Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)

I. Füred és környéke az Árpád- és az Anjou-korban

a Körös-fok gyorsan eltűnt a tájról. 1797-ben Kitaibel Pál széles, lassan folyó víznek nevezi, mely a Tiszából jön, és ugyanoda folyik vissza.

8 Vásárhelyi Pál 1846-ban a Tisza szabályozásának tervében már nem említi, mivel akkorra teljesen megszűnt vízutánpótlása, s 1864-ben a hajdani meder egy része már szántófölddé vált.

9 Tőle északra jellegzetesen ártéri vidék terült el, ereket, fokokat, morotvákat, tavakat, laposokat, mocsarakat és nádasokat találhattunk itt, melyek szintjéből kisebb-nagyobb hátak emelkedtek ki, ahol bozótos, bokros részek mellett jelentős területű erdők fejlődtek ki. Különösen figyelemre méltó lehetett e határrész közepén az a szilfákból álló erdő, melyre a Szil-hát földrajzi név utal, valamint az ettől keletre a szabolcsi határig húzódó Tölgyes-hát környéke, mely bizonyára jellegzetesen ártéri ligeterdő lehetett. Ezeken kívül a Tisza főmedrét mindvégig erdőfoltok kísérhették. Ezen a területen jobbára a víz volt az úr, különösen árvizek idején, a szárazulatnak tekinthető részeken pedig a berkek, ligetes erdőrészek kivételével az ingoványos talajú „rengeteg" / rengő talajú / rétség túlsúlyáról beszélhetünk. Ezt a területet a későbbiekben Rétnek, a másikat Rókásnak és Gyepnek nevezzük majd, a Körös-fokhoz hasonlóan későbbi /a középkor után keletkezett / elnevezés alapján. A Körös-foktól délre eső vidék más jellegű volt, eltekintve a Vadas-fertő és a Rókás-lapos környékétől. Ez utóbbi /a jelenlegi 34-es sz. főút mellett/a belterület akkor még sűrűn vízállásos területeitől kapva utánpótlást az akkori Örvénnyel, Domaházával és Szőlőssel határos részeken terült el, míg a Vadas-fertő, egy ér által a Körös-foktól táplálva, középen mélyen benyúlt, kettéosztva a déli határrészeket. Ettől nyugatra Rókásnak nevezett kissé magasabban fekvő részek, az ártéri szigethez tartozó és az azokhoz csatlakozó homokbuckák terültek el, keletre pedig ennél valamivel alacsonyabb, fokozatosan síkságba átmenő vidék, melyet Gyepnek neveztek Ezen a két területen mindenképpen túlsúlyban voltak az 8 Tf.ta.61. 9 Pesty. 1979.108.