Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)
II. A Zsigmond-kortól a hódoltság idejéig
törekvés végül sikerrel járt, hiszen a következő század folyamán Füred Kócs pusztával együtt jut világi tulajdonos birtokába, így alighanem ezt a tényt /ezt az elfoglalási kísérletet/ tekinthetjük Kócs elbirtoklása szempontjából a legkorábbi előzménynek. Füreden az egységes jobbágyi állapot valamikor a XV. század folyamán jött létre azt követően, hogy a hospesek földesúri részről fennálló kedvezményei lejártak.Ennek a folyamatnak a részletes bemutatását a források nem teszik lehetővé, azt azonban a fluktuáció kapcsán már elmondottuk, hogy a röghöz kötöttség aligha volt jellemző az itteniekre. XV. századi szolgáltatásaikat illetően annyit tudunk, hogy kb. 50 porta után a földesúrnak 8 ökör, 8 meddő tehén és egy vagy több csődör beszolgáltatása volt általános 81 . Az 1555-56. évi dézsmajegyzék árpa, őszi gabona és juh tizedelésének adatait közli. Mindezek, valamint az egyáltalán szóba jöhető egyéb információk /vezetéknevek, a török idők, meg a XVIII. század elejének visszakövetkeztetésre alkalmas adatai/ alapján, hozzátéve, hogy feltételezzük a jobbágygazdaság szívós ragaszkodását a megszokott termelési eljárásokhoz, az mondható el, hogy a differenciált állattartás biztosította alapvetően megélhetésüket és boldogulásukat. Értelmezésünk szerint 8 igaerő szempontjából hasznavehető ökör, 8 vágóállatként szereplő tehén beszolgáltatása az adott lakosságszám mellett viszonylag fejlett marhatartásra utalt /s mindenképpen előzménye ezen ágazat XVIII. századi felvirágzásának/, mely egyúttal lehetővé tette az önellátás mértékéig /a tized és esetleg a kilenced teljesítése után/ a gabonatermelést is. A marhatartás mellett a juhtenyésztés is számottevő lehetett. Az állattenyésztés túlsúlyára utal a határrészek elnevezése is, mivel több más elnevezés mellett / a Rét területeit disznólegelőnek, a Gyepet pedig marhalegelőnek nevezték 82 . A határhasználat egyénként teljesen osztatlanul történt, mivel a gazdaságok száma a terület nagyságához viszonyítva elenyésző volt. Csak a XVIII. század első harmadában, miután a gazdaságok száma elérte a 20081 Bunyitai. 1883.II.kötet. 251.. 82 Királyfi. 1964. 12.
