Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Harka Ákos: Tiszafüred növény- és állatvilága

beépített területtel. Biológiai értelemben ez a legfiatalabb, s élővilága is a legváltozatosabb. A 2—4 m mélységű nyílt víz planktonjában viszonylag kevés az algafajok száma, de egyedszámuk nagy. Leggyakoribb a fecskemoszat egyik formája, a Ceratium hirundinella f. furcoides és a Peridinium volzii.

16 A Zooplankton mennyisége is jelentősebb, mint a folyóban, s itt már az ágascsápú rákok is gyakoriak. így pl. a gömbded vízibolha (Chydorus sphaericus) vagy a sarlós vízibolha (Bosmina longirostris), de ezek inkább a növényzettel benőtt helyeket kedvelik. A lebegő hínárt alkotó növények a víz felszínén vagy alámerülten élnek. Legjellemzőbb közülük a társulásalkotó békatutaj (Hydrocharis morsus ranae). Gyakori az érdes tócsagaz (Ceratophyllwn demersum), amely ugyan életének kezdeti szakaszában az aljzathoz rögzül, de többnyire a lebegő hínár tagjaként szerepel a felszínen úszó békalencsék (Lemna minor, L. trisulca), a rucaöröm (Salvinia natans) és a „húsevő" rence (Utricularia vulgaris) társaságában. A gyökerező hínárvegetációnak talán legszebb növénye a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sárga tavirózsa (Nuphar luteum). Vízfelszínen szétterülő, nagy, kerekded leveleikben és szép virágaikban még ma is gyönyörködhetünk, de nem alkotnak olyan összefüggő nagy foltokat, mint korábban, ugyanis a holtágba került amuroknak is kedvelt csemegéi. A súlyom (Trapa natans) viszont most is kiterjedt állományokkal rendelkezik. A gyökerező hínár társulásalkotó tagja még az üveglevelű békaszőlő (Potamogeton lucens), mely a füzéres süllőhínárral (Myriophyllum spicatum) alámerülten él, míg a tündérfátyol (Nymphoides peltata) kerekded levelei a felszínen úsznak. A parti nádasban korábban nagyobb helyet kapott a névadó nád (Phragmites communis), de az utóbbi években — az amurok hatására — kissé visszaszorult. Több helyen a tavi káka (Schoenoplectus lacustris) helyettesíti. A holtág elsekélyedő végében a vízi harmatkása (Glyceria maxima) és az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) uralkodik. A parti sáv jellemző növényei még a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), a vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica) és a tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotinum). A terület növénytársulásainak tudományos feltárása BODROGKÖZY Gy. nevéhez fűződik, aki a környék holtágainak és az ártérnek több növénytársulását írta le, közöttük új szubasszociációkat is. Sok új ada-