Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai

homok, homokos lösz, vagy iszapos-agyagos lösz borítja. A buckákba halmozott felsőpleisztocén futóhomokot régebben, főleg CHOLNOKY Jenő munkássága nyomán (1907) a Tiszából származtatták. Az volt a felfogás, hogy a futóhomokot a Tisza medréből alacsony vízállás idején fújták ki a száraz szelek, és halmozták fel parti dűnékbe. Ma már tudjuk azt, hogy a pleisztocén végi futóhomoknak főképpen az Eger és a Sajó hordalékkúp anyaga az anyakőzete. A futóhomok többnyire a pleisztocén végi folyóvízi homokon fekszik, néhol azonban iszapos-agyagos üledékekre hajtotta rá a szél. Vizsgálataink szerint a pleisztocén futóhomok vastagsága néhány cm-től 8 m-ig változik. A szélbarázdákban és a homoklepellel borított felszíneken sokszor egészen vékony a futóhomok. A futóhomokban az aprószemű homok az uralkodó. Osztályozatlansága miatt sok esetben 15 %-nál is több benne a 0,1 mm-nél kisebb szemcsék aránya. Binokuláris mikroszkópon jól megfigyelhetjük, hogy a futóhomok szemek nagyon szilánkosak. Látszik, hogy vizsgált területünkön a futóhomok csak keveset mozgott, illetve rövid utat tett meg. 2. Tiszafüred Ny-i, DNy-i részén, a Kócshalom környékén és még néhány kisebb folton a későglaciális (a fiatalabb Dryas) időszakban képződött futóhomok is előfordul. Legnagyobb vastagsága jelenlegi ismereteink szerint nem haladja meg az 5 m-t. Településviszonyait jól lehet tanulmányozni a község Ny-i részén a Hámán Kató TSz homokbányájában, ahol az Alleröd időszakban képződött vékony, sztyepp jellegű talajra halmozta fel a szél (1. ábra). A feltárásban látszik, hogy ezen a területen tulajdonképpen két buckageneráció fekszik egymáson. A szóban forgó későglaciális korú homokanyag É-i, ÉNy-i irányból került jelenlegi helyére, arról a területről, amely az újholocén folyamán áldozatul esett a Tisza oldalozó eróziós tevékenységének. A későglaciális időben képződött futóhomok osztályozottabb, mint az alatta fekvő utolsó glaciális korú futóhomok, és színe is sárgább, mint az előzőé. 3. Az utolsó glaciális időszakban képződött futóhomok, mint az előbbiekben említettük, csak kevés helyen van a felszínen, mert a buckák nagyobb részét löszös homok, vagy homokos lösztakaró borítja (2. ábra). A takaró réteg vastagsága 1-2,5 m között változik. A feltárások, valamint a fúrások anyagának laboratóriumi vizsgálatai azt tanúsítják, hogy homo-