Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai

is látszik, hogy a buckavonulatok formálásában jelentősége volt az ÉÉNy— DDK-i irányban húzódó elhagyott mederszakaszoknak, és a mélyfekvésű laposoknak is. Ezek mentén ugyanis az É-felől érkező homoktömeg megkötődött és hosszanti formákba halmozódott. Néhány kisebb folton szélbarázdákkal, garmadákkal tarkázott felszín is előfordul. Morfológiai szempontból a területnek egyik legérdekesebb része a Kócshalom környéke. A változatos felszínű homokterület környezetéből 8—10 m-re is kiemelkedik. Ebben a homokmezőben a szélbarázda, garmada, maradékgerinc komplexum formái mellett parabolaszerű buckák és hosszanti homokhátak is láthatók. c) A Kócshalomtól K-re, azon a területen, amely fokozatosan átvezet bennünket a Hortobágy tájegységébe, a lapos felszínek jutnak uralomra. Homokvonulat már csak kevés helyen fordul elő. Az északias csapású, löszös homokkal, homokos lösszel fedett buckák mindössze 1—2,5 m-re emelkednek környezetük fölé. Csapásuk kialakításában több helyen hatása volt a vizenyős laposoknak, és elhagyott medreknek. 2. A tiszafüredi határ K-i része nagyon egyhangú, túlnyomó részt 88-92 m tszf.-i magasságú sík felszín. A több helyen látható nagyméretű morotvák és övzátonyok arról tanúskodnak, hogy ennek a már kifejezetten hortobágyi jellegű tájrészletnek a formálásában a Tisza is részt vett (a holocén közepe táján). A folyó oldalozó eróziós és akkumulációs munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ez a terület ma annyira tagolatlan. Homokos lösszel, ártéri lösszel fedett alacsony homokbuckákat itt már csak elvétve lehet látni. Valamikor több lehetett belőlük, a Tisza oldalozó eróziós tevékenysége azonban javarészt elpusztította őket. A területre jellemzőek a kisebb-nagyobb, rossz lefolyású, időnként vizenyős laposok. Ezek többnyire lapos folyóhátak között alakultak ki. A laposok az új holocén folyamán elszikesedtek. A táj egyhangúságát valamelyest csökkentik a kunhalmok. Ezek a tiszafüredi határban (a tiszai ártért nem számítva) mindenütt ott láthatók. A felszín egyhangú volta miatt azonban főképpen ezen a részen tűnnek szemünkbe. A fúrások és feltárások azt tanúsítják, hogy a területünkön levő kunhalmok mesterséges képződmények. A legtöbb esetben valamilyen buckára halmozták fel őket. Akad azonban közöttük olyan is, amelyet löszös, illetve löszszerű üledékkel fedett felszín magasabb pontjára hordtak össze.