Orbánné Szegő Ágnes: A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877-1949 (Tiszafüredi Füzetek 7. Tiszafüred, 2007)

Tiszafüred c. hetilap érdekes riportot készített a 86 éves elnök és a 61 éves titkár terepbejáró, ásatási helyeket kijelölő kirándulásáról, így Tiszaszölősön a korábban múzeumba került tárgyak alapján: "...Sípos Pál gátőr s volt művezető kalauzolásával ezen tárgyak lelőhelyeit megtalálták s meg is jelölték az oda kirándulást tett nyomozók; ezek: a Lipp ai fenék, a Sásas fenék és a Csonthalom, mely vonal, mint látszik több korszaki régiséget rejt..." A puszta-domaházi jelentős adományok alapján: "...nevezetesen a birtoktanya alatti sírhelyen s az Eger vize mentén elnyúló terramarre ősemberi jelleget feltüntető területen megjelölték a helyeket, az ásatási szelvényeket, irányát s a jövő évi ásatások sorrendjébe vették a szőlösi és a domaházi ásatásokat... "

18 Az ásatási helyekről, a leletekről többször készítettek fényképfelvételeket. Az ásatások részletes leírását a leltárkönyv "Régiségtár" rovatába vezették be. A leletek azonosításához a Nemzeti Múzeum munkatársaitól, jeles szakemberektől kaptak segítséget. Az egylet két vezetőjét szintén többször felkérték szakértőként való közreműködésre. Tariczky Endre Rómer Flórissal együtt vett részt a karcagi Kápolnáshalmon előkerült leletek értékelésében, Milesz Bélát pedig 1906-ban Fraknói Vilmos ajánlására kérték fel a Löfkovits Arthur ékszerkereskedő által Debrecen városának felajánlott régiséggyűjtemény rendezésére. Később az igazgatói tisztet is felajánlják neki, de ő a füredi múzeumra, s főként az ásatásokkal kapcsolatos hátralévő sok munkára hivatkozva hárította el a megtiszteltetést. A kor neves tudósaival állottak folyamatosan levelezésben.