Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

hogy a tisztek között titkos mozgalmat sejt, amelyet a két első pont teljesítése és erélyessége által lecsillapítjat és elháríthat, de „vigyázzon magára, mert különben megbuktatják". Ezután március l-jén „némi politikai intézkedés végett" Miskolcra utazott. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudjuk, mert ezekből a napokból nincsenek írásos adataink Szemere ténykedéséről. Március 2-án este ágyúdörgést hallott, másnap, 3-án a Tisza felé sietett, s éppenhogy elkerülte a Poroszlóig előnyomult ellenséget. Átkelt a Tiszán, s 4-én reggel Dembihskihez ment.

65 Szemére azonban egy napot téved, s vagy már 28-án elutazott a táborból, vagy pedig már l-jén elhagyta Miskolcot Ez tűnik valószínűbbnek, mert az említett ágyúdörgés valószínűleg a március 1-jei egerfarmosi ütközet hangja lehetett, s 2-án nem került sor újabb összecsapásra. A főkormánybiztos viselkedése mindenesetre érdekes, hiszen felvetődik a kérdés: ha veszélyesnek tartotta Dembinskire nézve a mozgalmat, miért távozott el? Ez annál is érthetetlenebb, mert 28-án még ő maga tudósította Dembinskit arról, hogy a főbb tisztek véleménye szerint a Tiszántúlra való visszavonulás felér egy nagy vereséggel, s nyilván tapasztalta a mezőkövesdi siker ki nem használása miatti elégedetlenséget. Elindulása előtt pedig már értesülnie kellett arrról, hogy Dembinski elrendelte az újabb visszavonulást Poroszlóra. Tiszafüred, 1849. március 3. Dembinski március 3-án reggel kapta meg Görgei éjjel 1 órakor írott levelét. Láthatta belőle, hogy egyik alárendeltje immáron nyíltan megtagadta az engedelmességet. Ugyanakkor jelentést kapott Hertelendytől, hogy az ellenség minden ponton visszavonult, s a kiküldött magyar járőrök csupán öt, Klapka által hátrahagyott lőszereskocsit találtak a környéken. Nem tudni, hogy Dembinski érzékelte-e a hadsereg hangulatát, de tény, hogy semmit sem tett a kezdeményezés megragadására. Igazoló iratában tétlenségét a következőképpen magyarázta: „Ha engem Szemere kormánybiztos úr nem biztosított volna, hogy Elnök Úr [Kossuth] oly sokszor megígért megérkezésére csak néhány órát kell várni, 65 SZEMERE Bertalan, 1990. 624. o.