Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

lehet úgyszólván datálni, azon katonai — csaknem — összeesküvést, mely Dembinski irányában a Görgey vezetése alatt kitört, és mely Füreden a Dembinski elfogatásával s letételével végződött. Kmety Görgeinek valódi híve volt, csaknem az exaltációig. 0 volt egyike azon parancsnokoknak, kik a füredi táborban a tisztikar által Görgeit fővezérnek kiáltatták ki, habár mit határozzanak is Debrecenben [kiemelés tőlem — H. R.], de egyszersmind Kmety volt az, ki a hadi tanácsban Kossuth meghívását indítványozta s kivitte. Görgei Kmetyben sokat bízott, tehetsége, akarata s hősi elszántsága, valamint személyéhez való ragaszkodása teljes bizalmát nyerték meg, s azért mindig önállólag működteté".

91 Thurzó információi csak Kmetytől származhattak. Elképzelhető persze az is, hogy Kmety valóban Görgei fővezérsége mellett agitált, de szükségesnek tartotta, hogy ezt Kossuth utólag megerősítse. Hozzáteendő, hogy a hadseregben Kossuth valóban komoly népszerűségnek örvendett, de népszerűsége az általa vezetett Országos Honvédelmi Bizottmányra, s főleg az országgyűlésre nem terjedt ki. A „bármit határozzanak is Debrecenben" megjegyzés és Kossuth meghívása jól megfért egymással e hadfiak gondolkodásában. Szemere nem szól arról, hogy a dikatúra követelése felvetődött volna, azonban arról igen, hogy többen fővezért is akartak kikiáltani. Ugyanakkor említi, hogy a kormány tekintélye és hatalma alól „kivonulni itt-ott egyik hadseregben hajlam mutatkozik".

92 Ez jelentheti csupán a fővezér kikiáltásának követelését, ami Beniczky emlékirataiban is szerepel, de jelentheti a katonai diktatúra követelését is. Mindenesetre érdekes, hogy Szemere emlékirataiban sem említi, hogy bárki a katonai diktatúra követelését szóba hozta volna. Söt, Kossuth március 7-én a képviselőház zárt ülésében arról beszélt, hogy „a tisztek mind, kivétel nélkül, Görgeit kívánták fővezérnek; kinyilatkoztatván, hogy nincs itt szó katonai diktatúráról".

93 Kmety felszólalása tehát elhallgattatta a leghangosabban kiabálókat, mire Klapka szólalt fel, s hosszú beszédben fejtegette, hogy a kormányt, különösen ilyen válság esetén, mint a mostani, fenn kell tartani és hatalmát el kell ismerni. A katonai diktatúra, folytatta, a jelenlegi körülmények között nem más, mint azon rend és formák teljes felforgatása, amelyeket a nép évszázadok óta megszokott. Egy országgyűlési 91 THURZÓ Miklós, 1898. 117. o. 92 SZEMERE Bertalan, 1990. 407. o. 93 HUNFALVY Pál, 1986. 217. o.