Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Pénzásó Pistához fűződő hagyományok

tóval jöttek, Pista bácsi mégis hamarabb ideért Kócsra. Mondta, hogy van ott egy rossz ól, vigyék abba a dohánt. De az az ól sohase vót ott, nem látta senkise, de akkor megcsinálta, hogy ott vót. Mire a fináncok odaértek, mán nem vót ott az ól. Mondta az embernek, aki a dohánt hozta, ha kérdik, mindig csak azt mondja, ő nem hozott semmit se. Feldúltak mindent, de nem találtak semmit se. Értett a lovak megkötéséhez, a szekér megállításához is. „Egyszer Igarrúl jött... Fele idejit úgy tőtötte, hogy járt ide-oda. Oszt azt mondták, hogy valamelyik úr kizavarta a tanyárúl. Oszt az úr jött Füredre, hintóval. Oszt Pista bácsi olyan szelet csinált, hogy a szél felborította a hintót.''

130 Ha nem vették fel a szekérre, amire felkéredzkedett, vihart támasztott vagy megkötötte a lovakat. „Egyszer az urak elindultak a határba. Találkoztak Pénzásó Pistával, aki kérte, vegyék fel a kocsira. Hát, nem vették fel, de nem is indult el a ló! Arra jött egy ember, mondta nekik, vegyék fel Pénzásó Pistát, mert különben nem tudnak elindulni."

131 Más alkalommal szalmával megrakott kocsira kérezkedett fel, de nem,tudták, hogy kicsoda, nem vették fel. „Nem mentek száz métert, letört a kocsi jobb oldala. Ment arra Pénzásó Pista délután. Kérdi, hát még mindig itt vannak? Nem tudtak megrakodni. Hát, rakodjanak fel, de más1 ^9 kor az öreget vegyék fel a rakott kocsira!" Ritkább esetben azért is megállította a lovakat, hogy a hatalmát megmutassa. Mesélte másoknak, hogy amíg megvolt a könyve, „ment az országúton egy hintó, egyszer csak megcsökönyösödtek a lovak, oszt nem mentek, mert én odanéztem". Nagy Lajos kocsissal történt a következő eset: „Hiába ütögette a lovakat, nem mentek élűre. Ódáira mentek vóna azok, mindenfele, csak élűre nem. Valahun Pista bácsi a közelben van, mingy ár gondolta. Hát, ott is vót, a bokrok között. Mikor megelégelte, hogy megmutatta a nagyságos uraknak, hogy ű is tud valamit, elengedte a lovakat, elvette onnan a szemit."

133 Fürge, gyors járású ember volt, még öreg korában is. Járt róla az a hír, hogy felhővé változtatja magát, úgy megy, hogy a széllel versenyzik. „Gyorsan tudott menni, hamar, mint a szél. Ó ott vót, ahun akart. Ha a könyvét nem lopták vóna el tülle, mondta, hogy nem járna a fődön."

134 „Úgyannyira gyorsan tudott menni, Mari sógornőm vót vízér az alsó kúton. Nagyon hideg vót, oszt ű lement a kútra. A csinált úton meglátta messztrűl Pénzásó Pistát. Mire felhúzta a vizet, mán ott is vót. Hogy hogy, azt nem tuggya. Ű nem is hiszi, hogy a lábán gyütt vóna."

135 Az egyik karcagi ember cseléd volt Kócson. Amikor megismerked-