Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-01-01 / 1. szám

1990. JANUÁR TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 A műit hónapban megkezdett szakosztá­lyi értékelést folytatva, most a labdarúgók eredményeiről szólunk. A földvári labdarú­gók edzője, Váraljai János készítette el ér­tékelését, amit most közreadunk. XXX A nyáron, júliusban kerültem Tiszaföld­­várra. Az előző időszakban Szajolban edzósködtem. Egyébként szolnoki vagyok, mint játékos, az Olajbányászban rúgtam a labdát. Régi ismerősöm, Németh Géza ke­resett meg, hogy vállaljam el a csapatnál az edzői teendők ellátását. Bőségesen találtam feladatot, még olykor többet is, amit egy edzőnek kell ellátnia, na de ne vágjunk a közepébe, kezdjük az ele­jén. Az őszi szezonra való felkészülést júli­us 21-én kezdtük, heti három alkalommal. Már a kezdet kezdetén problémát jelentett az edzéslátogatottság, ami az egész őszi szezonra jellemző volt. Átlagosan 6-7 fő. A felkészülést szolgáló "Tóth Ferenc" ku­pán, melyet Kunszentmárton rendezett két hétvégén, megpróbáltam csapatot kialakí­tani. Olyan morális problémák jöttek azonban elő, amik az egész őszi szezon­ban visszatértek olykor-olykor, és kihatot­Kertbarátoknak tak a csapat szereplésére, önbíráskodá­sok, viták, mások képességeinek kritizálá­­sa. Sajnos mindig voltak hangadók, akik gátolták a többség által óhajtott egységet. Nagyon hiányzott a szakosztályvezetés, mert a segítségemre lett volna. Próbáltuk az elnökökkel megbeszélve megoldani a gondokat. A rövid, egy hónapos felkészülés min­den gondjával, augusztus 20-án kezdődött a bajnokság. Az eredmény ismert - elsza­lasztott hazai győzelmek, nem megérde­melt vendégkénti vereség -15 ponttal a 14. helyen várja a csapat a tavaszi rajtot. Nem tartom kielégítőnek a szereplést, ennél többre képes a csapat. De csak ak­kor, ha a felsorolt problémákon túl tud lépni. Ehhez szükség van szakosztályveze­tésre, jobb edzéslátogatottságra, a fegye­lemjavítására. Emellett pedig a sport­egyesület működési feltételeinek biztosí­tására, de ez már nem az én feladatom. A felkészülést a tavaszi szezonra január 16-án kezdjük, bizakodunk, hogy nem is­métlődik meg az előző év, és a csapat egy jobb tavaszi idénnyel, stabilabb helyen vé­gez a bajnokságban. Váraljai János Mi újság az áfész-nál? A Tiszaföldvár és Vidéke Áfész kollektí­vája megköszöni a szövetkezet tagságának, minden kedves vevőjének 1989. évi vásár­lásait. Az új évben is választékos árukínálat­tal, kedvezényes akciókkal várjuk egysége­inkben kedves vásárlóinkat. XXX Értesítjük minden kedves szövetkezeti ta­gunkat, hogy az évi részközgyűléseinket feb­ruár 10-16 között tartjuk. A névreszóló meg­hívókat tagtársaink részére megküldjük. Az éves tájékoztatáson túl a szövetkezet további fejlődését is befolyásoló vagyonnevesítésről is tájékoztatást adunk. XXX Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy 1990. január 29-étől február 10-éig engedményes téli ruházati vásárt rendezünk a tiszaföldvá­­ri, a martfűi és a cibakházai boltjainkban. XXX Szeretettel hívjuk és várjuk minden kedves vendégünket a felújított, kulturált szórako­zási igényeket kielégítő Sport presszónkba.-------------Г7--------------------------------------­Árnyékban, a fényben...?! /Ezek a sorok Múzsái István húsz éves, Szatmárnémetiben élő fiatalember tollá­ból valók, s a romániai forradalom nap­jaiban vetette papírra őket./ Sötétből és vérből születve, teli torok­ból üvöltve a szabadságot, szippantva a hirtelen tággá vált levegőből, hunyorog­va nézünk körül. De nem elég csak nézni, meg kell tanulnunk látni, látni a valósá­got, s nem mások által diktált téveszmés víziókat. Színekre bomlik a fény, érzékelnünk kell őket, s nemcsak azt a hármat, melye­ket a múlt zártagyú aktivistái kizáróla­gosnak ismertek el,himnuszunk első so­rának szószerinti megbecstelenítésével. Visszatérhet száműzetéséből az élet, a remény gyönyörű színe: a zöld, amely mint vörös posztó a bikát, úgy vadította a hatalmat, s ezért kitiltva leendett itt minden könyvből, plakátról, a Ceauses­­cu-világmindenségből. Oda menekült, ahol még mi magunk sem sejtettük: tudatalattinkba, magyar öntudatunkba, ahol várta és várja az éb­redést... A rovatot azzal ajánlom az olvasó figyelmébe, hogy lapunk nem szaklap, és nem kí­ván részletes szakmai útmutatásokat adni. Kérdésekre, érdeklődés esetén, levélben is vá­laszolunk. Számtalan szakkönyv, szakfolyóirat kapható. Rovatunk célja az, hogy felhívja a laikus kertbarátok figyelmét néhány esetleg már elfelejtett, vagy ismeretlen eljárásra. A későb­biekben sem kívánunk azonban csupán növényvédelmi, vagy egyéb szakterületre szorít­kozni. Mindig az esedékes teendőkhöz próbálunk néhány tanácsot adni. XXX Minden kertben van egy-egy öreg fa, amelyiktől a gazdája nem szívesen válik meg. Törzsükön, ágaikon a kéreg repedezik, zöld moha telepszik rá. Ez pedig a törzset elzáija a napfénytől, levegőtől, és az áttelelő kártevőknek védelmet nyújt. Semmilyen permete­zés nem pótolja a kéreg kaparóvassal, vagy drótkefével való letisztítását! A kaparékot el kell égetni! Van orvosság a fák vénülése ellen is! Ha a fa gyökere, törzse egészséges, megújíthat­juk. A koronaágakat felére nyessük vissza. A koronának a második, harmadik évi vissza­­metszési helye fölött rejtett rügyek lapulnak. A fa megifjodik. Ügyelni kell arra, hogy a sebeket simára vágjuk és egyszerűen vastagon olajfestékkel kenjük be. Télen selejtezzük a gyümölcsfákat! Ügyeljünk arra, hogy a kivágott fa helyére ne ugyanolyan fát ültessünk! Almafélék után csonthéjasok valók, és fordítva. Titokzatos dolognak látszik a kajszibarackfák "gutaütése" is. Az ősszel még egész­séges fa tavasszal ki sem hajt, vagy hirtelen elpusztul. Ez nem istencsapása. Számos okát ismerjük. Ezek: a mészhiány, a sebzésektől eredő mézgásodás, magas talajvíz. Előz­­zzük meg a bajt! Hasznos és egyszerű módszerrel könnyíthetjük meg ráérő téli estéken a tavaszi, majd későbbi munkánkat, ha a házikertbe vetendő aprómagokat "előkészítjük". Egy tetszőleges hosszúságú, egy cm széles papírcsíkra valamilyen természetes ragasztóval (enyv, csiriz) a sárgarépa, zöldség, hagyma stb. magjait a kellő távolságra (4-10 cm) felragasztjuk. Majd a papírcsíkot száradás után feltekerjük. Vetéskor a kihúzott sorba beletesszük szétgöngyöl­ve. A növényeink egyenletesen fognak kelni és nem kell ritkítani, egyelni. Legközelebbi számunkban néhány, a lombfakadás után már felismerhető és kezelhető tápanyaghiány-betegség tüneteit ismertetjük, és azt, hogy azok hogyan kezelhetők. Mráz István Kapaszkodón a labdarúgók

Next

/
Thumbnails
Contents