Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

hajlandó intézkedni, amíg meg nem látja, hogy az országgyűlés másnapi ülése miként határoz tiszafüredi intézkedéseivel kapcsolatban.

192 A képviselőház március 7-én délelőtt 9 órakor tartotta zárt ülését. Kossuth ezen beszámolt a Tiszafüreden történtekről, Görgei fővezéri kinevezéséről, de hozzátette, „hogy a tiszai sergek addig, míg a körülmények meg nem változnak, egy fővezérlet alatt nem lesznek". Szintén beszámolt Dembinski képtelen kívánságáról; ti. hogy a szolnoki győzelem után követelte a fővezérség átadását.

193 A zárt ülésen elhangzottakról Huszka Mihály képviselő értesítette Békés megye alispáni hivatalát. Eszerint Kossuthot „a vezérek és főbb tisztek közt támadott egyenetlenségek megszüntetése" kényszerítette Debrecenből való távozásra, ami azzal végződött, „hogy Dembinski helyett a tiszai tábor fővezérévé Görgei lett, amaz pedig ide, Debrecenbe váratik".

194 Március 8-án délután 5 órára Kossuth ismét összehívta a képviselőház zárt ülését. Ebben arra hivatkozva, hogy a szolnoki győzelmet használni kell, s ehhez „a seregek összemunkálása s egy irány szerinti mozdulatuk szükséges,,, bejelentette, hogy a kormány „meglatolván minden lehetőséget", Vetter altábornagy fővezéri kinevezését javasolja. „Vetter előre fog menni, ez lesz hadipolitikája" — mondta. Közölte, hogy az engedelmesség biztosítása érdekében maga is a táborba fog utazni. Amikor pedig Pálffy János, a képviselőház alelnöke megkérdezte, „vajon Vetter kineveztetése nem fogja-e a seregben megújítani a bajt", Kossuth kijelentette, „agyonlöveti a szót fogadni nem akarót". A döntés mellett felszólalt Perczel Mór tábornok, képviselő is, aki „a szerencsétlen hadjárást Görgeinek látszott tulajdonítani". A döntés nem váltott ki túlzott lelkesedést a képviselők között. Hunfalvy Pál naplója szerint „sokan ezen rendelkezésben nem láttak egyebet, mint megmásítását annak, mit előbb tett volna a kormány: mintha Görgeitől féltené hatalmát, befolyását Kossuth". Kemény Zsigmond haditörvényszéki védőirata szerint „még a flamingók [radikálisok] is lesütötték fejőket". Horváth Mihály szerint Kossuth szavai „nem nagy visszhangra találtak a képviselők testületében. Egy rész helyeselte ugyan a kormány 192 KLÖM XIV. 594-595. Dembinski említett utasításait Damjanich-hoz ld. MOL R 306. Katonai iratok. 1. csomó. Damjanich János iratai. (1849. febr. 19.); MOL OHB 1849:4237. (1849. febr. 26.) 193 HUNFALVY Pál, 1986. 215-219., OLÁH György, 1892. II. 228-229., JÁROLI József, 1995. 388-389., BEKSICS Gusztáv, 1883. 109. 194 Közli OLÁH György, 1893. II. 228-229. o.; JÁROLI József, 1995. 388. o.; JÁROLI József, 1998.209-210. o.