Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

csak azért tehette, mert lelkének legbensőbb meggyőződése szerint úgy látta tökéletesen a dolgokat, hogy ha ezt nem teszi, a hazára nézve roppant veszély fogna következni". Görgei — emlékirata szerint — ehhez még hozzátette volna, hogy „én Dembinski helyében nem adtam volna ki Dembinski-féle parancsokat, vagyis én nem szolgáltattam volna okot efféle engedetlenségre".

88 Görgei szónoklatát csaknem osztatlan tetszés fogadta. A tisztek „nyilváníták egyhangúlag, hogy ők Dembinski fővezértől parancsot többé el nem fogadnak".

89 Beniczky szerint egyesek, akik vakon esküdtek Görgeire, viharos hevességgel követelték, hogy teljesen mellőzzék a kormányzat befolyását, s a hadsereg maga határozzon ez ügyben; minek foglalkozzon a hadsereg az országgyűlés és a kormányzat politikájával és nézeteivel, katonai diktatúrára van szükség, aminek az élén csak Görgei állhat. Beniczky szerint Görgeinek, korábbi szerénysége ellenére, mindez tetszeni látszott, azonban a többség nyugodt magatartása elővigyázatosságra intette, annál is inkább, mert Kmety György alezredes, a VII. hadtest egyik hadosztályparancsnoka különös határozottsággal megragadta a szót, s az efféle nyilatkozatokat zendülésnek bélyegezte, kimondván, hogy aki az országgyűlés hatalmát és a nevében működő kormányzatot meg akarja kerülni, nem akarja elismerni, vagy nyíltan meg akarja buktatni, hazaáruló, s ilyenként kell bánni vele.

90 Kmety szerepéről némileg másképp emlékezik meg személyes jó barátja és segédtisztje, Thurzó Miklós: „A kápolnai és kövesdi csatáktól 88 KLÖM XIV. 611.0.; GÖRGEY Artúr, 1988. I. 431. o. Szerinte erre a nyilatkozatra március 5. után került sor. Kossuth márc. 7-én a képviselőházban zárt ülésében tartott beszámolója szerint Görgei ezt még a márc. 3-i tiszti konferencián mondta volna. HUNFALVY Pál, 11986. 217. o. — Szcmcrc elbeszélése alapján — rosszul datálva Görgei beszédét — összefoglalja azt Kemény Zsigmond is. Kemény szerint Görgei még elmondta: „Sokan nemcsak tudatlannak, dc árulónak is mondják Dembinskit, de ezt tagadom. S ne is tartsanak önök ettől; mert én akárkit, mihelyt rosszon jártja eszét, tüstént ártalmatlanná tudok tenni". BEKSICS Gusztáv, 1883. 108. o. Ez lehetett az alapja annak, amit Józcf Wysocki jegyzett fel emlékiratában, ti. hogy a magyar parancsnokok árulással vádolták volna Dembinskit. Józef WYSOCKI, 1993. 44.0. 89 SZEMERE Bertalan, 1990. 406. o. 90 BENICZKY Lajos, 1924. 286. o. PONGRÁCZ István, 1896. II. k. 39-40. o. a következőket írja: „Eleitől fogva én is azon nézetet osztottam, hogy ilyen viszonyok között diktátornak kll lenni, — ha tehát Kossuth azt elvállalni nem akarta, vagy nem merészelte, akkor Görgei vagy mást választtatta volna meg annak, — én lelkemben meg vagyok győződve arról, hogy csak így lehet győzni, hiszen már híre jár, hogy a muszkák Erdélybe bevonultak; akkor ide is jőnek, ha szükség lesz reájok".