Tiszaföldvári Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1. szám)
1989-12-01 / 1. szám
1989. DECEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 Hatvanöt év múltával....✓ Énekkari születésnap A Tiszaföldvári Nagyközségi Tanács és Szövetkezetek Férfikara 1989. december 8-án ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját Az ünnepi hangversenyre eljött a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Férfikara /karnagy: Tóth András/, a Martfűi Művelődési Központ Női kara /karnagy: Bozorádi János/, a Mezőtúri Citerazenekar /művészed vezető: Csíder István/, és a Mezőtúri "Galago- ^ nya" citerazenekar /művészeti vezető: Csíder Istvánné/. A felsorolt együtteseken túl, megtisztelték e jubileumi találkozót a Tiszaföldvéri férfikart fenntartó nagyközségi tanács, a helyi szövetkezetek, azoknak megyei és országos érdekeltségi szerveinek vezetői is. A hangversenyt Csatos Imréné tanácselnök nyitotta meg, majd a Kórusok Országos Tanácsa Főtitkársága nevében Tóth András mondott köszöntőt A Tiszaföldvári Férfikórusról tudjuk, hogy 1924-ben alakult meg, az akkori úszaföldvári kisiparosokból. Hosszú időn keresztül igen szép eredménnyel képviselték nagyközségünk kulturális életét. Most is ott őrizzük próbatermünk üvegszekrényében azokat a tárgyi emlékeket, amelyek méltán bizonyítják e hírnevet. Szeretnénk tisztelettel megemlíteni az akkori kórus karnagyának a nevét Petrányi Elemérét, ő szakmailag is és emberileg is együtt élt a kórussal. 1945-től néhány évig szünetelt a kórus működése, majd a Tiszaföldvár és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet vette pártfogásba, vegyeskórussá alakítva. Néhány év eltelte után. pontosabban az 1971-es évtál, ismét férfikarrá alakult át. Ebben a minőségben kettős feladatot lát el. Részese a társadalompolitikai rendezvényeknek /Kossuth-rádiós Kóruspódium-felvételek, Országos Minősítő Versenyek, Kórusfesztiválok, nem utolsósorban Nagyközségi rendezvények/, valamint Szolnok megye 22 községében részese a polgári gyászszertartásoknak. Mindkét minőségben egyaránt magasszintű elismerésekkel, hiszen másodjára érdemelte ki 1989 tavaszán kórusunk a hódmezővásárhelyi Országos Minősítő Versenyen a "Fesztivál-díj" fokpzatot, az említett gyászszertartásokért pedig aMiniszteri Dicsérő Oklevelet Korábban már megkapta a Szolnok Megyei Tanács Művészeti Díját, ez évben pedig az ugyancsak rangos elismerésnek számítíó SZMT Díjat. 1984-től kezdve férfikarunk fokozatosan kiépítette nemzetközi kapcsolatait, ugyancsak magas színvonalú együttesekkel. Eljutottunk a finnországi Hameenlinnába, a csehszlovákiai Prerovba, de az elmúlt nyáron az NSZK-beli Nümbergbe is. Ezen együttesek mindegyike hozzánk is eljött ideTiszaföldvárra. Az 1989. június 4-én rendezett Országos Szövetkezeti Dalostalálkozó keretén belül az olaszországi Quincinettoi Férfikórus volt vendégünk, kik a következő évben várnak bennünket vissza, hozzájuk. Jordán Antal Jól állnak a kézilabdások Szokás ilyenkor a bajnoki "félidőben", hogy a különböző csapatok szakvezetői értékelik.az elmúlt szezont. A földvári férfi kézilabdacsapat edzője, Nemes Tibor is elkészítette értékelését, amit az alábbiakban adunk közre. Szurkolóink előtt köztudott, hogy a sikeresen megvívott NB Il-es osztályozó végeztével edzőnk s egyben játékosunk, Danku Sanyi, sajnos befejezte csapatunknál mindkét tevékenységét. A csapat tehát edző nélkül maradt, ráadásul egy meghatározó játékossal lettünk szegényebbek. Az 1989-90-es bajnokság pedig rohamosan közeledett. Mindössze egy hónap állt rendelkezésünkre, hogy - autodidakta módon - felkészüljünk erre a csöppet sem könnyűnek ígérkező pontvadászatra. Közben vezetőink tárgyaltak több ismert és ismeretlen szakemberrel, akik kezdetben hajlandóságot mutattak elvállalni az edzői munkát, de az i-re egyik esetben sem került pont. Súlyosbította helyzetünket, hogy összejöveteleinkről objektív vagy szubjektív okok - mezőgazdasági munka, házépítés, tanulás, később sérülések - miatt rendszeresen hiányzott valaki. Ezek után elképzelhető, milyen erőnléttel, összeszokottsággal kezdtük el a bajnokságot Az első mérkőzésen úgy elporoltak bennünket, mint futó zápor a határt, majd következett egy kiszenvedett hazai győzelem. Ezután újra itthon, egy triplán balszerencsés csata. Vesztettünk egy góllal - 11:12! - és Tóth Laci súlyosan megsérült, több héten át harcképtelen volt. Fekecs Jancsira végleges kiállítása miatt két hétig nem lehetett számítani. Talán természetes is, hogy a kővetkező fordulóban szintén kikaptunk. A vezetés, a csapat tagjaival és a velem való előzetes elbeszélgetés után ekkor bízta rám a csapat edzését, amit csak úgy vállaltam, hogy ezután nem játszom. Ugyanekkorra sikerült a csapat volt játékosát, Csorba Ferit a vezetésnek rábírni az újrakezdésre is. Ebben az új "felállásban" a bemutatkozás lényegében sikerült a csapatnak, hiszen harminc perces emberhátrány után döntetlent értünk el. Ezzel a ponttal, a hátralévő hat fordulóban még kilencet szerezve, az őszi idényt tizenegy ponttal zártuk, amivel a táblázaton az ötödik helyen állunk. Rögtön leszögezem, nem személyemnek tulajdonítom a viszonylag jó szereplést, mert még gyakorlatom sincs, csupán volt valaki a kispadon, aki összefogja a csapatot. Úgy edzésen, mint mérkőzésen. Mint játékos tudom, hogy ez mennyit jelent. A csapatnak köszönöm a hozzállást, hogy - úgy érzem - elfogadtak, és nagy elszántsággal feledtették a rossz kezdést Egyénileg nem emelek ki és nem is marasztalok el senkit. Ezt a szurkolók /és antiszurkolók, mert sajnos ilyenek is vannak/ úgyis megteszik helyettem. S ha már a szurkolókat említem, hadd szóljak róluk is. Sajnos sokhazai mérkőzésen kapjuk nézőinktől - tisztelet a kivételnek - a szidalmat. Tudom, aki fizet azért, hogy mérkőzést és főleg hazai gólokat lásson, az el is várja a győzelmet a jó játékot. Higgyék el, játékosaink sem kikapni mennek ki a pályára. Azok a játékosok, akik nem pénzért, még talán nem is dicsőégért, csak a JÁTÉK kedvéért áldozzák fel szabad/?/ idejük nagy részét s vannak külön családjuktól, nem szidást inkább buzdítást szeremének hallani. Szükségünk is lesz az utóbbira tavasszal. A felkészülést a tervek szerint január második felében kezdjük. Reméljük, minél kevesebb zavaró tényező akadályozza majd célunk elérését a biztos bentm áradást. Nemes Tibor
