Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Borus József: Tiszafüred a szabadságharcban

után visszavonult honvédcsapatok ellátására kellett. Hadműveleti bázisát február elején jól megválasztó Dembinski az OHB által ismételten sürgetett csata helyével és időpontjával már korántsem volt ilyen szerencsés. Terveit nem tudta rákényszeríteni az ellenségre, a végrehajtásban hadtestparancsnokai nem támogatták a kívánt mértékben, s egyszer kigondolt tervéhez mereven, a körülmények közben bekövetkezett változásaival mitsem törődve ragaszkodott, — így aztán a csata nem ott, és főleg nem akkor kezdődött meg, ahová és amikorra ő tervezte. Az 1849. február 26-án és 27-én a Tárna vonalán vívott, a történelembe kápolnai csata néven bekerült összecsapás a honvédsereg hátrálásával végződött. Korábbi hibáit betetézve, a helyzetet tévesen értékelő Dembinski február 28-án a visszavonulás folytatására adott parancsot. Ez a visszavonulás tartott március elsején is, eleinte még a főparancsnok utasítására, de a március másodikára forduló éjjelen már Görgey és Klapka önkényes elhatározásából. Március 2-ának reggelén a sereg Poroszló körül állt, s mivel a vezetés ekkor már teljesen kicsúszott Dembinski kezéből, 3-án a hadtestek akarata ellenére a Tisza bal partján, Tiszafürednél összpontosultak. Itt került sor a Görgey Artúr hadtestparancsnok vezette lázadásra Dembinski ellen, a szabadságharc történetének egyik legszégyenteljesebb jelenetére. Ennek során a kormány által kinevezett főparancsnokot nemcsak megfosztották hatalmától, de még őrizet alá is helyezték. Az OHB által kinevezett, tehát törvényes főparancsnok elleni puccsal, amit a katonai helyzet egyáltalán nem indokolt, Görgey immár másodszor avatkozott bele a politikába. Először az 1849. január 5-én kiadott, hírhedtté vált váci kiáltványával, amelyben hadtestéhez szólva — egyebek között — kifogásolta, hogy a képviselőház „tudtunk és beleegyezésünk nélkül" követséget küldött Windisch-Grätz tábornagyhoz.

35 35 A kiáltvány — az 1852-bcn Lipcseben megjelent német eredetiben „Ansprache" — szövege magyarul Görgey A.: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években, Bp. 1911. I. 153. s köv. o.; az idézet 134. o. — Görgey emlékiratainak újabb. Katona Tamás átdolgozta fordításában, Bp. 1988, „beleegyezésünk " helyett „megegyezésünk" áll. 1. 287. o. A lipcsei német kiadásban „ohne unser Vorwissen und Einwilligung" olvasható: A. Görgey: Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Leipzig 1852,

1. 151. o. Az „Einwilligung" a közismert német értelmező szótár, Wahrig Deutsches Wörterbuch, h. n. Mosaik Verlag 1982, 1064. hasáb szerint „Zustimmung, Einverständnis, Erlaubnis", azaz „hozzájárulás, beleegyezés, engedély", de semmiképpen sem „megegyezés"!