Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-01-01 / 1. szám

2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. JANUÁR Megkérdeztük olvasóinkat: Milyen volt, milyen legyen? Községünk lakói közül megkerestem né­hányat két kérdéssel a tarsolyomban: 1. Az Ön emlékeiben milyen esemény, élmény kapcsolódik az elmúlt, 1989-es esztendő­höz? 2. Mik a tervei, mit vár az 1990-es évtől? Ferenczi György, a Hajnóczy József Gim­názium igazgatója, a Tiszaföldvári Polgárok Társulatának elnöke:- Pozitív élmény a kelet-európai változá­sok dinamizmusának nem várt felgyorsulá­sa, különösen a román fordulatok. Egyéni életem jelentős eseménye, hogy ismét a gye­rekek, az oktatás közelébe kerültem, ráadá­sul ugyanabba az iskolába, amelyben koráb­ban 12 esztendőt töltöttem el.- A gazdaság stabilizálódjon, és a repriva­­tizálási folyamat pozitívan menjen végbe. Az oktatás ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy működésképtelenekké váljanak az in­tézmények. Borza Attila, az Ószólői Általános Iskola igazgatója:- A pozitív európai változások, amire a korona a román forradalom volt. Munkahe­lyi nagy változás, hogy ettől a tanévtől meg­szűnt a váltakozó tanítás.- Az iskolánkban tovább javuljanak a kö­rülmények. Az új helyi választásoktól a köz­ség vezetésének teljes, vállalkozóbb szelle­mű megújulását várom. Dr. Fekécs Mátyás, a Lenin MgTsz elnö­ke:- Megdöbbentő, de pozitív élmény volt a szocialista országok politikai változása. Személyes élményem és nagy megtisztelte­tés, hogy újraválasztottak elnöknek. Ugyan­akkor elkeserítően rosszul sikerült a háztáji, emiatt szomorú vagyok.- Egyértelmű gazdasági szabályozást vá­rok, mert létünk függ tőle. Az áremelésekkel arányos béremeléseket. Jó háztáji termést a tagjainknak. Varga Károlyné nyugdíjas, piaci árus:- Sajnálatos élményem, hogy régen volt ilyen szemetes és csúnya a község, mint az elmúlt évben. Mint kistermelő, az áfész fel­­vásárlási igazságtalanságaival nem tudok kibékülni.- Ezentúl legyenek igényesebbek az em­berek a lakóhelyi környezetükkel. Becsü­letes piaci eladókat, szép árut és tisztességes vevőket az új évben. Hajdú Lajos református lelkész:- A történelmet formáló események évé­ben ünnepelte templomának 200. éves jubi­leumát gyülekezetünk. A református gyülekezet és a Károli Bib­lia ebben az évben lesz 400 éves. A gazda­sági és erkölcsi gondok között is számíthat­nak szolgálatunkra a község lakói, melynek tartlma: hit-haza-erkölcs-isten. Pápai József gyógyszerész:- Negatív élmény a januári gyógyszerren­delet okozta kaotikus állapot. Pozitív, aho­gyan március 15-ét megünnepeltük, és fel­emelő érzés Nagy Imre és mártírtársainak temetése.- Nagyon várom első unokám megszüle­tését. Szorongás és félelem tölt el a létkö­rülmények romlása miatt. A választásoktól olyan kormány létrejöttét várom, amely ténykedésével minden tekintetben embe­ribb körülményeket teremt. Karai Béla törzszászlós, örsparancsnok:- 1989-ben lettem a községi rendőrőrs parancsnoka.- Szeretném a közrend és a közbiztonság jelenlegi helyzetét megtartani, és korsze­rűbb, jobb körülményeket munkánk végzé­séhez. Nagy Elek, nyugdíjas kőműves mester:- Dolgoztam a Horthy, Rákosi, Kádár ve­zette rendszerben, de ilyen embertpróbáló adózási törvényt csak az elmúlt évben éltem át. A politikáról: Magyarország egy villa­mosított ország, nagy a feszültség, gyenge az ellenállás, mindenki" Volt"-ról beszél, de a vezetők érintése még mindig életveszé­lyes.- Az új évben kevesebb hazugságot és sokkal több tettet! Gombár János kereskedő, Homok:- Az árváltozás nagy küzdelem volt, de komolyabb áruhiány nélkül, jól ment az üzlet. Személyes negatív élményem, hogy gyakran tapasztaltam az emberi rosszindu­lat megnyilvánulását.- Ne legyen több árváltozás! Terveink szerint bővül a bolt, ami jobb ellátást, ké­/ folyt, az 1. oldalról / Az út mellett mindenki integetve kö­szöntötte autónkat. Alig néhány kilomé­terre a határtól alakítottak ki átrakodó he­lyet. Erre a ROMTRANS-nak nevezett helyre álltunk be mi is. Hollandiából, Ausztriából, Csehszlovákiából érkező ka­mionok között rakodhattunk mi is, tisza­­földváriak. Mellettünk Tápiószecső és kör­nyéke küldeménye. Az ottani tanácsok, in­tézmények, vállalatok adományai. Hatal­mas konténerekbe került minden, persze már nagyjából szétválogatva. Egyikbe a gyógyszerek, másikba a ruhaneműk, har­madikba az élelmiszer. Ahogy megtelt egy konténer, lezárták, s már indult is az elosztóhelyre. Szaloncukrunkat aznap este már talán éppen csíksomlyói gyerekek et­ték.- És még azt próbálták nekünk bema­gyarázni, hogy maguk az ellenségeink! -nyelmes vásárlást eredményez. Elég a pré­­dikálásból! Murvai György "maszek" cukrász:- Az ország pozitív politikai változásával együtt megújult a nyugdíjas cukrász üzeme is. Még 1989-ben is - 1954 óta - minden párton kívüli voltam.- Optimista vagyok, sok a tervem, bőví­teni és folytatom az üzletet. El szeretnék jutni Párizsba, a cukrász világkiállításra. Dr. Baráth Barna nyugdíjas gyermekor­vos:- A nyugdíjba vonulásom volt a leglé­nyegesebb élmény. Vártam a kort, de a gyermekek hiányoznak.- Őszintén várom a békés átrendeződést, gazdasági stabilizálódást az országban, és legfeljebb annyi áremelést, amit egy nyug­díjas is elbír. A család számára jó egész­séget. Vámos Ferencné óvónő:- Állandó esemény és élmény a munkám, az, amit átélek az óvodás csoportommal. Sajnos kevesen vannak azok a fiatalok, akik megengedhetik maguknak, hogy emlékeket gyűjtsenek öregebb éveikre, a napi megél­hetésért folytatott küzdelemben.- Elsősorban békét és nyugalmat kívánok minden embernek. A község fiataljai szá­mára kulturált helyet, lehetőséget az értel­mes kikapcsolódásra, szórakozásra. Egy ki­csivel több erkölcsi elismerést a pedagógu­soknak! Köszönjük az őszinte nyilatkozatokat. mondta egy román férfi, tolmács segítsé­gével. Egy nemzeti színű lobogót, s egy új, falra akasztható címert is átadtunk. Óvatosan becsomagolva, könnyben úszó szemekkel tette el egy nagyváradi magyar édesapa. Helyette kaptunk egy román zászlót. Ott, a szemünk láttára vágták ki belőle a már idejétmúlt vöröscsillagos cí­mert. Átölelve, megcsókolva bennünket, megköszönték adományainkat.Hálálkod­­tak, de nekünk is van miért hálát adni. El­sősorban, hogy adhattunk, s nem mi szo­rultunk adományra. Másodszor, mert meg­tapasztaltuk, nem sikerült belőlünk kiölni az emberséget. Tudunk még igaz embe­rek, másokért áldozatot hozó keresz­tények lenni. Adni, s így gazdagodni meg igazán. Ezt juttatja eszünkbe szerencsés hazatérésünk óta a lyukas román zászló, templomunk homlokzatán. T.J. Petraskó Tamás Gazdagabbak lettünk

Next

/
Thumbnails
Contents