Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
mozdulat szükségessé válnék (bárcsak kerestem volna más alvezért, most Poroszlón át kibontakozhatnék), s Ön a kormány tagjaként a parancsnokságot átvenni óhajtaná, úgy minden erőmmel — szóban és tettben •— segítségére leszek; ha azonban valaki más, nem Ön vezetné a hadsereget, akkor nem tudok segíteni, mert itt senki olyat nem látok, aki elég tevékeny, derék és alkalmas személy lenne". 124 Szemere január elején, két és fél héttel teljhatalmú országos biztosi kinevezése után ugyan még úgy vélte, „a hadvezetéshez (...) nem kell nagy bölcsesség", csak „szemesség, elevenség, vállalkozó szellem kell" 126 ; ám az elmúlt hetek tapasztalatai meggyőzhették arról, hogy ennél azért többre van szükség. Márpedig Szemere is azon politikusok közé tartozott, akiknek 1848 előtt legfeljebb a katonai élelmezés és elszállásolás ügyeivel volt dolga, fegyveres testületként pedig legfeljebb vármegyei pandúrokkal rendelkezhetett. Dembinski ajánlatának egyetlen egy célja lehetett: az altábornagy pozíciójának változatlan megőrzése. Hiszen Szemere nyilván az ő tanácsait lett volna kénytelen követni... Klapka szerint Dembinski visszautasító válasza után a hadseregben az ingerültség olyan magasra hágott, hogy Szemere a komolyabb következmények elkerülése érdekében szükségesnek tartotta Dembinski felfüggesztését és Görgei ideiglenes fővezéri kinevezését. 127 Lázár Vilmos egyik utalásából tudjuk, hogy Szemere sikertelen közvetítési kísérlete után az esti órákban Szemere elnöklete alatt (újabb) haditanácsot tartottak. 128 Valószínűleg ezen vitatták meg a Dembinski makacssága következtében előállt helyzetet. Szemere este 7 órakor ennek eredményeként írt Dembinskinek. E levélben értesítette, hogy miután a hadtestparancsnokok egyhangúlag kinyilvánították, hogy nem bíznak Dembinskiben, s miután az nem fogadta el Szemere kompromisszumos javaslatát, a fővezérséget ideiglenesen, teljhatalmánál fogva Görgeire, mint rangban legidősebb tábornokra ruházza, „következőleg ez órától kezdve, minden rendeleteket a hadsereg tőle veend". A kinevezésről természetesen értesítette Görgeit is, s megküldte neki a 124 Közli V. WALDAPFEL Eszter, 1955. 150-152. c; magyar fordításban közli SZEMERE Bertalan, 1990. 666. o. — Borús József tanulmányaiban nem hivatkozik c levélre. 126 SZEMERE Bertalan, 1990. 306. o. (1849. jan. I.) 127 KLAPKA György, 1851. I. 275. o. 128 KATONA Tamás, 1979. 1. 160. o.
