Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-10-01 / 10. szám
TISZAFÖLDYARI TISZAFÖLDVÁR POLGÁRAINAK LAPJA IL ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1990. OKTÓBER ÁRA: 13,50 FT. HÍRLAP 1956. október 23. Fényes-csillagos nap ez a legújabb kori magyar történelemben. Méltó párja 1848. március 15-ének. Mindkét nap egy-egy idegen elnyomó elleni felkelésnek, szabadságharcnak a kezdete. Mindkét szabadságharcunkat az orosz túlerő verte le, s ha közben nem derült volna ki, hogy az "orosz óriás" hatalma törékeny agyaglábakon nyugszik, a mai, vértelen forradalmunkat is azonnal vérbe fojtotta volna, s újabb 301-es parcellák teltek volna meg kivégzett áldozatokkal, magyar szabadságharcosokkal, magyar hazafiakkal. Érdemes megjegyezni, hogy a Rákosi-Roth- és aKádár-Csermanekrendszerben jóval több magyar hazafit végeztek ki, mint az 1848/49. évi magyar szabadságharc után I. Ferenc József ugyancsak vérszomjas pribékjei! A magát "mélyen humanistának" valló rendszernek szinte "mindennapi" tevékenységévé vált a kivégzés, a 10-15 évi vagy életfogytiglani börtön, az ávósok és a Kádár-pufajkások általi félholtra verés, az elhallgattatás, a mellőzés sok módszere. 1944/45-öt elnevezték, elneveztették velünk "Magyarország felszabadításának". Akik végigélték ezt a "felszabadítást", azok emlékezetében a következő orosz szavak, kifejezések maradtak meg: Pasli! Pasli! Davaj! Davaj! Jobtvojematy! Dokument jeszty? Malenkij robot, "zabrálni". Mostanában derülnek ki azok a gyalázatosságok, amiket tömegesen követtek el a "felszabadítók": malenkij robotra elvittek ezrei Szibériába, az Északi Sarkkörön túlra - évekig; Báró Apor Vilmos győri róm.kat.püspök kegyetlen lemészárlása, mert meg akarta akadályozni 30 magyar lány meggyalázását... 1945-től, de főleg 1948-tól fokról fokra nyírta ki az uralomra kerülő bolsevista-kommunista klikk a magyar hazafiakat, a magyar pártokat a Rákosi-Roth Mátyás által cinikusan bevallott "szalámipolitikával" - természetesen mögöttük egy idegen hatalom megszálló csapataival. A Moszkovita Szentháromság: Geró (Gruber?) Emó, Rákosi-Roth Mátyás és Révai-Reisinger József rátelepedtek a magyar életre: a magyar művelődésre, a magyar gaz-4______________________________ dasági életre, a magyar politikára és minden más véleményt elnyomó, sokszor véres ellenőrzésükkel, az egzisztenciális "semmibe" zavarásukkal, koncepciós pőréikké! ránk kényszerítettek egy, már csírájában elavult, ámokfutó, utópisztikus rendszert, minek következményekéntrengeteg magyar szellemi, erkölcsi és anyagi értéket tettek tönkre: felért egy tatárjárással. Lejáratták a hagyományos, évszázadok alatt kialakult magyar paraszti és egyéb munkaerkölcsöt, a magyar népi szokás-rendszereket. A szocialista szociális háló címén a magyar életet ellepték a munkahalogatók, a selejtmunkát végzők, az üzemekbe alkoholt becsempészők, a csalók. (Nem egy üzemben a csavarokat kalapáccsal verték be, cssakhogy hamarabb készen legyenek!) - Tönkre tették az egykor tisztes, nagy szakértelmű magyar kisipart. Megalázták folyamatosan a magyar értelmiséget, külföldre kényszerítettek 1945 után több tízezernyi magyar szakembert. Helyüket sok helyen elfoglalták a vöröskönyvesek: nem a szakértelem, a jó munkaerkölcs és a mély magyarság volt a belépőjegy egy-egy vezető állásba, hanem a vöröskönyv, apárt-megbízhatóság és a "szocialista összeköttetés", ami nemegyszer egyenlő volt a sógorság-komasággal. 1948-tól - miután sikerült minden más pártot "gleichschaltolni" -, megindult a termelőszövetkezetesítés orosz rendszerének első rohama, a gyárak államosítása. Ez utóbbi közönséges elrablás volt kártérítés nélkül. A tulajdonosokat elűzték, emigáricóba kényszerítették. Helyükbe legtöbbször kvalifikálatlan "igazgatókat" állítottak. Kisebbik részük igen jól működött a régi munkásokkal, a régi "szakikkal", nagy részük azonban lassan el kezdte szaporítani a veszteséges, raktárra termelő üzemek számát. Majd egészségtelenül felhígították az egykor neves, nagy hozzáértésű szakmunkásokból álló, európai színvonalú munkásosztályt. Elterjedt az "amerikázás", az üzemi lopások tömkelegé (a termelőszövetkezetekben szintén), terjedt a munkaidő alatti alkoholizmus. Lezüllesztették az egykor tökéletesen megbízható magyar építőipart; a valamikori tisztes kiskereskedelem helyett "megszervezték" az anyagi érdekeltség nélkül való állami kereskedelmet, közbeiktatva egy csomó here közvetítőt, monopolszervezetet. A termelőszövetkezetek 35 százalékát "sikerült" "nem gazdaságos termelésű" szervezetekké lezülleszteni azon a címen, hogy "kedvezőtlen adottságúak". Nincs kedvezőtlen adottság, csak emberi tehetetlenség, a kreatív erő hiánya van! Kártérítés nélkül elvették (elrabolták) az egyházi iskolákat, egyházi épületek, intézmények nagy részét. Az 1960-as-1970-es évek látszólagos fellendülésének az ára 22 milliárd dollár államadósság! Ezt nyögjük majd mi, - kisemmizettek, megnyomorítottak, megalázónak, éhező-nyomorgó nyugdíjasok, lakástalan fiatalok -, ki tudja meddig!!! A nehéziparosítás csődje, a nevelésügy életveszélyes, nemzetgyilkos lezüllesztése, a félműveltek, gyorstalpaltak rémuralma, a gyenge fizetési átlag, a szocialista árpolitika újból kitermelte "a hárommillió koldus Magyarországát"! Hadseregünket alárendelték az orosz nagyhatalmi-terjeszkedési (expanziós) törekvéseknek. Egy esetleg eljövendő Ш. világháborúban a magyar hadsereg feladata Kelet-Ausztria lerohanása és az Olaszországba vezető hágók "minden áron való" elfoglalása, biztosítása lett volna. Iszonyatos véráldozattal fizettünk volna mindezért. Félművelt, gyorstalpalt, nyelveket nem beszélők képviselték sok helyen Magyarországot a követségeken. - S így lehetne sorolni órákig a szép Magyar Haza tönkretételét. ( Folytatás a 2. oldalon) Pártirodából kidobált tárgyak október 25.-én
