Orbánné Szegő Ágnes: A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877-1949 (Tiszafüredi Füzetek 7. Tiszafüred, 2007)

Aszóparton az 1839-ben talált aranykincs nyomán. Az aranykincs utáni nyomozásról, az Eger-bm megjelent cikkében írta: "A hazánk földjén valaha is talált leggazdagabb őskori aranykincs... egész Európában páratlan gyűjtemény."

9 A leletet Tariczky rézkorinak vélte, Makkay János szerint: "... a rézkori bodrogkeresztúri kultúra biztos lelete... valamelyik törzsi vezetőjének, alighanem főfejedelmének elrejtett kincsestára került elő!" keveredve egy háromezer évvel később ugyanide temetett gepida fejedelem sírjával. Ásatott még ekkor Tiszaörsön, Tiszaderzsen, a tiszafüredi rét mellett, Aponháton, de a legtöbbet Ásotthalmon, az egylet későbbi legfőbb vadászterületén, amelyre a következő fejezetben részletesebben visszatérek. 1875-ben, Rómer Flóris biztatására ismét Tiszaörvényen és Ásotthalmon ásat. 1879-ben Aponháton és Tiszaörvényen ásattak két helyen. Mindezek eredményeként a leltárkönyvben nyolcvan darab csont-, vas-, és agyagtárgy, az Ásotthalomból származó 16 db állatcsont szerepel. A tiszaörvényi ún. homokcsárdai Holt-Tisza parton "üvegcsattos lovag" csontvázát találták, több vasfémszerű fegyvert, eszközt - Bóna István szerint: "... Tiszafüred mai területe valósággal történelmi jelentőségű a 455-567 közötti alföldi gepida korszak régészeti kutatásában. Itt tárták fel régészetünk hőskorában a koraközépkori Gepidia (- gepidák országa) legelső régészeti leletét, egy gepida sírt (1879)... A Tisza-főága közelében fekvő gepida telepre az 1879-ben az örvényi Homok-csárdánál feltárt sírokból lehet következtetni. "

w