Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)
I. Füred és környéke az Árpád- és az Anjou-korban
1.3. Településünk állapotai a XV. századig 1.3.a) Füred elnevezése és keletkezésének ideje Füred esetében a legcsekélyebb remény sincs arra, hogy írott források világítsák meg a keletkezés pontos idejét és körülményeit. Az elnevezés jelentése teljesen egyértelmű: Legtömörebben fürjes, kissé részletezve: fürjben gazdag táj, vidék. A Rét mindenesetre ideális feltételeket biztosított a fürjek számára, hiszen ezek, mint költöző madarak májusban ideérkezvén, még a vizek visszahúzódása előtt szinte háborítatlan körülmények között szárnyra bocsáthatták utódaikat 33 . A közeli falvak szántóföldjei ugyanakkor bőséges élelemforrást biztosítottak madaraink számára, ilyenképpen némileg rosszalló értelemben szomszédaink szolgarendü lakossága is közreműködhetett a névadásban, emellett persze a fürjek ízletes húsa, s talán még inkább kedvelt tojása valamely közeli fejedelmi szállás vagy udvarhely étrendjének alapanyagaként, szintén indíték lehetett a megnevezésben Sokkal nehezebb kérdés a keletkezés idejének megállapítása. A legtöbb tényező és körülmény arra mutat, hogy Füred keletkezése viszonylag korai, kb. a XII. század idejére tehető. Elsősorban településünk neve utal erre. A középkor folyamán kilenc ilyen nevü településről van tudomásunk, öt ezek közül a Dunához közel, egy-egy pedig a Balaton, a Kapós, a Tisza és a Körös mellett helyezkedett el. A hely vidéken található Mátrafüred, Tátrafüred, Lillafüred sokkal később keletkezett, elnevezésük idején /főleg Balatonfüred mintájára/ fürdőhely jelentésűnek vélték a Füred szót. A középkori eredetű települések közül hat képző nélküli /Fyr, Fyur, Firu, stb./ alakban tűnik fel, csupán három, a későbbi Balatonfüred, Kaposfüred és Tiszafüred jelenik meg következetesen -d képzős /Fyred/ alakban. Ennek a képzőnek, ha előtte a helynév alanyesetben áll, a szakirodalom igen erős kormeghatározó szerepet tulaj33 Chernél. 1899. II/l. 347-55.
