Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Pénzásó Pistához fűződő hagyományok

szélt, hogy neki avval meg kell küzdeni. Oszt akkor mindég úgy el vót fáradva."

98 „Azt mondta, hogy a tátosok szedték el a ruháját, azért rongyos,"

99 „onnan tudták róla, hogy tátos, hogy elment jó ruhába birkózni a totósokkal, oszt hazagyött rongyos ruhába."

100 „Vót úgy, hogy nem tanáhék a öódejában. Ilyenkor később igen fáradtan, kimerülten láttuk, ha tanálkoziwik vele. Az ördög bújjon belétek, mondta, nem gyöttetek az éccaka se^ereni!"

101 A viaskodás történhetett az időjárás megváltoztatásáért is. „Mikor második elemista voltam, a Gyepipáskomon találkoztam Pénzásó Pistával. Vihar lesz, újságolta, rámutatva egy vörös és egy fekete felhőre. Az egyik a füstös, a másik a veresbika, de majd én szétverem őket."

102 Tudása, hatalma is részben a viaskodástól függött. „Azt mondta, hogy ő táltos, neki meg kell küzdeni az ellenségével, hogy ki lesz a király, azért. Bika alakban küzdenek egymással, ő is azzá változik."

103 Erre a küzdelemre egy táltos életében hétszer kerül sor; a küzdőtársa is táltosbika. Pénzásó Pista nem bírt a bikával, ezért kihúzták a fogát, de nem kötötték a nyakába, így elvesztette. Ezért nem találhatta meg a pénz.

104 Maga mesélte a lipcsey-ház istállójában tanyázó cselédeknek, hogy „vót egy társa, egy juhászbojtár, az is ilyen foggal született vót. Szóval, mongya a bojtár a gazdájának, hogy jönni fog majd egy fekete felhő, abbúl keletkezik egy bika, ... és kérte, hogy viaskodnak, a kutyáját uszítsa a másik bikára, hogy a hátsó lába körmit harapja. Megmondta azt is, hogy hány órakor gy önnek érte. Errúl a pásztorrúl mondta Pista bácsi, hogy járt viaskodni, de elmúlt rulla, mert megbírt a bikával, ő győzött. Hétszer kellett viaskodnia a bikával. Ha hetedszer is elbír vele, akkor a pásztor marad a maga valóságában. Ha nem győz, el kell mennie. A bojtár hetedjére is győzött", így szabadult meg.

105 A táltosnak tartott nagyiváni Hellével kapcsolatban, akit jól ismert Pénzásó Pista is, hasonló történeteket mondtak el, kiemelve, hogy Pista bácsinak nem kellett viaskodni, mert ő megtalálta a munkáját. „Az öreg Helle is... ilyen tátos vót. Minden hét évben küzdeni kellett neki, a hetediktűi mán nagyon félt, mondta, nem biztos, hogy visszagyün. Mielőtt utoljára ment, akkor rítt. A felesége bezárta az ajtót, oszt mégis eltűnt mellőle. Bikává változott, az ellenfele is bika vót. Mikor az utolsó ütközetbe ment, nem tanúha a helyit. De ő győzött. Utána csont-bőr vót. Az ilyen kűzdőtársát hetedjére öli meg, akkor az egyikük meghal, aki gyengébb. Ha nem győz, akkor meghal, nem szabadul."

106 A félelem motívuma, a küzdelem kényszere más viaskodó adatokban