Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred XX. századi történelméből (Tiszafüredi Tanulmányok 2. Szolnok, 1986)

Dr. Borus József: Tiszafüred felszabadítása

kapaszkodni, majd szeptember 10-ével kezdődően fokozatosan Észak-Erdélybe vonult vissza

10

. Az arcvonal közeledtével Tiszafüred egyre gyakrabban szerepel a német hadműveleti iratokban. Szeptember közepén a német 8. hadsereg 506. sz. lókórházát Poroszlóra irányították, Tiszafüreden keresztül. Ezt követte szeptember végén a hadsereg állategészségügyi csapatainak javarésze is. ugyanezen az útvonalon . A német 8. hadsereg fokozatosan mind hátrább helyezte különféle mögöttes alakulatait, intézményeit; részben Nyíregyháza környékére, részben a Tiszától nyugatra fekvő területre . Cossmann ezredes. 1944. szeptember 25-étő! a 8. hadsereg fős/állásmestere október 1-én táviratban kérte elöljáróját, a szeptember 24-étől Délukrajna helyett Dél elnevezést kapott Hadseregcsoport főszállásmesterét Tiszafürednek a 8. hadsereg sávjában való meghagyására, az itt keresztül vezető út számukra ,.nélkülözhetetlen"' volta miatt. Kérésének azonban a hadseregcsoport nem adott helyt; az október 3-án 12 órakor a német 8. és a magyar 2., dalnoki Veress Lajos vezérezredes vezette hadseregből megalakult Wöhler Seregcsoport, és a tőle délre levő német 6. hadsereg közötti választóvonal ugyan Tiszafürednél húzódott, de maga a helység a 6. hadsereghez tartozott mind harcászati, mind ellátási vonatkozásban

12 . Az Erdélyből az SS szervezésében menekülő népi németek szekérkaravánjai Szászrégen - Beszterce térségéből Nagykárolyon és Hajdúböszörményen át közelítették meg a Tiszát, és részben Polgárnál, részben Tiszafürednél mentek át nyugati partjára; első részeik október 1-én értek a folyóhoz. Október 3. után viszont az ismertetett új szabályozás következtében — a német 8. hadsereg állatai és szekerei, továbbá a menekülő népi németek szekérkaravánjai a Polgár - Mezőcsát Mezőkeresztes Poroszló — Tiszánána - Kömlő - Heves Jászberény — Nagykáta - Tápiósáp — Rákoskeresztúr - Budapest útvonalra szorultak, de ennek hasz11 nálatát motoros járműveknek is megengedték A Rogyion Jakovlevics Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja főparancsnoksága alatt harcoló 2. Ukrán Front csapatainak 1944. szeptember utolsó harmadában a Marostól északra magyar tőidre lépése, majd e front október 6-án kezdődött nagytámadása a Tiszántúlon közvetlen közelségbe hozta ennek az országrészenk a felszabadulását. A Dél Hadseregcsoport oktéiber 5-én a Szatmár megyei Zajtárói Mátraházára települt főparancsnoksága 6-án eleinte bizonytalankodott annak megítélésében, bogy a szov-