Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Harka Ákos: Tiszafüred növény- és állatvilága

csigák és egyéb gerinctelen állatok alkotják. A folyó fenékfaunája a holtágakéhoz képest ugyan szegényes, de nem jelentéktelen. A haltáplálékként fontos árvaszunyoglárvák közül a Tissocladius distylus, a Polypedilum nubeculosum és a Chironomus plumosus egyaránt előfordult a folyóban és a holtágakban, de egyedszámok tekintetében jelentős különbségek voltak a holtágak javára.

10 Az iszaplakó gyűrűsférgek közül a Limnodrilusfajok, az Isochaeta michaelseni és a Tubifex nevaensis voltjellemző. Amíg a duzzasztás hatására az utóbbi két faj aránya csökkent, addig a szerves szennyeződést kedvelő Limnodrilus-ía}ok aránya nőtt.

11 A vízben élő puhatestűeknek a halak táplálkozása és a víz tisztítása szempontjából egyaránt fontos szerepük van. A sekélyebb parti sávban a tompa folyamkagyló (Unió crassus), a mély vízben pedig a lapos tavikagyló (Pseudanodonta complanataj gyakori. A csendesebb öblökre a folyamkagyló (Unió tumidus) és a festőkagyló (Unió pictorum) jellemző.

12 A csigák közül a kavicscsiga (Lythoglyphus naticoides) és a bödöncsiga (Theodoxus transversalis) elterjedt. Az agyagos partok fenékfaunájának nagyon gyakori tagja volt valamikor a tiszavirág (Palingenia longicauda) lárvája. A folyó szennyeződése következtében azonban úgy megritkult, hogy már csak elvétve találni belőle egy-egy példányt. Néhány más kérészfaj, a tegzes- és szitakötőlárvák ma sem ritkák. A csendesebb partszakaszokon nagy számban található a kecskerák (Astacus leptodactylus), viszont a folyami rák (Astacus astacus) gyakorlatilag eltűnt a folyószakaszról. A folyóvíz gerinces állatainak döntő többsége a halak közül kerül ki. A Tiszafüred környéki vizekből 44 halfajt sikerült kimutatni. Bár ezek mindegyike előfordulhat az anyamederben is, csak a jellemzőeket emeljük ki közülük. A leggyakoribb faj a karikakeszeg (Blicca bjoerkna) volt, melyet a lapos keszeg (Abramis ballerus) és a bagolykeszeg (A. sapa) követett.

13 A közismert fajok közül jelentős állománnyal szerepelt a dévérkeszeg (A. brama), a harcsa (Silurus glanis), a süllő (Stizostedion luciopeca) és a márna (Barbus barbus). A menyhal (Lota lota), a garda (Pelecus cultratus), a paduc (Chondrostoma nasus) és a domolykó (Leuciscus cephalus) is elsősorban a folyóból került elő. Jellegzetesen folyóvízi hal a kecsege (Acipenser ruthenus), a magyar és német bucó (Aspro zingel, A. stréber), továbbá a selymes durbincs (Acerina schraetzer). Ez utóbbi négy, immár védett faj egyike sem számított ritkaságnak. A ritkább fajok közül az angolnát (Anguilla anguilla) és a szilvaorrú keszeget említjük meg (Vimba vimba). Figyelmet érdemel a nyúldomolykónak (Leuciscus leucis-