Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Borus József: Tiszafüred a szabadságharcban
c) Áprilistól július végéig — a szabadságharc utolsó hónapjai Tiszafüreden A honvédcsapatok, majd Kossuth távozása következtében ismét változott Tiszafürednek a szabadságharcban játszott szerepe. Április második felében és a következő hónapok során nem történtek olyan országos jelentőségű politikai vagy katonai események a községben, mint korábban, s a megye székhelyének Egerbe történt visszahelyezése tovább csökkentette a korábban oly mozgalmas helység jelentőségét. Az itt átvezető útvonal, a Tisza-híd azonban továbbra is rendkívül fontos maradt a honvédség utánpótlásához, a tavaszi hadjárat heteiben éppúgy, mint a következő hónapokban. Április előtt a honvédsereg főerői nem tudtak nagyobb győzelmet kivívni, mégis már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a Habsburg-birodalom hadereje egyedül nem tudja leverni a magyar szabadságharcot. Miklós orosz cár, aki már 1848. március 26-án kiadott, saját kezűleg aláírt kiáltványában szabályosan megfenyegette Európának a „növekvő féktelenség" által elárasztott népeit, és példátlan önteltséggel kijelentette, hogy szembeszáll a pogánynak titulált ellenségeivel, bárhol mutatkoznak is, mert „Velünk az Isten, halljátok meg ti pogányok, és vessétek alá magatokat, mert velünk az Isten". Ebben a szellemben többször ajánlott fel katonai segítséget a forradalom ellen, s az 1849. január 31-én Erdélyben megkezdett intervenció után a Windisch-Grätz által március 24-én javasolt, Ferenc József császár által április 24-én elhatározott kérés alapján június 15-én a cári csapatok megkezdték a benyomulást hazánk területére. 45 A kormány már az intervenció megindulása előtt számos intézkedést tett a túlerővel szembeni harcra, fokozni próbálta a hadianyaggyártást, új honvédzászlóaljakat állított fel, s már május 18-án elhatározta keresztesháború meghirdetését. Június 27-én Kossuth kormányzó és a minisz45 A kiáltványt németül közli C. Volckhausen: Nikolaus I. Von der polnischen Revolution bis zur Intervention in Ungarn, in: Magnus Jakob von Crusenstolpe: Der Russische Hof von Peter I. bis auf Nikolaus I. 8. k.. Hamburg 1859. 277. s köv. o. — Az erdélyi cári intervencióra Id. Kovács E.: Bem a magyar szabadságharcban. Budapest, 1979. 113—114. o. — Windisch-Grätz javaslata Kiszling i.m. II. 161 —162. o. — Ferenc József elhatározása, az intervenció kezdete u.o. 163., ill. 167. s köv. o..
