Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-09-01 / 9. szám
1990. SZEPTEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 13 Szőlőből - borból megélni Tiszaföldváron Most alig lehet. Tegyünk érte, hogy igazak legyenek Kölcsey mondatai. Úgy mint: "Érted Kunság mezején ért kalászt lengettél, Tokaj szölővesszein nektárt csepegtettél." Ezek a sorok, mármint ami a nektárt illeti, a mi vidékünkre is vonatkozik. Sokat megfordult a Közép-Tisza vidékén, feltehetően itt is. (Születése 250. évfordulója van.) Gondolhatott az itt élő szőlőművesekre is. Aki itt él, emlékszik, vagy hallomásból tudja a szőlő- és borforgalmazással kapcsolatos dolgokat. A legbékésebb időszak talán a századforduló és 1939 között volt. Ezeréves szőlőtermesztési és borkészítési kultúránk sok mindent kibírt. Mint például az 1874-76-os irdatlan filoxéravészt. Már 1886-89 között ismét rekordok születtek, sajnos az importált amerikai direkttermő szőlők behozatalának eredményeképpen. 1891-1900 között padlón volt Magyarország bortermése az Amerikából szaporítóanyaggal importált lisztharmat, peronoszpóra miatt. Majd a szőlőtermesztési technológia fejlesztésével békés évek következtek. Átvészelve az 1923-24- es év irdatlan kemény telét is. Szőlőterületünk fele kifagyott. Kibírta az 1927-ben az Orbán napján beköszöntött -8 Celsiusfokos hideget. Kibírta az 1940- 41 -es rettenetes hideg, száraz telet. Sajnos nem bírta ki az 1945 után kialakult, "érjük el gyorsan a Kánaánt" elvet. Az egyre fokozódó adók, termelési költségek emelkedése miatt (nem úgy, mint Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás királyunk, korábaan, kik adómentességet adtak szőlőtelepítésre) visszaesett a szőlőtermesztés. Mígnem néhány szőlőhöz, borhoz értő ember kiharcolta Magyarország, - ezzel együtt környékünk - szőlőtermesztési rekonstrukcióját, sajnos csak nagyüzemi szektorban. A háború után, talán a hozzá nem értés vagy a centralizálás indította el azt a folyamatot, hogy a földvári szőlők egyharmada az enyészet martaléka lett. Nagy követ gördített a földvári szőlőkultúra újbóli fellendítése elé az az ostoba (talán egyéni érdekektől vezérelve) rendelkezés, miszerint a földvári külterület üdülőkörzetté nyilváníttatott, így 200 négyzetméternél nagyobb terület nem szerezhető, ezért aprózódott fel a szőlőterület jórészt hozzá nem értő "pihenni vágyó" városi emberek között. Bebizonyosodott, hogy hibás határozat volt. Idekívánkozik: 1-2 hold szőlő köztessel, gyümölccsel eltartott egy családot (munkát is ad neki). Folyamatos árbevételt adott. Míg 15 hold szántóföldnek szegényes volt a gazdája, mert az első bevételig zöldhitelből élt. Remélem, az új földtörvény érvénybe lépésével megteremtődik a lehetősége a vegyes összetételű (szóló-gyümölcs-szántóföldi) alapokon termelő farmergazdaságoknak, ami alapvetően meghatározta Tiszaföldvár gazdasági arculatát. Azt is remélem, hogy képviseletünkön keresztül érvényt szerzünk szőlőtermesztésünk, bortermelésünk jövedelmezőbbé tételéhez. Itt jegyzem meg: belátható időn belül három országgyűlési képviselőnk volt, van. Tapasztalatom szerint a tiszaföldvári kisgazdákért a háború előtti Erődi Harach Tihamér (föld- és szőlőtulajdonos) tette a legtöbbet. Biztos vagyok benne, hogy dr. Király Ferenc is megtette, és bízom Molnár Istvánban is, hogy megteszi az érdekeink képviseletét. Erődi úr szorgalmazta és anyagilag támogatta a földvári, homoki különböző körök létezését, ami bizonyos érdekképviselet is volt a szőlőművelőknek. Sajnos jelenleg már ez sincs meg. A szőlőtermelő ki van téve a felvásárló gazdaságok monopóliumának. Szőlő- és borfelvásárlásból nem hogy Tiszaföldvárnak, de még Szolnok megyének sem volt, ( van ) haszna. Az itt megtermett bor haszna hol Budafokon, Kecskeméten, Egerben, most Szegeden csapódik. Itt megterem, ugyan itt is isszuk meg, csak a bor megteszi az utat S zegedig, meg vissza. Az elmúlt negyven évben Szolnok megye minimális szőlőtermesztési és borkészítési fejlesztést kapott. Kivétel néhány önerős szocialista szektori nagyüzemet. Ez nem Szolnok megye érdekképviseletének köszönhető. Sőt nagy kárt okozott a IV. pártkongresszus azon határozata, hogy a szocialista termelési eszközöket fejleszteni kell. így lett a földvári szőlőterület jórészt állami tulajdon. Tehát a szőlőművelő már nem is sajátját, hanem a "megváltott" társadalmi tulajdont művelte. Azt meg tudjuk, hogy egy jó termő szőlőnek egy év elég a tönkremenéshez, de egy jó termő szőlőt létrehozni minimum öt év kell. Még az a szerencse, hogy Tiszaföldváron vagy jószándékból, vagy hozzá nem értésből meghagytak 6000 négyzetméter háztáji szőlőt. Másutt csak 1500 négyzetmétert. (Az aranykorona szorzóérték szőlőnél 5, gyümölcsnél 4, a szántóhoz viszonyítva.) Talán ez a jószándék adja az alapot a homoki szőlőtermesztés, borászat feltámasztásához. Ehhez végbe kell menni egy magánérdekeken alapuló szőlőművelésnek, borászatnak, borértékesítésnek, legyen az belföldi vagy külföldi forgalom. Meg kell teremteni a szabad forgalmat. A kereskedelem többet keres a boron, mint az, aki egész évben vigyázó kezekkel műveli szőlőjét. A szőlőtermelő gazdaságok öt év átlagában nem érik el az öt százalékos jövedelmezőségi rátát. Mintha az látszott volna, hogy S zolnok megyének nem lett vol - na szüksége a homoki szőlő-, gyümölcstermésre. Remélem, vissza tudjuk állítani azt az állapotot, ami volt a ’60-as, ’70-es években, amikor a homoki tranzit telepről több száz vagonos tételekben ment belföldre, külföldre a szőlő, gyümölcs. Még egy dolog Homokról: létezett valaha egy tiszaföldvári székhelyű vállalat, melynek volt Szolnokon egy igen jó infrastruktúrával rendelkező palackozó üzeme, ahol szőlő-, gyümölcsfeldolgozó kapacitás is rendelkezésre állt. Sajnos ezt az üzemet a megyei tanács eladta. A különböző gyümölcslevek, párlatok előállításával foglalkozó vállalat így kikerült Tiszaföldvár hatásköréből. Pedig ennek kapcsán is közelebb kerülhettünk volna a megye dolgaihoz. Most, az új lehetőségek idején kérem képviselőnket, szorgalmazza a a régi hagyományokkal rendelkező Tiszaföldvár-Homok környékén megtermelt szőlő-, gyümölcsforgalmazás újraélesztését,, fellendítését. Továbbá kérem Papp László urat, megyei főkertészt, hogy tiszteljen meg látogatásával bennünket a Tiszaföldvári Polgárok Társasága ülésén. Tájékoztasson bennünket, és hallgassa meg javaslatainkat a földvári-homoki-bátori szőlő-, bor-, gyümölcstermesztés, -forgalmazás feltételeiről, lehetőségéről. Most, új szelek idején ez a szakmai konzultáció is elősegítené a gazdakörök felállítását, ami nem kétséges, mennyire időszerű. Segítséget kérünk! Kiss Imre A világrészek borfogyasztásának változása Világrészek 1974 1986 millió hl Európa 234 210 Amerika 41 53 Afrika 5 6 Ázsia 1 2 Ausztrália és Óceánia 2 4 Összesen 283 275 A világ bortermése Évenként átlag millió hl 1951-1955 211 1956-1960 239 1961—1965 260 1966-1970 280 1971-1975 313 1976-1980 327 1-981—1985 337 1986 330
