Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

hasonló kívánságát a litvániai hadjárat folyamán: „Ha a sapkám ismerné a gondolataimat, elvetném fejemről, s csupasz fővel mennék tovább. Tizennyolc év telt el már ezen litvániai jelenet óta, ez időtől fogva a háborút sokszor átgondoltam, és akaratom erősebb lett, engem megtörhetnek, mert tömi a vasat is lehet, de engem meghajlítani nem fog senki. Gondolják meg, uraim, mit tesznek, ma talán már harc kezdődik Szolnoknál, s tizenkétezer magyar sokat szenvedhet attól, ami itt történik". Majd megkérdezte Klapkától, hogy legalább megindította-e csapatait Szolnok felé, amiként azt Dembinski megparancsolta, mire az biztosította arról, hogy igen, s ezután a tábornokok elbúcsúztak. Dembinski áttételesen szól arról, hogy Szemere közölte vele, miszerint a csapatok hajlandók engedelmeskedni neki, amennyiben haditanácsot tart.

121 Görgei némileg humorisztikus előadása szerint Dembinski merőben félreértette a helyzetet, s azt hitte, hogy a megjelentek csupán az ő „dugába dőlt támadásának hadászati alapját képező, féltékenyen rejtegetett" haditervét akarják kifürkészni. „Litvániai visszavonulásom alkalmával tisztjeim egy ízben hozzám jöttek, és azt kérdezték, hová vezetem őket. Ezt feleltem nekik: »Uraim! Látják-e Önök a sapkamat?«" Ekkor Dembinski tényleg elővette házisapkáját, és föltette a fejérc. „Ha azt hinném, hogy ez a sapka sejt valamit abból, amit gondolok, és hogy hová akarom Önöket vezetni, akkor én sapkámat földhöz vágnám, összetaposnám, s inkább hajadonfővel járnék ezentúl". Egyúttal „a szegény sapkát lekapta fejéről, szemmel látható haraggal rázta egy ideig, aztán irgalmatlanul a földhöz vágta". Ez lesz a felelete, tette hozzá, „valahányszor a hadműveleti naplója felől tudakozódunk". Ezután kijelentette, hogy ő önként nem köszön le.

122 Szemere négyszemközt is győzködte „saját becsülete és a haza szent érdekében", tartson haditanácsot. Elmondta neki, hogy „ha ő biztos győzelmet akar aratni e cselszövés felett, azt csak úgy teheti, ha ezen 121 Dembiiíski igazoló irata 46-47. o.; BORÚS József, 1975. 312-313. o.; Dembinski emlékirata 203-205. o. 122 GÖRGEY Artúr, 1988. I. 412-413. o. — A sapka földhözvágásáról — mások elbeszélése alapján — beszámol Lázár Vilmos is: „Ha tudnám, hogy a sapkám tudja, mit gondolok, így lökném cl. Nekem nincs szükségem semmi adlatusokra". KATONA Tamás, 1979. I. 161. o. Szcmcrc elbeszélése alapján megemlékezik Dembiiíski bonmot-járól Kemény Zsigmond is. BEKSICS Gusztáv, 1883. 108. o. Némileg képzelctszülte beszédet ad Dembinski szájába Thcophil LAPINSKI, 1850. 34-35. o., aki azt is állítja, hogy Dembinski már ekkor lemondott a parancsnokságról.