Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
akaratát mindenek előtt töretlenül megőrizzék, mert lelkesedése a jelenleg népszerű vezér ellen alkalmazott szigor által megrövidülhet. Összefoglalva: ha Görgeit, mint fővezért esetleg megerősítenék, ennek a kormányzat kompromissziója nélkül kell történnie. Ezt megkönnyíti Szemere bölcs eljárása, aki a tiszafüredi tanácskozás során fenntartotta a kormány hatóságát. Ezért az általa megalapozott úton kell tovább haladni, Tiszafüredre érkeztük után újra vizsgálódni, s ha kiderül, hogy a hadsereg kívánsága a fővezérséget Görgei kezében látni, ezen kívánságnak engedni, anélkül azonban, hogy Görgei végleges kinevezését kimondanák, hanem ezt lényegében az általa elérendő katonai sikertől feltételessé tenni; ezen körülmény szabad kezet ad ahhoz, hogy ha várakozásaiknak és a hadseregéinek nem felelne meg, sikerrel lépjenek fel vele szemben. Mészáros és Vetter feladata lesz, hogy a hadtest-, hadosztály- és dandárparancsnokokat a Tiszafüredre érkezés után kihallgassák, s megtudják véleményüket Görgei működéséről. Ő maga, Kossuth, Görgeitől nyilatkozatot követel, amellyel a jövőre nézve fel kell fednie terveit és szándékait. Ha aztán megkapja jelentéseiket, s miként az előrelátható, a vélemények Görgeiben összpontosulnak, csak akkor bízhatja Görgeire a fővezérséget. Ami Dembinskit illeti, ő mint aktív tábornok, eljátszotta a szerepét, eltávolításának azonban olyan ürügy révén kell történnie, ami őt nem kompromittálja. Ha ezt az ügyet rendezte, kész úgy intézni a sajátjait, hogy egy ideig a hadsereg mellett maradhasson, hogy a kiújulást vagy hasonló manőverek ismétlődését személyes jelenléte által meghiúsítsa. 144 Némileg másképp számol be a történtekről Szemere és Vetter. Szemere emlékiratai szerint elmondta Kossuthnak: „Dembinski abban hibás, hogy nem löveti agyon az engedetlent,,, Görgei pedig „veszedelmes embernek látszik". „Nemcsak veszedelmes ember — kiáltá Kossuth —, ő áruló, bíróság elébe kell vonni". Szemere úgy vélte, még nem az, „de lehet azzá, mert még csak veszedelmes ember, kiben mély bosszúérzet és messzevágyó ambíció van, és e kettő messze ragadhatja. Mindenesetre ő büntetést érdemel, Dembinski pedig elégtételt". 145 A fentiek elhangzásáról legfeljebb amiatt lehetnek kételyeink, mert Kossuth ezt követően készült beszámolóiban nyoma sincs annak, hogy Szemere ebben a szellemben tájékoztatta volna. 144 BENICZKY Lajos, 1924. 292-295. o. 145 SZEMERE Bertalan, 1990. 157. o.
