Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

vélte, Dembinski semmi olyat sem tett, ami a tisztikart felelőtlen ellenszegülésére feljogosította volna.

152 Kossuth ezek után kinyilatkoztatta, hogy a tisztikar lépését nemcsak megtagadja, hanem a katonai fegyelemmel összeegyeztethetetlennek tartja s határozottan rosszallja is. Kijelentette, hogy csupán azért nem állítja a tiszteket együtt és külön-külön hadbíróság elé, mert ellenség előtt állnak, s talán már másnap ütközni kell, s a fegyelem szempontját a pillanatnyi veszély elhárítása még igazabb céljának alá kell rendelnie. Ezek után megkérdezte Dembinskit, elégedettnek-érzi-e magát az elégtétellel? Dembinski Kossuth szempontjainak fontosságát maga is belátta, s kijelentette, hogy elégedett a kapott elégtétellel. Azonban ezzel együtt kinyilatkoztatta, hogy katonai hivatását sokkal többre becsüli annál, mintsem hogy a továbbiakban egy olyan hadsereget akarjon vezérelni, ahol a történtek után a tisztek szívélyes együttműködése aligha volna bizonyos, s ezáltal a siker veszélyeztettetnék. Ezután Kossuth kénytelen volt elfogadni lemondását, s arra kérni, hogy „vitéz karját másirányú rendelkezésre szíveskedjék felajánlani". Ezt Dembinski meg is tette. Kossuth ezután közölte, hogy a Tiszafüreden lévő I., II. és VII. hadtest fővezérséget Görgeire bízza.

153 Beniczky szerint Kossuth először Szemerével együtt, majd négyszemközt beszélt Görgeivel.

154 Szemere szerint Kossuth „előbb nagyon komoly, később igen nyájas volt Görgei irányában, este és másnap bezárkózván vele, hoszan értekeztek". 0 maga nem szól a hatszemközti találkozóról, ahogy Görgei is csak általánosságban említi a vizsgálatot.

156 A nem szemtanú Beniczky szerint Görgei és Kossuth találkozója először feszült és fagyos volt azonban az újabb és újabb kölcsönös nyilatkozatokat közeledés követte, s este felé néhány jelből észlelhető volt, hogy egy legalábbis látszólagos megegyezés jött létre kettejük között. E hír gyorsan elterjed az egész táborban, s a csapatok örömrivalgásban törtek ki, amely a legmagasabb fokra hágott, amikor Kossuth este 9 órakor közölte: Görgei felvilágosításai és nyilatkozatai152 Kossuth marc. 10-én arról írt Csánynak, hogy „Dembiiíski hibákat követett cl, igaz, de meg kell vallanom, meg nagyobb része van az eredménytelenségben a szíves özremunkálás hiányának". A történteket valóságos lázadásnak és összeesküvésnek nevezte. KLÖM XIV. 628. o. 153 KLÖM XIV. 605-606., 611-612. o. V.o. HUNFALVY Pál, 1986.217-218.0. 154 BENICZKY Lajos, 1924. 296. o. 156 SZEMERE Bertalan, 1990. 157. o.