkái. A szülők, nagyszülők világában barangolunk. Történetek színezik a képzelet szárnyán való kalandos utazást Mozaikok: az anyai nagyapáról, aki egy tehénnel kezdte a kupeckedést, majd évek múlva már 1000 marhát küldött az osztrák vásárba. A gazdálkodásról szóló feljegyzéseket egy kis noteszbe írta. Ma ugyanerre 50 embert alkalmaznak. Kiss Péter az édesapjáról s az édesanyjáról szól legbővebben: a bérlőcsalád történetéről, amely egy kis magyar történelem is. Benne egy 1947-es koncepciós per, amely az államosítás jól ismert fogása volt. Ettől kezdve a 2000 holdat bérlő, sok házzal biró familia élete a szocialista elvárásokhoz igazodott Blokkházba került a felesége és a fia is, ő maga pedig külföldre kényszerült, hogy egyedül, ha.zátlanul kóboroljon Svédország útjain. 1980-ban szólította őt magához az Úr, hogy türelmeset egymás szavába nem vágva pótolhassák az elmaradt beszélgetést Poroszlai Sándorral. A Mester fényképét nézegetem: szép fiatal arc néz vissza rám. A szoba falán egy vörös krétarajz, az egyetlen önarckép. A folyosón kicsiny fénykép, amint Kmetty úti műtermében dolgozik. Kezembe kerül egy végbizonyítvány, amelyet az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Főiskola igazgatósága állított ki: "1881-ben született augusztus 2-án Tiszaföldváron... Református vallású... Díszítő szobrász tanuló 1904-ben jeles osztályzatot kap. Czakó Elemér igazgató" A fotók között kicsiny belépő kártyát fedezek fel: "Julien Képzőművészeti Akadémia 1905-1906". Miután elnyerte az ösztöndíjat (Kisfaludy Strobl Zsigmond ellenében), két évig tanult Franciaországban. Viszszatérve Magyarországra, a francia és nyugati avantgárdot tanulmányozó ifjú kezdetben csak műtermének dolgozik. Ezt a tényt azonnal megértjük, ha átérezzük, hogy az akkori közízlés sem volt jobb a mainál. Műfaji váltásra kényszerült, a Kerepesi úti temetőben emlékszobrokat, síremlékeket készített. Közben két munkát rendeltek tőle Tiszaföldváron is. Az egyik a Kossuth szobor, melyet már jól ismerünk, a másik egy relief, melyet egy tragikus esemény kapcsán kémek az egykori tiszaföldvári diáktól. Borza gróf és felesége az egyik Adriai tengeri hajóúton életét vesztette. Ezt a szörnyű eseményt dolgozta fel azon a domborművön, mely mai napig eredeti helyén áll: a katolikus templomban. Ebben az alkotásban kicsit ott van már az ő sorsa is, bár itt még csak a szép fiatal pár megmentésén fáradoznak az angyalok. Hiába minden megfeszülés, a rózsából font kötél koszorú lesz egyszerre. Pár év múlva az olasz fronton őérte is így jönnek el az Isten angyalai, kik megirigyelték földi tevékenységét. Mi pedig hadd pereljünk az Úrral s a történelemmel, amiért értelmetlen fejfákkal szórta tele a világot. Jó lenne hinni, hogy kellő alázattal, pátoszmentesen sikerült közelebb hozni az olvasókhoz Poroszlai Sándort, mert olyan tiszta, szép az ő művészete, hogy a Kossuth szobor előtt bármelyik átutazó vagy munkába siető ember megállhat egy percre. Hiszem, hogy a földvári friss szelek egyszer elfújják az őt takaró buszváró bódét is, kitakarítják a teret. így hazánk egyik legszebb köztéri szobra a harangzúgásban büszkén, s nem szégyenkezve köszönti az arra járó embereket. Sziki Károly
