Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
Dessewffy-hadosztály lehetett) kijelentette, „hogy a hadsereg nem bízik többé Dembihskinek sem képzettségében, sem jószándékában". 86 Beniczky sokkal részletesebb ismertetést ad a beszédről. Eszerint Görgei ismertette az 1848. október 30-i schwechati csata után hadtestparancsnokként kifejtett ténykedését, s kijelentette: a téli hadjárat, amelyben a túlerő elől viszavonulni volt kénytelen, s amelyben a hadsereg mégsem bomlott fel, igazolta cselekvésének helyességét. Ezután arról szólt, hogy Kossuth — a parancsnokság Görgei általi átvételekor tett ígérete ellenére — beleavatkozott a hadműveletek irányításába s a kinevezésekbe is, s többek között ez okozta azt, hogy a feldunai hadtest december végén nem egyesült Perczel seregével, hanem az ütközetet veszített Mórnál, s emiatt a fővárost nem lehetett megvédeni. A főváros kiürítése és a kormány Debrecenbe menekülése miatt a tisztikar tagjai tömegesen hagyták el a zászlót, s Görgei ennek megállítására volt kénytelen kiadni a váci nyilatkozatot. Ez lehetett a legfontosabb oka annak, hogy Kossuth Dembinskit bízta meg a fővezérlettel. Ezután áttért felvidéki hadműveleteinek ismertetésére, s azt állította, hogy februári ténykedése sokkal sikeresebb lehetett volna, ha terveit Dembinski parancsai nem gátolják meg. Majd előadta Dembinskivel támadt nézeteltérésének történetét, s végezetül hadtestének Dembinski által Poroszlónál történt hátrahagyását és feláldoztatását mondta cselekedei fő okának. Ebből láthatják, mondta, hogy cselekedeteit nem dicsvágy vagy önérdek, hanem a haza iránti kötelesség vezette. Javasolta, hogy Szemere teljhatalmára támaszkodva függesszék fel Dembinskit a fővezérségtől, küldjék egy bajtársukat Debrecenbe, hogy Kossuthot a zavarok végleges rendezésére a táborba hívják, s az ő megérkeztéig a közös megegyezéssel a jelenlévők által legérdemesebbnek ítélre bízzák a hadsereg ideiglenes fővezérséget. Ami őt, Görgeit illeti, ha sorsa úgy hozná, kész nemcsak tábornokként, de közvitézként is szorgalommal és hűséggel szolgálni hazáját! 87 Görgei maga is bevallotta, hogy ténykedése a katonai fegyelemmel rendes körülmények között olyannyira összeegyeztethetetlen volt, „hogy ha ő lett volna Dembinski, és irányában e szerint tagadta volna meg az engedelmességet Görgei, Görgeit főbe lövette volna; és ezt azért mondja, miszerint a kormány meggyőződjék arról, hogy midőn ő életét, és ami előtte még szentebb, becsületét is kész volt kockára vetni, ezt 86 SZEMERE Bertalan, 1990. 156., 624-625. o. 87 BENICZKY Lajos, 1924. 284-286. o.
