Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-10-01 / 10. szám

TISZAFÖLDYARI TISZAFÖLDVÁR POLGÁRAINAK LAPJA IL ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1990. OKTÓBER ÁRA: 13,50 FT. HÍRLAP 1956. október 23. Fényes-csillagos nap ez a legújabb kori magyar történelemben. Méltó párja 1848. március 15-ének. Mindkét nap egy-egy ide­gen elnyomó elleni felkelésnek, szabad­ságharcnak a kezdete. Mindkét szabad­ságharcunkat az orosz túlerő verte le, s ha közben nem derült volna ki, hogy az "orosz óriás" hatalma törékeny agyaglábakon nyugszik, a mai, vértelen forradalmunkat is azonnal vérbe fojtotta volna, s újabb 301-es parcellák teltek volna meg kivégzett áldoza­tokkal, magyar szabadságharcosokkal, ma­gyar hazafiakkal. Érdemes megjegyezni, hogy a Rákosi-Roth- és aKádár-Csermanek­­rendszerben jóval több magyar hazafit vé­geztek ki, mint az 1848/49. évi magyar sza­badságharc után I. Ferenc József ugyancsak vérszomjas pribékjei! A magát "mélyen hu­manistának" valló rendszernek szinte "min­dennapi" tevékenységévé vált a kivégzés, a 10-15 évi vagy életfogytiglani börtön, az ávósok és a Kádár-pufajkások általi félholtra verés, az elhallgattatás, a mellőzés sok mód­szere. 1944/45-öt elnevezték, elneveztették ve­lünk "Magyarország felszabadításának". Akik végigélték ezt a "felszabadítást", azok emlékezetében a következő orosz szavak, kifejezések maradtak meg: Pasli! Pasli! Da­­vaj! Davaj! Jobtvojematy! Doku­ment jeszty? Malenkij robot, "zabrálni". Mostanában derülnek ki azok a gyalázatosságok, amiket tömegesen követtek el a "felsza­badítók": malenkij robotra elvit­tek ezrei Szibériába, az Északi Sarkkörön túlra - évekig; Báró Apor Vilmos győri róm.kat.püs­­pök kegyetlen lemészárlása, mert meg akarta akadályozni 30 ma­gyar lány meggyalázását... 1945-től, de főleg 1948-tól fok­ról fokra nyírta ki az uralomra ke­rülő bolsevista-kommunista klikk a magyar hazafiakat, a magyar pártokat a Rákosi-Roth Mátyás által ciniku­san bevallott "szalámipolitikával" - termé­szetesen mögöttük egy idegen hatalom meg­szálló csapataival. A Moszkovita Szentháromság: Geró (Gruber?) Emó, Rákosi-Roth Mátyás és Ré­­vai-Reisinger József rátelepedtek a magyar életre: a magyar művelődésre, a magyar gaz-4______________________________ dasági életre, a magyar politikára és minden más véleményt elnyomó, sokszor véres el­lenőrzésükkel, az egzisztenciális "semmibe" zavarásukkal, koncepciós pőréikké! ránk kényszerítettek egy, már csírájában elavult, ámokfutó, utópisztikus rendszert, minek kö­­vetkezményekéntrengeteg magyar szellemi, erkölcsi és anyagi értéket tettek tönkre: felért egy tatárjárással. Lejáratták a hagyományos, évszázadok alatt kialakult magyar paraszti és egyéb munkaerkölcsöt, a magyar népi szokás-rendszereket. A szocialista szociális háló címén a magyar életet ellepték a mun­kahalogatók, a selejtmunkát végzők, az üze­mekbe alkoholt becsempészők, a csalók. (Nem egy üzemben a csavarokat kalapáccsal verték be, cssakhogy hamarabb készen le­gyenek!) - Tönkre tették az egykor tisztes, nagy szakértelmű magyar kisipart. Megaláz­ták folyamatosan a magyar értelmiséget, külföldre kényszerítettek 1945 után több tí­zezernyi magyar szakembert. Helyüket sok helyen elfoglalták a vöröskönyvesek: nem a szakértelem, a jó munkaerkölcs és a mély magyarság volt a belépőjegy egy-egy vezető állásba, hanem a vöröskönyv, apárt-megbíz­­hatóság és a "szocialista összeköttetés", ami nemegyszer egyenlő volt a sógorság-koma­­sággal. 1948-tól - miután sikerült minden más pártot "gleichschaltolni" -, megindult a ter­melőszövetkezetesítés orosz rendszerének első rohama, a gyárak államosítása. Ez utób­bi közönséges elrablás volt kártérítés nélkül. A tulajdonosokat elűzték, emigáricóba kényszerítették. Helyükbe legtöbbször kva­lifikálatlan "igazgatókat" állítottak. Kiseb­bik részük igen jól működött a régi munká­sokkal, a régi "szakikkal", nagy részük azon­ban lassan el kezdte szaporítani a vesztesé­ges, raktárra termelő üzemek számát. Majd egészségtelenül felhígították az egykor ne­ves, nagy hozzáértésű szakmunkásokból ál­ló, európai színvonalú munkásosztályt. El­terjedt az "amerikázás", az üzemi lopások tömkelegé (a termelőszövetkezetekben szin­tén), terjedt a munkaidő alatti alkoholizmus. Lezüllesztették az egykor tökéletesen meg­bízható magyar építőipart; a valamikori tisz­tes kiskereskedelem helyett "megszervez­ték" az anyagi érdekeltség nélkül való állami kereskedelmet, közbeiktatva egy csomó he­re közvetítőt, monopolszervezetet. A terme­lőszövetkezetek 35 százalékát "sikerült" "nem gazdaságos termelésű" szervezetekké lezülleszteni azon a címen, hogy "kedvezőt­len adottságúak". Nincs kedvezőtlen adott­ság, csak emberi tehetetlenség, a kreatív erő hiánya van! Kártérítés nélkül elvették (elrabolták) az egyházi iskolákat, egyházi épületek, intéz­mények nagy részét. Az 1960-as-1970-es évek látszólagos fel­lendülésének az ára 22 milliárd dollár állam­­adósság! Ezt nyögjük majd mi, - kisemmi­zettek, megnyomorítottak, megalázónak, éhező-nyomorgó nyugdíjasok, lakástalan fiatalok -, ki tudja meddig!!! A nehéziparosítás csődje, a ne­velésügy életveszélyes, nemzet­gyilkos lezüllesztése, a félművel­tek, gyorstalpaltak rémuralma, a gyenge fizetési átlag, a szocialista árpolitika újból kitermelte "a há­rommillió koldus Magyarorszá­gát"! Hadseregünket alárendelték az orosz nagyhatalmi-terjeszkedési (expanziós) törekvéseknek. Egy esetleg eljövendő Ш. világháború­ban a magyar hadsereg feladata Kelet-Ausztria lerohanása és az Olaszországba vezető hágók "min­den áron való" elfoglalása, biztosítása lett volna. Iszonyatos véráldozattal fizettünk volna mindezért. Félművelt, gyorstalpalt, nyelveket nem beszélők képviselték sok helyen Magyaror­szágot a követségeken. - S így lehetne sorol­ni órákig a szép Magyar Haza tönkretételét. ( Folytatás a 2. oldalon) Pártirodából kidobált tárgyak október 25.-én

Next

/
Thumbnails
Contents